Vörös, büdös, zavaros ivóvízre panaszkodnak sok településen, ahol milliárdokból, új technológiával tisztítják a vizet. A drága projektekkel megtisztították ugyan a vizet az arzéntól, illetve más káros anyagoktól, amely így már megfelel a szigorú uniós előírásoknak, de nem szűnik az elégedetlenség, csak most büdös, zavaros víz folyik a csapokból. Legutóbb a delmagyar.hu írt arról, hogy a Víz Világnapján, amikor a Szegedi Vízmű Zrt megnyitotta a víztisztítót a közönség előtt is, a szakemberek bemutatták, hogyan működik a korszerű berendezés, és azt is, hogy mi okozza a korszerű technológia mellett is, a fogyasztók szerint sokszor ihatatlan vizet.

Szegeden öt telepen át jut el a mélyfúrású kutakból nyert víz, ezekben a tartályokban szűrik a vizet, de ezeket időnként le kell állítani a karbantartás miatt. Ekkor fordulhat meg a víz áramlásának iránya, és ez okozza az ivóvíz zavarossá válását. A Szegedi Vízmű Zrt vezérigazgatója viszont azt is közölte, hogy rövidesen új „alkatrészek” kerülnek a tisztító berendezésekbe, amelyekkel javulhat a minőség is.

2015 végére kellett lezárni több száz településen azokat az uniós pénzből finanszírozott projekteket, az új technológiával megtisztítják a sokszor magas arzén, illetve ammónium tartalmú ivóvizet, hogy az megfeleljen a szigorú uniós határértékeknek. Az országban 192 ivóvízminőség-javító projekt zajlott, az unió által kifogásolt szennyező anyagokat a Dél-Alföldön, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében mutatták ki a legnagyobb koncentrációban, itt zajlottak le a legnagyobb volumenű programok, összesen 217 település vizének arzén-, ammónium-, bór-, mangán- és vastartalmát kellett leszorítani az Európai Unió által előírt szint alá. Csongrád megyében szinte minden településen bele kellett vágni a több százmilliós programokba. Ezek közül például a makói járás 17 településének közös projektjéről többször is írtunk, itt a technológiát sem sikerült az előírásoknak megfelelően beüzemelni minden érintett településen, ezért itt lényegében új közbeszerzéseket írtak ki, újabb, közel egymilliárd forintból rugaszkodnak neki a projektnek.

A bökkenő csak az, hogy sok településen, ahol elvileg eredményesen zárultak az ivóvízminőség-javító programok, továbbra is panaszkodnak a lakosok az ihatatlan vízre, ami a csapból folyik. Az üzemeltető vízszolgáltatók azzal védekeznek többnyire, hogy a tisztító technológia megfelelő, csak éppen a megváltozott minőségű víz leold a vezetékekben korábban lerakódott anyagokat, ez okozza a legtöbb esetben a víz zavarosságát, bűzét. A megváltozott minőségről pedig rendre azt mondják az érintett szolgáltatók, hogy a változás csupán érzékszervi, de az egészségre semmiképpen nem károsak. A Qubit arról írt nemrégen, információik szerint a hatóságok, amikor az ivóvízből mintát vesznek, azt nem a fogyasztók oldalán teszi, hanem éppen a vezetékek bemeneténél.

A „megváltozott” minőség persze bosszantja a fogyasztókat, sokan nem is isznak csapvizet, ami plusz költséget is jelent, ennek ellenére fizetik a sárga csekkeket. Az ivóvízminőség-javító programokat levezénylő polgármesterek pedig többnyire azzal takaróznak, hogy a projektekben nem lehetett pályázni a vízvezeték hálózat felújítására, így bár a technológiával kiszűrik a káros anyagokat, amelyeket az uniós szabványok előírnak, de a vezetékekben lerakódott anyagok gyakran leválnak, így azoktól lesz sok helyen büdös, és zavaros a víz. A vezetékek cseréjére viszont nincs pénz, ez abból a jelentésből is kiderült, amelyet a Megyei Jogú Városok Szövetségének a megrendelésére készítettek szakértől a vízszolgáltatók helyzetéről még évekkel ezelőtt. Ez a jelentés kiszivárgott, ekkor lett teljesen nyilvánvaló, hogy, ha nem is hiába, de mégis, a fogyasztók számára nem éppen elfogadható eredménnyel záruló költséges projektek után, tovább folyik a csapból az ihatatlan víz. Csak most nem közegészségügyi kockázatot jelent a víz, hanem ihatatlan.