Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megváltás lehet egyeseknek, hogy lehet kapni héj nélküli tökmagot és szotyit, így rágcsálhatnak is, mégsem kell előbb vért izzadva, körmöket törve, foggal pattintva elővarázsolni a csemegéjüket. De hogyan is készül a héj nélküli tökmag és szotyi? Egyszerű technológiai kérdésnek tűnt az egész, de a választól leesett az állunk. Aztán azt is megtudtuk, hogyan lehet 100 dollárból piacvezető bizniszt építeni, meg azt is, hogy az amerikai mogyoró tényleg amerikai, de máshogy, mint gondolnánk. Sőt, az is kiderült, hogy az európai diópiacon extrém kínálattal tud megjelenni egy pátyi "sósmogyoró-gyár", amelynek a pisztáciát és a fenyőmagot is köszönhetjük.
„Nagyjából az ösztöndíjból vásároltam az első, de a második zsák pisztáciát is, amivel indult a vállalkozás” – utal ha nem is az első millióra, de az első sikeres ügyletre Omar Sarhan, a Gilan Trading Kft. tulajdonosa. De mi az a Gilan Trading Kft.? Bár a cég neve sokak számára ismeretlen, a vállalat a Kalifa-termékek gyártója és forgalmazója – így már ismerős, ugye?
Az építészdiploma nem az enyém, hanem a szüleimé volt
A palesztin származású üzletember frissen végzett építészként a semmiből robbantotta be Magyarországon a pisztáciaüzletet a 1990-es évek legelején. „Száz dollár volt a zsebemben, amikor a Budapesti Műszaki Egyetemet befejezve elkezdtem kereskedni a magyar piacon akkor még tulajdonképpen ismeretlen pisztáciával. Tizenéves korom óta pisztáciával akartam kereskedni, mert az már akkor sem volt olcsó, és arra vágytam, hogy egyszer majd ezzel az értékes maggal foglalkozzam.”
Kockáztatott is, meg nem is Omar a pisztáciával, hiszen azt pontosan tudta, hogy a termék kelendő lehet Magyarországon is, ebben a szegmensben prémiumnak számít, sokkal különlegesebb, mint például a jól ismert sós mogyoró. A magyar piac azonban teljesen üres volt, a pisztáciával csak a nyugatra utazók ismerkedhettek meg, itthon nem volt kapható.
Első akart lenni a piacon és ez be is jött. A kezdetekkor még osztrák és német nagykereskedőktől vásárolt snacket, pár év múlva már nem kellett viszonteladókkal dolgoznia, az iráni termelőktől közvetlenül tudott vásárolni, és 1991-ben megalakította a mostani kereskedőcég, a Gilan Trading elődjét.
Miután a pisztáciaüzlet beütött, egyértelmű volt, hogy van tér a bővülésre,
hiszen akkor még a datolya, az aszalt füge piaca is üres volt idehaza, és kesudióban, fenyőmagban, mazsolában is komoly fehér foltok voltak.
„Magyarországon nincs olyan szereplő ezen a piacon, amely akkora szortimentet lefed, mint mi, így ha úgy tetszik, nincs konkurenciánk, ha úgy tetszik, tele vagyunk versenytárssal” – mondja Keresztesi Ferenc kereskedelmi igazgató. A Gilan három fő szegmensben (aszalt és kandírozott gyümölcsök, natúr és sós magvak, konyhai alapanyagok) csaknem 100 terméket gyárt Kalifa márkanév alatt. Az aszalványokkal és a fő sütési alapanyagokkal piacvezetők (mákban, dióban mindenképpen, a bab, a lencse vagy a sárgaborsó piacán nem, de ezek „oldaltermékek” csak, néhány partnerük miatt forgalmazzák), a natúr és sós pörkölt olajos magvakban jelentős – a második legnagyobb – piaci szereplők, együtt nézve azonban nincs versenytárs. Gyártási tevékenységét a pátyi tsz területén kezdte a cég, majd 2001-ben építettek saját telephelyet Páty és Biatorbágy között, majd két évvel később tovább bővítették azt.
| Portré |
 Omar Sarhan Fülöp Máté Omar Sarhan Názáretből származik, palesztin nemzetiségű, de már régóta magyar állampolgár és magyarnak is vallja magát, az egyetemet is magyarul végezte el, s már többet élt Magyarországon, mint eredeti hazájában. Magyar felesége van, gyermekei is Magyarországon születtek. Ösztöndíjas építészhallgatóként az 1989/90-es tanévben szerzett diplomát a műszaki egyetemen Budapesten. Mérnökként azonban egy napot sem dolgozott, a végzés után „csomagolt és maradt”. „Rájöttem arra, hogy ez a diploma nem az enyém, hanem a szüleimé. Názáretben édesapám révén hallottam először Magyarországról, édesapám egy magyar építési vállalkozó jobbkeze volt. Sokan voltunk testvérek, szüleim akarták, hogy legidősebbként Budapesten építészmérnöknek tanuljak. Mikor a frissen szerzett diplomámmal hazautaztam, oda is adtam az oklevelet édesanyámnak, hogy ez a tiéd, nem az enyém. Éreztem, hogy ez nem az én utam.” Első cégét, a Gilan Kereskedelmi Kft.-t egy magyar partnerrel 1991-ben alapította, majd nyolc év és kilenc hónap után a jogutód Gilan Trade Kft.-ben folytatta. A cég elnevezése az egyik fő iráni pisztáciatermő területre utal, ahonnan máig érkezik a mag. (Gilan az egykori Perzsiában, a mai Iránban a Kaszpi-tenger mellett levő tartomány.) Mindenféle támogatás és előképzettség nélkül ugrott fejest a bizniszbe, „28 éves voltam, ügyvezető lettem, fogalmam sem volt, hogy mit is kellene csinálni ezen a poszton”. Később a mérnöki diploma után elvégezte a Külkereskedelmi Főiskola marketing, kommunikáció szakját is. A társaság forgalma az elmúlt több mint két évtizedben évente kétszámjegyű emelkedést mutatott, tavaly csaknem 8 milliárdos forgalmat bonyolított a cég, idén ezt átlépni tervezik. Omarnak van egy másik, ugyanazzal a magyar magánszeméllyel közös tulajdonú cége is, a 2000 tavaszán alapított és mára már ugyancsak milliárdos bevételt – 2014-ben 3,24 milliárd forintot – összehozó Kalifa Kft., amely az Opten cégadatai szerint a nagykereskedelmet bonyolítja. |
A beszerzések nagy részét Omar Sarhan még mindig személyesen bonyolítja, tárgyalja, ő tartja a kapcsolatot a külföldi termelőkkel, rendszeresen látogatja őket a világ minden pontján Ukrajnától Egyiptomon keresztül Amerikáig. A pisztácia Iránból, a földimogyoró Argentínából, a datolya nagy része Tunéziából érkezik. A fügét Görögországból és Törökországból rendeli a tulajdonos, mikor hol jobb és ízletesebb az éves termés. Az utóbbi évek felfedezettje, a vörös áfonya pedig a tengerentúlról érkezik a mandulával együtt. A Vietnamból származó kesudiót biztosan kevés fogyasztó ismerné fel a fán, amelyen terem.
A verseny kemény, a Kalifa-termékek minden ismertebb áruházláncban ott vannak Magyarországon, és minden ismertebb láncba sajátmárkás termékeket is szállítanak. (A szlovák CBA-nak és Coopnak sajátmárkás termékeket szállítanak.) A régióban a Tesco üzleteit látják el kereskedelmi márkás rágcsálni- és sütnivalóval. Horvátországba pedig olyan hálózatnak fejlesztettek és gyártanak saját kereskedelmi márkás terméket, mely hazánkban nem is képviselteti magát. A skandináv országokba sajátmárkás bio Micro popcornt is gyárt a pátyi üzem.
Egyelőre a brand termékek jelentik a nagyobb bizniszt, de a sajátmárkás szegmens folyamatosan erősödik.
„Amellett, hogy a magyar vásárlók árérzékenyek, több hálózat is a saját márkákra feküdt rá, így ezekbe nem is tudunk mást szállítani” – magyarázza Keresztesi Ferenc az arányok változását. A nagy sajátmárka-beszállítások miatt rendszeresen auditálják őket a hálózatok, ezeknek megfelelni néha keményebb az emelt szintű IFS (International Food Standard) élelmiszer-biztonsági rendszernél, mellyel a vállalat rendelkezik és működik. A vendéglátóipar kiszolgálóinak és az olyan óriás élelmiszeripari gyártó cégeknek is szállítanak, mint például a Nestlé, Dr. Otker, McDonald's, a teljesség igénye nélkül felsorolva. Gyakran ezen vállalatok is saját auditot tartanak a beszállítójuknál, a Gilan Trading Kft.-nél.
A titkok a gépekben rejlenek
A társaság minden alapanyagát vásárolja, ültetvényei nincsenek. A diófeldolgozás kivételével minden gyártási folyamat a pátyi üzemben történik, a dió előfeldolgozása a 2011-ben megnyitott ukrajnai üzemben folyik. Na, itt, Pátyon biztosan megtudjuk, hogyan készül a héj nélküli tökmag.
De nem, itt sem tudtunk meg erről a már-már rejtélyes termékről semmit. Illetve annyit, hogy a kissé meleg és zajos pörkölőcsarnok négy gépén pörkölik ezt is – meg a pisztáciát, a mandulát, a kesudiót és a többi snacket.
Ottjártunkkor éppen amerikai mogyoróval voltak tele a többnyire saját fejlesztésű gépek, amelyek működését azért mi is csak felületesen tanulmányozhattuk. Futószalagon küldik át a gázégőkkel felfűtött forró levegővel teli hengeren, majd hideg levegővel hűtik a mogyorót – ami amúgy Argentínából származik, azaz ennyiben „amerikai” – majd zsákba töltik és 24-48 órán keresztül hűlnek az 500 kilogrammos „adagok”.
A sózás a pörkölés előtt folyik, sót és vizet adnak a nyers mogyoróhoz. A pörkölőcsarnokon egy műszak során a terméktől és a pörkölési szinttől függően 2-10 tonna megy át.
A dió az új biznisz
Már-már külön üzletágnak számít a cég forgalmában a dió, amelynek nyugat-európai piaca pár éve robbant. Omar résen volt, és időben rámozdultak a nagyon felfutó francia és német keresletre, sőt a tengerentúlra is szállítanak már, a cég exportjának a jelentős részét a nagy tételben, lédig kiszerelésben értékesített dió teszi ki – az exportbevételek mintegy 85 százaléka érkezik ebből. Kifejezetten a dió feldolgozására nyitottak egy üzemet 2011-ben Ukrajnában, ahol az előzetes feldolgozás folyik – például a termék osztályozása, tisztítása, a héj eltávolítása, ami teljesen más technológiát igényel, mint amivel Pátyon rendelkeznek (idehaza már csak a dióbél végső átvizsgálása és osztályozása történik). Ez egy nagyon macerás, sok porral járó folyamat.
A diót Magyarországon, Ukrajnában és Moldovában vásárolja a vállalat. A nyugat-európai export és a szomszédos – horvát, szerb, szlovák – piacok kereslete az elmúlt 2-3 évben sikeres, majd mostanra stabil üzletté tette a diót. A dióüzlet annyira megy, hogy az elmúlt pár évben Omar szerint már nem is nagyon kell figyelni a versenytársakra: „Megfelelő minőségben és ilyen mennyiségben kevesen tudnak diót szállítani Európában, mi a kevesek közé tartozunk.”
A Gilantól kikerülő összes diót – legyen az őrölt, egész, fél, negyed, áruházi vagy gasztro kiszerelésű – átküldenek azon a gépen, amely ugyancsak kuriózumnak számít. A korábban raktárnak épült csarnokban 2014-ben alakították ki a 400 négyzetméteres diórészleget, ahol a lézeres csodagép válogatja szét a különböző osztályú diókat és elválasztja tőlük a csonthéj-, belső lapka- vagy levéldarabokat. A nyugati piacokon elég elképesztő minőségi követelményeknek kell megfelelni: a gyárba beérkező, már előválogatott dió szennyezettsége 40-50 csonthéjdarab lehet 10 kilónként, a kimenőben viszont tonnánként 2-5 darabot vállal a cég – tudjuk meg Földes Tibor termelési vezetőtől.
Nehezíti a helyzetet, hogy nagyjából gombostűfej nagyságú csonthéjdarabokról van szó.
A speciálisan erre egy amerikai alapgépből kifejlesztett 400 milliós, a régióban egyedülálló gép, nagyjából hozza is ezt a teljesítményt, de – biztos, ami biztos alapon – még utána is van kontroll.
A fizikai kontroll utáni utóellenőrzés egy szinttel lejjebb folyik, majd vákuumcsomagolják – így 5-6 hónapig alig veszít a minőségéből a dióbél –, de előtte még egy fémdetektoros ellenőrzés is lefut. A csodagépről teljes üzemben óránként 2 tonna átvizsgált és válogatott dió érkezik a csomagolóba.
Na jó, de hogyan készül a héj nélküli tökmag?
Erre a kérdésre is választ kaptunk. „Sehogy, mert így nő, héj nélkül” – mondja Földes Tibor a hihetetlennek tűnő megoldást. „Viccel? Ez nem lehet komoly.” Pedig de, a focimeccsek egyik alapélelmiszerét valóban héj nélküli magokat tartalmazó tökből nyerik ki, tehát nincs semmi titok. Magyarországon Szarvason nemesítettek ilyen tököt már jó pár évtizede.
És mi van a szotyival, amit első ránézésre még nehezebbnek tűnik megnyúzni. Ezt valóban hámozzák, megfelelő hőmérsékleten egy gumifalnak ütköztetik, így megreped a héja és leválik. Erre azonban csak az alapvetően olajnak termesztett napraforgómag 20-25 százaléka alkalmas, mert egy méret alatt nem működik ez a technológia. A Gilan ezzel nem foglalkozik, sőt egyáltalán nem hámoz semmit, a szotyit héj nélkül kapja bulgáriai, romániai beszállítóktól, illetve itthoni üzletfelektől is vásárol.
