Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár Szijjártó Péter soha nem vallaná be, a Magyar Nemzeti Kereskedőház nem tartozik a legnagyobb sikertörténetek közé. A cég és az exportfejlesztési struktúra most átalakul – de ez nem a kudarc beismerése, csak a "nemzetközi trendekhez alkalmazkodás" –, azonban sok a kérdőjel. Annyi biztos, ez sem lesz Mészáros Lőrinctől nagyon távol. Átnéztük a friss beszámolókat és felidézünk néhány csúfos történetet a Kereskedőház eddigi éveiből.
Egészen szórakoztató adatokra bukkantunk a Magyar Nemzeti Kereskedőház tavalyi beszámolóját böngészve: az export elősegítésére 2012 végén létrehozott szervezet nettó árbevételének döntő többsége, 1,2 milliárd forint belföldi értékesítésből származott, exportbevételből csak 581 ezer. A korábbi beszámolókban is ugyanez fedezhető fel, csak még durvább arányokkal. A tavalyra vonatkozó adatokat egyébként nem a Kereskedőház honlapján, hanem a cégadatbázisban találtuk meg. Az okra rákérdeztünk a Kereskedőháznál, azonban egyelőre nem kaptunk választ.
A másik figyelemre méltó tétel az "egyéb bevételek" sorban szereplő 3,8 milliárdos tétel, ami a korábbi évekhez képest kiugróan magas összeg. Ennek eredetére is rákérdeztünk, miután ebben az éves beszámolóban nem találtunk rá magyarázatot. A szervezet honlapján, a "tulajdonosi joggyakorlóval kötött szerződések” között viszont van egy nagyjából ekkora tétel: tavaly a Külügyminisztérium több alkalommal, összesen 3,5 milliárd forintra kötött támogatói szerződést a kereskedelemfejlesztéssel kapcsolatos projektekre. Közszolgáltatási szerződéssel további 800 millióhoz jutott a szervezet tavaly. Ugyanezen címszóval 2018-ban 3,6 milliárdot kapott. Kiugró év volt 2016, akkor több mint 5 milliárd forintot.
Folyamatos mínuszban
A Kereskedőház nem zárt fényes éveket – 2015-ben csaknem 6 milliárdos veszteséget produkált – nem véletlenül, de erről később, tavaly egészen jól megúszta egy 78 milliós veszteséggel.
A Kereskedőház leánycége, a Magyar Kereskedelem-fejlesztési és Promóciós Kft. jobban áll: az elmúlt években végig pozitívban volt az adózott eredménye, tavaly 17 millióval a második legjobb évet produkálta. A Külügyminisztériumtól támogatási szerződéssel 2016-ban 2,6, tavaly 1,9 milliárd forintot kapott.
A két említett cég olvad össze HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökséggé. A Külügyminisztérium a hvg.hu-nak azt írta, nem azért vonják össze ezeket, mert elismernék, hogy az eddigi működés kudarcot vallott, egyszerűen arról van szó, hogy
„a nemzetközi trendeket követve a jövőben az eddiginél kisebb, területileg és ágazatilag fókuszált ügynökség látja majd el az exportfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat”.
Azért a következő mondatból kiolvasható, hogy az eddigi működéssel nem elégedettek:
„a lépéssel az egyes relációkra testreszabottan, az ott versenyképes ágazatokra koncentrálva kívánjuk ellátni az exportfejlesztési feladatokat”.
Jé, Mészáros!
Az új ügynökségnek eddig nem sok nyomát találni, annyi biztos, a Mészáros Lőrinc érdekeltségében lévő bank, az MKB Kockázati Tőkealapjának frissen kinevezett vezetője, Ligetfalvi Gábor lesz a vezetője. Ligetfalvit így Mészáros embereként emlegetik, a Külügyminisztérium nem adott választ arra a kérdésünkre, miért és hogyan választották ki őt, aki 2010 óta több állami cégben is feltűnt.
A Kereskedőház tevékenységéről és konkrét eredményeiről nehéz mérleget készíteni. Amikor a Külügyminisztériumtól kérdeztük a konkrét eredményeket, általános választ kaptunk:
„az elmúlt években évről évre minden külgazdasági rekord megdőlt, folyamatosan nőtt a magyar export, amely tavaly meghaladta a 100 milliárd eurót. Mindez magyarországi munkahelyek megőrzését, új munkahelyek létrehozását jelenti. Ebben a sikerben a Magyar Nemzeti Kereskedőház munkája is benne van”.
A Kereskedőháztól is kértünk konkrét adatokat arról, hogy egy-egy kereskedőház nyitása, fenntartása, illetve az általuk elősegített üzletkötések egyenlege pozitívra vagy negatívra jönnek-e ki, azonban nem kaptunk erre sem választ. Bár a Külügy optimistán áll hozzá, apróra bontva azonban nem ennyire szép a kép. A részletes adatokhoz nem egyszerű hozzáférni sem, több esetben bíróságra kellett menni, hogy kiderüljön a valós helyzet.
A 444.hu is így tudta bemutatni, milyen munkát végzett a Kereskedőház 2013 és 2016 között. A Kereskedőház arra hivatkozva nem akarta kiadni az adatokat, hogy nem közfeladatot lát el, majd egyességet ajánlott, a lap kapott egy listát a tető alá hozott üzletekről. Ebből kiderült, hogy 2013-tól 2016-ig összesen 2,8 milliárd forintnyi üzletet hozott össze. Ott állt ezzel szemben egy másik, szintén per útján kinyert szám: aszerint a működtetésére 2015 tavaszáig 5,5 milliárd ment el, vagyis legalább 2,7 milliárd forint volt a veszteség.
A HVG tavaly márciusban azt írta, a keleti, majd a déli nyitás kulcsaként beindított kereskedőházak Ghánában, illetve a térségben máshol is kudarcot vallottak. Egy érzékletes példa a sikersztoriként emlegetett ghánai magyar hét, amelyről egy héttel előtte már csak annyit mondtak telefonon, hogy „az üzleti út érdeklődés hiányában elmarad”.
Később Hajdu Nóra Együtt-alelnök közérdekű adatigénylése után kiderült, tucatnyi kereskedőházat zárnak be a többi között afrikai és latin-amerikai országokban, a kereskedőházak működtetése 36 millióba került.
Egy korábban megvont mérleg nem volt túl kedvező:
Voltak, akik jól jártak
Az öreg rókának számító diplomaták évek óta mondogatják, hogy a kereskedőházak semmi másra nem jók, mint hogy a kormány által kiszemelt magánpartnerek végezzék azt a munkát, amit addig a követségek kereskedelmi és külgazdasági attaséi, csak még több közpénzből. Egy másik kritika szerint így az attasék munkája is mérhetetlenné vált.
A Kereskedőháznak már az indítása is érdekes volt: az egyik vezető pozícióban az a Kun Gábor dolgozik, aki Szijjártó Péterrel együtt futsallozott Dunakeszin. (A külügyminiszter csapatából mások is feltűntek a közigazgatásban.)
A kereskedőházak üzemeltetésénél Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a rokonsága is lehetőséghez jutott, az apanázsból viszont meglepően nagy arányban részesültek a szocialistákhoz közelinek mondott üzletemberek is. Igaz, a Fideszhez köthetők – a maguk szempontjából – jobb áron végzik a munkát.
Íme egy 2016-os gyűjtés:
A különböző szerződéseket átnézve korábban az Index is arra jutott: a kereskedőházakat üzemeltető cégek legtöbbjére igaz, hogy a szerződéskötés előtt legfeljebb néhány éve alakultak, tulajdonosaik jellemzően nem rendelkeztek tapasztalatokkal a nemzetközi kereskedelem terén, többnyire viszont valamilyen úton-módon összekapcsolhatók egymással, illetve a kormánykörökkel.
A kiperelt, 2016-os adatok alapján a legdrágább külföldi bázist Törökországban hozták létre, ahol a Tiborcz Istvánnal összefüggésbe hozott Adnan Polat, illetve annak cége volt Magyarország partnere. Százmilliókat költöttek a nyitásra és a különböző díjakra, ám 2013 óta addig egy üzlet sem jött össze a közreműködésükkel.
Feltűnt egy másik – mára már – elég ismert név, méghozzá Naffáé: a nemzetbiztonsági átvilágításon elbukott, Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló és a Tiborcz Istvánnal is kapcsolatba került Zaid Naffa testvére, Oszama – Magyarország nagykövete az Egyesült Arab Emírségekben – töltötte be Kereskedőház arab országokért felelős kereskedelmi igazgatói posztját. A kereskedőházak környékén külső tanácsadóként megjelent egy Matolcsy-rokon is.
Pár meredek sztori a végére
Óriási „szerencséje” volt a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak, hogy éppen a Quaestor bedőlése előtt sikerült milliárdokat kimentenie. A pontos számokért a Transparency International perelt. Kiderült, 2013. március végén és április elején két nap alatt 9,3 milliárd forintot utalt el a Kereskedőház a Quaestornak, a bedőlés előtt, 2015 márciusában pedig 3,8 milliárdot kaptak vissza. A többit, vagyis 5,5 milliárd forintot feléltek.
Szijjártó Péter külügyminiszter és a Quaestor vezetője, Tarsoly Csaba 2013 áprilisában – vagyis a 9,3 milliárdos utalások környékén – nyitotta meg ünnepélyes keretek között a moszkvai kereskedőházat, csakhogy később kiderült, az ebben a formájában nem létezett, hiába hirdette azt honlapján a Kereskedőház és a Quaestor is, illetve beszélt Szijjártó Péter annak feladatairól. A 444.hu a Kereskedőháztól kiperelt dokumentumokban nem találta nyomát az orosz kereskedőháznak, így külön eljárásban kérte ki az adatokat. Erre a következő válasz jött: a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.
„Oroszországban soha nem nyitott kereskedőházat”,
csak tárgyaltak a Tarsoly-féle MVDT nevű céggel, de szerződést nem kötöttek.
Később a Külügyminisztérium a lapnak azt magyarázta, „számtalanszor elmondták, hogy a moszkvai kereskedőház a Quaestor magánkezdeményezéseként indult”, csakhogy a kioktatásnak épp a kormány.hu-n mondtak ellent: ott ugyanis a Szijjártó 2013-as moszkvai látogatásáról szóló hírben azt írják,
„a kereskedőházat a magyar állam a Quaestor csoporttal együttműködve hozta létre”.
A Quaestor-bukás idején azért kiderült, a Külügyminisztériumnak volt szerződése Tarsoly Csaba érdekeltségi körébe tartozó cégekkel, így az isztambuli kereskedőház és a moszkvai vízumközpont üzemeltetésére vonatkozó szerződéseket bontották fel, azonnali hatállyal 2015-ben.
Ha még nem lenne elég, itt egy újabb „cukorka” a végére. Többmilliárdos adósságot hagyott maga után a miniszterelnök feleségének rokonságához köthető Cider Alma Kft. (részben emiatt volt brutális vesztesége a Kereskedőháznak), a Magyar Nemzeti Kereskedőház felé fennálló 3,2 milliárdos tartozását pedig egy Mészáros Lőrinchez közeli faktorkezelő cég fizette ki. A Cider Alma végül bedőlt, Mészáros Lőrinc pedig elegánsan eltolta magától a történetet arra hivatkozva, hogy a Hórusz Faktorházban nem tulajdonos (a cég a tulajdonosain keresztül kötődik Mészároshoz – a szerk.), így a szóban forgó ügyről nem tud semmit.
