hvg.hu: Aznap, amikor ezt az interjút készítettük, a napi részvényárfolyammal kalkulálva az önök Budapesti Értéktőzsdén lévő cége, a Masterplast Nyrt. 6,1 milliárd forintot ért. Szép kis summa, amit 18 év alatt sikerült összehozniuk, de sokkal érdekesebb kérdés, hogy honnan származik az első milliójuk.

Ács Balázs: A gimnáziumban évfolyamtársak voltunk, onnan ismerjük egymást. A nyári szünetekben folyton azon gondolkoztunk, mivel kereshetnénk egy kis pénzt. Felmerült a balatoni italdiszkonton keresztül a pónilovagoltatásig szinte minden, amikor jött Dávid apukája.

Tibor Dávid: Édesapám csomagolófóliákat gyártott, illetve azzal kereskedett, és amikor látta, miben gondolkodunk, azt mondta: „gyerekek, fejezzétek be, itt vannak ezek a tetőfóliák, próbáljatok meg azzal kezdeni valamit”. A tetőfóliák a hazai építőiparban a kilencvenes évek elején még új terméknek számítottak, kevesen ismerték, de kevesen is forgalmazták. Volt pár jó nyarunk, kerestünk vele némi zsebpénzt. Később mindketten főiskolára mentünk (én gazdasági, Balázs pedig műszaki vonalon), de közben a tetőfóliák iránti kereslet egyre csak nőtt, mi pedig egyre többet foglalkoztunk a tanulás mellett az üzlettel.

Tibor Dávid és Ács Balázs, a Masterplast alapító-tulajdonosai

Stiller Ákos

hvg.hu: De miért vette volna pont önöktől egy tüzéptelep a fóliát, és nem mástól?

T.D.: Azért, mert nekünk volt hozzá koncepciónk. Ráadásul nagyon rugalmasan álltunk az üzlethez: mi bármilyen kis mennyiséget is kiszállítottunk, ráadásul elég gyorsan. Ezt ma már nehéz megérteni, mert ez mindenkinél alapelvárás, de akkoriban nem így volt. Önmagában azzal, hogy gyorsan és rendesen kiszolgáltunk mindenkit, versenyelőnyre tettünk szert. Mi már akkor is szolgáltatást akartunk eladni, nem csak a terméket.

Á.B.: Beültünk a kis furgonjainkba, és azonnal vittük ki a megrendeléseket. Lehajoltunk minden forintért, jártuk az országot, és a partnereink többségének tetszett a dolog, így egyre többször akartak tőlünk más termékeket is venni.

T.D.: Utolsó éves főiskolás voltam, amikor már annyira pörgött a piac, hogy még az angliai szakmai gyakorlatomat is meg kellett szakítanom miatta. Hazasiettem, beültem a furgonba, és vittem a fóliát. Ez volt a mi hőskorszakunk, nagyon ment az építőipar, ma már elképzelhetetlen mennyiségű lakás és ház épült, mi pedig dinamikusan nőttünk.

hvg.hu: A fólia mégiscsak egy viszonylag kis piac lehetett akkoriban, hogyan lehetett ennyire nagyra nőni belőle?

Á.B.: Amikor mi kezdtük, a tetőcserép alá még semmit sem raktak. Idővel azonban kezdett elterjedni, hogy valamivel mégiscsak jó lenne szigetelni. Akkor meg elkezdték pakolni a tetőre a különböző agrofóliákat, ami – lássuk be – nem volt igazán jó ötlet. Mi meg jöttünk a speciális tetőfóliánkkal, ami háromszor annyiba került, vagyis nem volt mindig könnyű eladni. Később általánossá, mára pedig természetessé vált a termék, mi pedig időközben a szigetelőanyagok széles köre felé tudtunk nyitni.

T.D.: Folyamatosan bővítettünk a különböző szigetelőanyagok felé, sosem álltunk meg, idővel megvettük a Hungarocell márka használati jogait is, mert láttuk, hogy sokan ehhez a termékhez ragaszkodnak. Szinte minden bejött, amihez nyúltunk, és viszonylag hamar el is jutottunk oda, hogy Magyarországon már nem tudtunk volna növekedni.

Két gyáruk termékeit 12 országban adják el.

Stiller Ákos

hvg.hu: Sok cég esik abba a hibába, hogy a külföldi terjeszkedést menekülő útvonalnak tekinti. Egy szomszédos országban még egyszer ugyanazt végig lehet csinálni, amit itthon?

T.D.: Szerintem egyértelmű, hogy az alapterméknek vagy a szolgáltatásnak versenyképesnek kell lennie, méghozzá az adott országban is. Az a hiba szokott előfordulni, hogy a termék nem versenyképes. Akkor persze nem megy. A másik fontos összetevő, amire szükség van, a nyitottság. Nem a magyar modellt kell egy az egyben átültetni külföldön, hanem egy új modellt kell kidolgozni, adaptálni kell az eredetit a körülményekhez.

Á.B.: Bizonyos tekintetben jelentős kulturális különbségek vannak, még a hozzánk történelmi hagyományok folytán legközelebb álló szomszéd országokban is. Furcsa kettős szerepről van szó, nekünk mindig meg kell próbálni maximálisan megérteni, hogy ők hogyan dolgoznak, de valamennyire tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy a stratégiai döntéseket mi hozzuk meg. Mivel azonban az ezekhez szükséges információkat a kinti leányvállalataink vezetőitől kapjuk, feltétlenül meg kell bennük bíznunk.

hvg.hu: Most már 12 országban van leányvállalatuk, ezt hogyan lehet kezelni, itt ülve Sárszentmihályon, a központban?

T.D.: Itt a központ van, de nem ülünk itt, szinte állandóan úton vagyunk. A környező országokban lévő leányvállalataink többségét autóval érjük el, de amióta olyan távolabbi célpiacokon is jelen vagyunk, mint Oroszország, egyre többet repülünk. Sárszentmihály egyébként Székesfehérvár közvetlen közelében van, odavalósaik vagyunk mindketten, csak amikor 2001-ben kinőttük az akkori telephelyünket, itt találtunk jó helyszínt a központnak. Viszonylag olcsón juthattunk hozzá, logisztikailag pedig tökéletes helyen van.

hvg.hu: Egészen a 2008-as válságig hátszélben vitorlázhattak, olyan mértékű volt az építkezések száma. Mi lett, amikor hirtelen beállt a totális szélcsend, majd elkezdett fújni az ellenszél?

T.D.: 2008 elején már a tőzsdei megjelenésünket kezdtük előkészíteni, ami aztán végül 2011-re halasztódott. A válság kirobbanásakor hirtelen vége lett a cég első, nagy dinamikájú korszakának. Akkor sok minden megváltozott, a feladat a folyamatos konszolidáció lett, azóta egyre jobban szervezett vállalatot kell építenünk.

Á.B.: A tőzsdére készülődés részeként megalakult az igazgatóságunk, amelybe rajtunk kívül három tapasztalt külső szakembert választottunk. Furcsa volt az a helyzet, hogy ekkortól kezdve ők akár le is szavazhattak minket, hiszen addig klasszikus induló vállalkozásként a kettőnk kezében voltak a végső döntések. A külső tagok igyekeztek a válságban is nyugtatgatni minket, nagyon bölcsen azt mondták, csak foglalkozzunk azzal, amihez értünk, és ne kapkodjunk.

Stiller Ákos

hvg.: Volt, hogy konkrétan leszavazták önöket, mint két alapító-tulajdonost?

T.D.: Sokszor megváltoztatták a véleményünket, keresztülvitték a szakmai elképzeléseiket. Emlékszem például, hogy japán jenben voltak hiteleink, mert akkoriban ez teljesen normálisnak, kockázatmentesnek, és jó üzleti lehetőségnek látszott. Az egyik igazgatósági tag azonban időben kiolvasta a nemzetközi trendekből, hogy ebből nagy baj lehet, és elkezdte szorgalmazni, hogy zárjuk le a pozíciót. Először nem akartunk belemenni, hiszen nyerőben voltunk, de végül hagytuk magunkat meggyőzni. Azt hiszem, ma már nem kell magyarázni, hogy mennyire jól tettük.

Á.B.: Jól jött nekünk ez a váltás, innentől kezdve még jobban rákényszerültünk, hogy minden üzleti döntésre alaposan felkészüljünk, hiszen mindent alapos szakmai vitákban kellett érvényesítenünk.

hvg.hu: A tőzsdei megjelenéstől – különböző okok miatt - nagyon sokan ódzkodnak, miért választották a tőkebevonásnak pont azt a formáját?

Á.B.: Az egyik legfőbb ok az volt, hogy javítani szerettünk volna a saját tőke – idegen tőke arányon, és bár mindig jó banki kapcsolataink voltak, hitelt is tudtunk volna felvenni, azt mégsem akartuk.

T.D.: Ne felejtse el, hogy akkoriban még a mainál sokkal drágábban lehetett hitelhez jutni. Időközben azonban láttuk, hogy a válság után a piac kicsit kezd magához térni, és időben lépni akartunk. Pénzre volt szükségünk, hogy új beruházásokat hajtsunk végre, arra terveztünk, hogy amikor a piac növekedni kezd, ezt a hullámot meg tudjuk lovagolni. Ez be is jött, 2012-ben egyrészt stabilizálódni kezdett az építőipar, mi pedig két lépcsőben összesen 1,8 milliárd forintos tőkeemelést hajtottunk végre.

hvg.hu: Mekkora volt a hazai hullámvölgy, és mire számítanak, milyen szinten fog beállni a piac?

T.D.: 2008 előtt évente körülbelül 40 ezer lakás épült Magyarországon, ami nekünk, felfutó cégnek nagyon jó volt, de a gazdaság teljesítőképességéhez képest irreálisan magas szám volt. Ezt persze utólag látjuk ilyen különösen élesen. Amikor a válság kitörésekor évi 7800-ra zuhant az épített lakások száma, az is túlzás volt. Mi arra számítunk, hogy lassú, de stabil növekedés indul meg, és valahol évi 20 ezres érték közelében akár stabilizálódhat is. Vagyis az a piac, ami 2008 előtt volt, már nem jön vissza, legalábbis üzletileg tervezhető időn belül.

Á.B.: Tavaly fogadtuk el a 2020-ig szóló üzleti stratégiánkat. Tudjuk, hogy milyen termékekre és hogyan szeretnénk koncentrálni. Egyrészt a homlokzati hőszigetelő rendszerekre, azon belül az üvegszövetre tesszük a voksunkat, másrészt arra, hogy a gyáraink olyan kapacitással fognak dolgozni, hogy az exportot érdemben növelni tudjuk.

Stiller Ákos

hvg.hu: Mennyire tud versenyképes lenni a magyarországi gyártás, kell-e küzdeni a bürokráciával, az élőmunkát terhelő magas terhekkel?

T.D.: Aki ma Magyarországon nem tud hatékonyan termelni, az magában keresse a hibát. Most még a viszonylag gyenge forint is kedvez az exportnak. Ha pedig nagynak találja a bürokráciát, akkor javaslom, hogy nézzen körül néhány szomszéd országban, és akkor lesz mihez viszonyítania.

hvg.hu: Az egyik gyárukat ennek ellenére Szabadkán hozták létre, miért?

T.D.: A helyszínválasztásnak az volt az elsődleges oka, hogy Szerbiában piacot akartunk szerezni, és Magyarországról nem lett volna gazdaságos oda szállítani egyes termékeket. Az exportnak sincs gátja, Szerbiából könnyen lehet szállítani az Európai Unióba.

hvg.hu: Lesz-e újabb gyár, és hol?

T.D.: Cégfelvásárlásban és gyártókapacitás bővítésben egyaránt folyamatosan gondolkodunk, egyiket sem zárnám ki a jövőben. Az építőipar konszolidálódik Kelet-Európában, és ebben az új helyzetben meg kell találnunk a helyünket. Konkrét részleteket azonban egyelőre nem árulnék el erről.

Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!