Durva szakmai hibák, gyanús portfolió, nem egyeztetett kiugróan magas kockázat – ezt találták egy magyar befektető svájci pénzügyi szolgáltatónál kötött szerződésében, illetve portfoliójában. A befektető végül hazahozta pénzét, de ez drága kalandtúra volt, és az is kiderült, hogy önmagában az nem jelent garanciát, ha egy szolgáltatónak Zürichban van irodája.
Éva nemrégiben azzal kereste meg a Bankmonitor.hu-t, hogy szeretne véleményt kérni: tényleg zseniálisan kezelik-e jelentős pénzügyi megtakarításait Svájcban. Megnézték a szerződését, áttekintették a portfólió kimutatását és a számos negatív meglepetésben érte őket. A pénz el ugyan nem tűnt, de durva hibákat vétett a szolgáltató.
Az ügyfél nem akart a jelentős pénzügyi kockázatot, így célként csupán annyit fogalmazott meg, hogy szeretne éves szinten egy „mérsékelt, 2-4 százalékos infláció feletti növekedést euróban”. Egy kisebb svájci pénzügyi tanácsadó céghez fordult. A pénz biztonságát az garantálta, hogy az egyik legnagyobb svájci banknál van elhelyezve, ahol a számla felett rendelkezési jogot kap a tanácsadó is. A pénz kezelése az előre lefektetett elvek alapján a tanácsadó döntéseinek megfelelően különböző befektetések megvásárlásán-eladásán keresztül valósul(na) meg. Eddig ez így rendben is volna, de kicsit megvizsgálva a részleteket, a befektetés már messze nem tűnik biztonságosnak.
Nem mondták el, hogy a befektetési cél nem megvalósítható
A pénzügyekben jártasak feltehetően már kiszúrták, hogy mérsékelt kockázattal a jelenleg elérhető hozamok mellett nem lehet 2-4 százalék feletti éves euró hozamot elérni. A német 10 éves államkötvény hozama 0,16 százalék, ugyanez francia és olasz kötvények esetében 0,43, illetve 1,28 százalék. A svájci 10 éves államkötvény hozama mínusz 0,15 százalék. Ehhez jön, hogy a vagyonkezelés díja, ami évente 1 százalék. Így rögtön -1 százalékról (költség) indulunk és erre jön a minimum 0,16, maximum 1,28 százalék államkötvényben elérhető pozitív hozam, ez alapján a végleges hozam -0,84 és 0,28 százalék között érhető el. Ráadásul a 10 éves német államkötvény nem tartozik a kockázatmentes befektetések közé. A pénz biztonságát tekintve persze biztonságot jelent, de kamatkockázata jelentős, 1 százalékpont kamatemelkedés 8-9 százalék veszteséget okozhat a befektetőnek.
Ez önmagában még nem lenne gond, de alapvető elvárás lett volna egy korrekt pénzügyi tanácsadótól, hogy jelzi az ügyfélnek a hozamcél megfogalmazásánál, hogy ez ebben a konstrukcióban nem teljesülhet, vagy magasabb kockázatot kell vállalni, vagy be kell érni a nulla százalékos hozammal. A svájci szolgáltatónknak nem volt bátorsága ezt bevallani, ehelyett „szép csendben” sokkal nagyobb kockázatot vállalt fel. Kérdés, hogy mindezt meg tehette-e? A Bankmonitor.hu megvizsgálta a szerződést és azt találták, bár konkrétan be volt jelölve, hogy az ügyfél konzervatív portfóliót szeretne, a szerződés egyetlen pontja sem definiálta ennek jelentését. Így történhetett, hogy a befektetési portfólió 48 százaléka kockázatos elemekből állt. A 48 százaléknyi kockázat pedig még a világ kockázathoz szokott felén sem tekinthető konzervatív portfóliónak!
A portfólió a casht (euró) leszámítva öt különböző elemet tartalmazott: ezek közül volt befektetési alap, strukturált kötvény és certifikát. A vizsgálódó szakembereket akkor érte a sokk, amikor az értékpapírok nemzetközi azonosítására szolgáló ISIN jel alapján utána szerettek volna nézni annak, hogy az egyes befektetések konkrétan mit képviselnek. Az egyik befektetésre vonatkozóan még a Bloombergen sem – ami a legnagyobb befektetői információs rendszer – sem található elérhető adat. Igazán érdekes lehet, hogy mi is lehet ez. További két befektetés vonatkozásában minimális információt találtak ugyan, de aktuális árat, árfolyamot nem sikerült felkutatni. Ennek alapján a befektetések árazása abszolút nem tűnik transzparensnek, így hogyan vajon mi a biztosíték arra, hogy a kimutatott hozam valós?
Az különösen érdekes, hogy a portfólióhoz az elmúlt fél évben nem nyúltak hozzá. Annak ellenére, hogy a befektetések között van olyan elem, ami 44 százalékos negatív hozamot tartalmaz. Durva szakmai hiba, hogy a vagyon kezelője hagyja eltűnni a befektetés értékét, nem alkalmaz kockázatkezelést és nem zárja le egy adott veszteségszintnél a befektetést. Ezen kívül az egyik befektetés a látványosan negatív trendben lévő olajszektorhoz kapcsolódik, jelenleg -15 százalék hozamnál tart.
Non plus ultra: vegyünk fel egy kis hitelt, mert olcsó
Ha a svájci betéti kamat negatív, akkor a hitel sem lesz túl drága. Kinek nem éri meg 1,2 százalékos kamaton egy kis hitellel felturbózni a portfólióját. Hiszen így a kamatra még rájön az egy százalékos vagyonkezelés és rögtön 2,2 százalékos negatív hozammal indul a projekt – míg a kockázatmentes befektetés még mindig csak nulla százalék körüli hozamot ad. Ha pedig azt nézzük, hogy a portfólió értékét sikerült megduplázni a hitellel – azaz annyi hitelt vett fel az ügyfél, amennyi befektetése eredetileg volt – és e duplázás után 48 százalék a kockázatos elemek aránya, akkor azt lehet látni, hogy az eredetileg befektethető összeg szinte teljes egészében kockázatos befektetést kapott egy konzervatív portfólióban. Az már csak hab a tortán, hogy a hitelösszeg fele – ami euró készpénzben áll rendelkezésre – nincs befektetve. A hitelösszeg másik felén tehát 4,4 százalék hozamot kell kitermelni, hogy legalább nullában kijöjjön a hitelfelvétel.
Mindezek alapján már nem igazán meglepő, hogy a portfólió kimutatás a szolgáltató által levont vagyonkezelési díjat nem nevesíti külön. Az egyes portfolió elemek hozama és a teljes portolió hozama között érzékelhető kisebb feszültség, a kimutatás által ábrázolt hozam időtávjának kezdete és az egyes befektetések portfolióba kerülési időpontja ugyanis eltér, így kívülről nehéz objektíven ellenőrizni a meglévő információk alapján. Csak annyit lehet látni, hogy a jelenlegi befektetések teljesítménye nagyon rossz – ötből három befektetés 10-44 százalék közötti mínuszban –, így vélhetően a közvetlen megelőző befektetések hozama jó lehetett.
Nem elég, ha valakinek zürichi irodája van
Ez a történet természetesen nem azt jelenti, hogy Svájcban ne lenne magas szintű pénzügyi szolgáltatói tudás. Az azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy önmagámban attól még nem jó valami, mert svájci.Nem várható semmi jó attól a pénzügyi szolgáltatótól, aki nem hajlandó őszintén beszélni a reálisan elérhető hozamról.
Ha az ügyfél nem érti portfólió kimutatást és a szolgáltató nem tudja elmagyarázni, hogy mégis mibe fektették a pénzét, akkor ott valami nem stimmel.Talán kevesen tudják, de ma már a magyar privát banki szolgáltatók többségénél is elérhető közvetlen külföldi számla. Azaz, ha valaki bármilyen ok miatt inkább külföldön szeretné tartani a pénzét, akkor ezt itthoni szolgáltató igénybevételével is megteheti.