Egyes gazdálkodók belerokkanhatnak, ha nem hárítják tovább a lakosságra a 2015-ös adóváltozások között szereplő új, illetve növelt terheket, például az élelmiszeradót, vagy a kollektív befektetési formák különadóját. A módosítások néha ugyan nem adó formájában jelennek meg – például felügyeleti díj –, de jelentős hatással vannak egyes kiemelt szektorok kulcsszereplőire, s így az állam számottevően átrendezheti a piacot. Ezek olyan értelemben eltérnek az általános forgalmi adótól, hogy a gazdaságirányítás szelektív eszközei és előre nehezen vagy nem kiszámíthatóak, s szinte „sokkszerűen” hatnak az adott szereplőkre. A „finomszabályozással” ellentétesen, idő hiányában nem adnak rövid távú alkalmazkodási lehetőséget az érintetteknek, hosszabb távon pedig érdemes vizsgálni az árak hatását, illetve a piacról való kivonulási hatást.

A pénzügyi szervezetek különadójának – amit még 2010-ben fogadott el az Országgyűlés – egyik új elemeként jelenik meg a módosításban a kollektív befektetési formák különadója, ami gyakorlatilag a befektetési alapkezelőket terhelné. Az új adó minden kollektív befektetésre vonatkozna, amely több befektetőtől tőkét gyűjt olyan célból, hogy azokat a befektetők javára befektesse – írja az Adózóna. A befektetési alapkezelőknek két választása van: vagy áthárítják az adót részben vagy egészben a befektetetési jegyek vevőire, azaz a megtakarítókra, vagy saját eredményük megcsappanna, vagy eltűnne. Ez egyben az is jelentené, hogy az állampapírokkal szembeni versenypozíció jelentősen romlana, ami feltehetően visszavetné az alapokat.

A módosítás jelentősen emelné az egyszerűen csak „élelmiszeradónak” rövidített élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. Az adó mértéke jelenleg egységesen az előző évi nettó árbevétel jövedéki és népegészségügyi termékadó nélküli részének 0,1 százaléka. Az új javaslat szerint viszont sávos lenne az adózás, az eddigi mértékkel csak az 50 milliárd forint alatti árbevételt elérő kereskedők ússzák meg. A lista másik végén lévőknek a 300 milliárd forint feletti bevételük után 6 százalékkal is tejelniük kell. A Tesco a múlt évi bevétele alapján 25,5 milliárd forintot fizetne, míg a Sparnak majdnem ennek a fele (mintegy 12 milliárd forint) lenne a terhe. Várható, hogy ezek a terhek az élelmiszerárakban, vagy a beszállítók árainak leszorításában részben vagy egészében kifejezésre jutnának, illetve a piaci szereplők közti pozíciók átrendeződhetnek. Ugyanakkor előnyhöz jutnának a franchise jellegű szerveződések, mint például a CBA és Coop.

További részleteket itt lehet olvasni.