Mindenki utálja, ha hazudnak neki – de mindenki hazudik. Sok esetben a hazugság a társadalmi interakciókat is meghatározza, hiszen magunk vagy mások védelmében gyakrna nem mondunk igazat. Egy idegennek egy tíz perces párbeszédben például átlagosan háromszor hazudunk. Mielőtt azonban ítélkeznénk fajunk felett, gondoljunk bele abba az evolúciós ténybe, hogy minél intelligensebb egy faj, annál jobban támaszkodik a megtévesztésre.

Napi kis hazugságainkra tipikus példa az az eset, mikor egy hajléktalan pénzt kér, és azt mondjuk, hogy nincs nálunk apró. De valljuk be, az esetek többségében egy belső értékrend alapján kialakított séma miatt nem akarunk adni. Gondolkozott már azon, hogy hányszor hazudhattak Önnek úgy, hogy nem is vette észre? Volt már, hogy a párunknak, szüleinknek vagy a főnökünknek nem meséltünk el valamit, mert tudtuk, hogy csak nagyobb probléma lesz belőle?  Vagy a tudomásunkra jutott, hogy valaki átvert? Hogy valaki nem azért nem találkozik velünk, mert nem ér rá, hanem csak szimplán nincs kedve, vagy éppen mással találkozik? Ügyfelünk és partnerünk azt mondja, nincs pénze vagy erőforrása, közben csak nem velünk akar üzletet kötni, mert nem érdekli. Esetleg hazudtunk csupán azért, hogy egy szituációból jobbat hozzunk ki? Mit gondol, használna-e egy olyan eszközt, ami mindig szól, ha valaki hazudik? Tényleg tudni akarjuk-e az igazságot?

Csak akkor olvasson tovább, ha nem tud egyértelműen ellenállni a csábításnak, és szeretné tudni, mikor hazudnak Önnek. A hazugságszakértők általában 90 százalékban kiszűrik, ha valaki hazudik, míg egy képzetlen személy csak az esetek 50 százalékában képes ezt megállapítani.  De hogyan lehet kiszűrni a hazugságot akkor, ha nem ismerjük az igazságot, azaz nem tudunk felfedezni ellentétet a tények és az elhangzott információk között?

Ilyenkor nem marad más, mint amire a szakemberek is támaszkodnak: fel kell ismerni a testbeszéd árulkodó jeleit.

1. A felső testünk nemhogy merev, inkább teljesen lefagyott, megdermedt.
2. A “nézz a szemembe és úgy mond” fals berögződés – ha valaki hazudik, épp a túlzott, már-már természetellenes szemkontaktus a gyakori.
3. Ha valaki hosszabban partnere szemébe néz, majd lesüti a szemét.
4. Gyakran mosolygunk, hogy őszinteséget mutassunk, de a szemünk, a mimikai izmaink elárulják az őszintétlenséget.
5. A testtartásunk is ellenünk dolgozik: hiszen ha hazudva igent mondunk, oldalirányban mozoghat a fejünk, ha pedig hamis önbizalmat próbálunk átadni, közben a vállunkat vonogathatjuk.

Persze hallhatunk még olyat - főleg a nagyszüleinktől - hogy ha füllentünk, puha az orrunk, esetleg megnő. utóbbira biológia magyarázattal legfeljebb a vérellátás megnövekedése szolgálhat, de a legjobb, ha ezeket csak népi mondásként kezeljük. Az újabb neurolingvisztikai kutatások (NLP-neuro-linguistic programming) azonban nem az orra, hanem az automatikus tekintetre összpontosítanak. Ha jobbra nézünk, történetet alkotunk, ha balra, akkor visszaemlékezni próbálunk. Ha képekre gondolunk, felfelé, ha hangokra, akkor oldalirányba pillantunk. Ezek az elméletek azonban jobbkezesekre állítottak fel mintákat, emiatt nehéz minden helyzetben alkalmazni őket.
 
A beszédet figyelve is észrevehetünk jeleket. Azok, akik hazudnak, azzal próbálnak kikerülni helyzeteket, hogy nem a kérdésre válaszolnak - vagy egyáltalán nem válaszolnak. Ezeket sokszor tapasztalhatjuk, ha megnézünk egy interjút. Ha ügyesek vagyunk, és jól kérdezünk, akkor könnyen sarokba szoríthatunk valakit, aki nem mond igazat. Ilyenkor általában az emberek megpróbálnak időt nyerni, azzal, hogy ismétlik a kérdést, vagy úgy tesznek, mintha nem értenék, vagy esetleg egy korábbi állításukhoz nyúlnak vissza.

Vajon milyen lenne a világ hazugság nélkül, egyáltalán miért létezik a hazugság? Senki sem születik úgy, hogy szeret hazudni. Ez azért jó hír, mert eddig elsősorban a hazugság tényére koncentráltunk, pedig teljesen máshova kell helyezni a hangsúlyt: az okra és az indítékra.

Ehhez olvasni kell a sorok között, azaz észrevenni valakinek a hazugságait, majd miután füllentésen kaptuk, a megfelelő kérdésekkel, vagy háttérinformáció gyűjtésével rájönni a hazugság valódi okára. Ahhoz, hogy megoldjunk egy problémát, legtöbbször nem is kell tudnunk, hogy mi volt pontosan az igazság. Úgy is tudunk nyerni pókerben, hogy sem a másik lapját nem ismertük, de a sajátunkat se néztük meg.

Ne várjuk azt, hogy minden hazugságra rájövünk, de nem is ez a cél. A testbeszéd ismeretével viszont elérjük azt, hogy őszintébb és kiegyensúlyozottabb legyen a kommunikációnk. Ne arra kell koncentráljon, hogy az igazságot kiderítse, hanem arra, hogy megoldja a szituációt.

Ajánlott olvasmányok és filmek:
• Verj át, ha tudsz! - A hazugság felismerésének bizonyított módszerei, Pamela Meyer - https://www.ted.com/talks/pamela_meyer_how_to_spot_a_liar
• Lie to Me - https://www.imdb.com/title/tt1235099/
• The Invention of Lying - https://www.imdb.com/title/tt1058017/?ref_=nv_sr_1

Ez az írás Péter vlogjának része. A videós részek a YouTube vlogon tekinthetőek vissza.
Szántó Péter, Productivity Hacker, a SpringTab alapítója, Vlog: www.youtube.com/user/psznt