A húsiparban azt mondják, kábítás, hogy az új arab befektetők újraindítják a kapuvári húsgyárat. Szinte mindenki bontásra számít, sokak szerint erre utal a befektetők magyar segítője is, aki büntetett előéletű, és állítólag részt vett már hasonló projektekben. De mi vesz rá valakit, aki erőműre feni a fogát, hogy vegyen egy húsgyárat, a sertésre felszerelt üzemet átalakítsa marhafeldolgozóvá, pedig a környéken nincs is igazán marha?
Nagyon furcsa történet bontakozik ki Kapuváron. A két éve bedőlt húsüzem vagyonát és márkaneveit a szaúd-arábiai Adib Zid Albarazi és a szír M. Amir Jamal Alddin vette meg májusban 650 millió forintért. A nagy húsüzem a történet ismerői szerint abba bukott bele 2012 őszén, hogy inkább a pápai húsgyár megmentésére volt politikai akarat. A húsiparban azt is beszélik, hogy kábítás a kapuvári húsgyár újraindítása, és a vevők célja valójában a „bontás”, magyarán az üzem eladható részeinek, gépeinek kiszerelése és eladása.
Az arab vevők az ügyletet lebonyolító Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. szerint vállalták, hogy működtetni fogják a gyárat. Feltételezhetően ezért kapták meg jóval olcsóbban azt a vagyont, amelyet korábban 2 milliárd forintért hirdettek meg eladásra, többször is, de csak most sikerült vevőt találni rá. Viszont a húsiparban azt mondják, semmilyen szankcióval nem jár, ha a befektetők nem tartják a vállalást. Kovács Csaba, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. ügyvezetője a hvg.hu kérdésére el is ismerte, hogy a befektetők valóban nem vállaltak garanciát. Kovács szerint nem kényszeríthették őket erre, ez nem várható el tőlük. Az ügyvezető is hallotta a bontásról szóló pletykákat, de úgy vélekedett, hogy az arab befektetők olyan árat fizettek, ami alapján nem bontással szabadulnának meg a vagyontól.
Megkerestük az arab befektetőket, és érdeklődtünk a terveik felől, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz. Az interneten nem találtunk más országokban érdekeltségeket a nevükön. A húsgyár teljes vételárát július 5-ig kell kifizetniük, az előleget már kifizették.
Lecsúsztak az erőművekről egy nevetséges hiba miatt
Az arab befektetőkről nehéz lenne azt állítani, hogy jó kormányzati, önkormányzati kapcsolataik vannak nálunk. Kelet-Magyarországon éppen áprilisban csúsztak le két erőműről az ukránokkal szemben, pedig kétszer annyit ígértek érte. A berentei és a tiszapalkonyai évekkel ezelőtt leállított hőerőműveket akarták megvenni, 1,2 milliárd forintot kínáltak érte, de egy banális, zavaros hiba miatt az ukrán pályázó 600 milliós ajánlata nyert, április közepén meg is kötötték a szerződést.
Pályázati szabály volt ugyanis, hogy a borítékon csak az előírt felirat szerepelhet, de az arab befektetőket - állításuk szerint - a felszámoló felszólította, hogy kilenc helyen pecsételjék is le a borítékot (ezt az állítást az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, jelenleg másodfokon van az ügy). A mellőzésük miatt bírósághoz fordulnak, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az erőművek helyett a kapuvári húsgyár jutott nekik.
Büntetett előéletű magyar képviselő
Az egyik forrásunkkal hosszan beszéltünk arról, hogyan lehetne újraindítani a húsgyárat, de amikor meghallotta a befektetők magyar képviselője, Mida Sándor nevét, azt mondta, akkor felejtsük el az egész találgatást az újrakezdésről, mert bontás lesz. A forrás úgy tudja, Mida már több húsüzem bontását is levezényelte korábban. A húsipari szóbeszéddel egybevágó hírek szerint Mida büntetett előéletű és többszörös visszaeső, akit 4 évre már elítéltek csalás miatt. 2005-ben ugyanis közel 6 ezer sertést eladott egy húsos cég telepeiről a cég hozzájárulása nélkül. Mida nevén egyébként a cégadatbázisban csak felszámolt cégeket találtunk.
Kovács Csaba, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. ügyvezetője a hvg.hu-nak elárulta, Mida Sándor a tárgyalásokon is ott volt, ő segít az arab befektetőknek, megbíznak benne. Kovács tudomása szerint Mida tanácsadó, a hivatalos cégiratokban nem szerepel. A befektetők egy tavaly októberben alapított magyarországi cégen, az Amir.CO Hungary Kft.-n keresztül vették meg a húsgyár vagyonát. A társaságban csak ők tulajdonosok. Megkeresésünkben rákérdeztünk, hogy ismerik-e tanácsadójuk előtörténetét, illetve kértük Mida elérhetőségét is, de nem kaptunk választ.
Marhavágóhíd marhák nélkül
Az egyelőre kérdés, hogy a befektetők ki tudnának-e szállni nyereséggel, ha valóban elbontanák az üzemet. A húsgyárakban nagyon sok a rozsdamentes fém, azokat el lehet adni kilónként pár száz forintért. Hatalmas épületről van szó, nagyjából 26 ezer négyzetméter a beépített ingatlan területe, ezt hasznosíthatják a bontással, és ezután megmarad a telek.
De nem csak ez a szál különös ebben az ügyben. Az ágazatban elterjedt, hogy a befektetők a sertésvágóhidat és -üzemet marhafeldolgozóvá alakítanák át, ezért is lehetne eladni a mostani berendezés jó részét. Ezért szakmabeliek között többen meglepődtek, hogy ennyiért elment a régi üzem, mert logisztikailag is szerencsétlen helyen van: távol Budapesttől, Nyugat-Magyarországon, ahol a munkaerő drágább, gyenge a vevőkör, és vágni való, jó minőségű szarvasmarha sincs sok. Emiatt több húsipari forrás is sokallotta a 650 millió forintos vételárat. Azt mondták, ha a vevő csak bontani akar, akkor drágán vásárolt, „ennyit nem lehet kiárulni az üzem lebontásából és az eszközökből”.
Az egyik húsipari forrásunk azt valószínűsítette, az ügyletre azért lehetett szükség, mert valakiket érdekelhetnek a Kapuváron lévő új bacongyártósorok és védőgázos csomagoló gépsorok. Attól tartanak, hogy valaki ezeket a gépeket olcsón elviheti majd, ugyanis a marhafeldolgozáshoz nem használhatóak. A gépeket – három nagy védőgázas csomagoló gépet, szeletelő- és füstölőszekrényeket, illetve két nagy bacongyártósort – nem sokkal a 2012-es leállás előtt, összesen egymilliárd forintért vette meg a húsüzem.
Tág határok között mozoghat ezek értéke, legalábbis a hvg.hu beszélgetőtársai széles intervallumot említettek. Egyik, a Kapuvári Húsgyár eszközeinek értékét ismerő forrásunk 7-800 millióra tette ezek értékét, más húsipari szereplők várakozása szerint viszont jóval jutányosabb áron, 100 millió forintért hozzá lehet majd jutni a gépekhez. Kovács Csaba viszont sokallotta a 7-800 millió forintos becslést, mert, mint közölte, a felszámolás során az üzem összes gépének becsértéke 425 millió forint volt. Erre az összegre külön lett volna vevő, végül azért az arab befektetők kapták meg, mert ők „blokkban” megvették az egész üzemet.
Hogy lesz ebből marhavágóhíd?
A marhavágóhíddá és -feldolgozóüzemmé való átalakítás terve miatt is vakarják a fejüket szakmabeliek. Az átalakítás nem két fillér, (a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. ügyvezetője több százmillió forintra saccolta ennek költségét), innen nézve pedig érhetetlen, miért fizettek 650 millió forintot az arab befektetők, ha kicsivel több pénzért egy vadonatúj marhavágóüzemet építhetnének gyakorlatilag bárhol, főként ott, ahol a környéken van elég marha. Egy, a területhez jól értő szakember a hvg.hu-nak azt mondta, 600-800 millióból fel lehet húzni egy marhavágóhidat. Az arab tulajdonosok a forrásunk szerint jobban jártak volna egy lengyelországi üzem felépítésével, ahol vágóállatot is könnyebben szerezhetnének.
Egy sertésvágásban járatos befektető is meg akarta venni az üzemet, de „a pápaiak” elkergették egyik húsipari forrásunk szerint. Mint mondta, azért lett marhavágás a cél Kapuváron, mert a kormány nem igazán akarta, hogy az újrainduló húsgyár rontsa a hatvan kilométerre levő Pápai üzem amúgy sem fényes üzletét.
A gépek ezért nem jók marhafeldolgozásra |
A sertések feldolgozására épített üzemben nem lehet csak úgy, változtatás nélkül marhákat vágni és darabolni. Ehhez ugyanis nem lehet használni az üzem mostani vágósorát, a szállítószalagokat, a csontozót és a darabolót, a lifteket, mivel a sertésnél jóval nagyobb állatokról van szó. A bacont készítő gépek is sertéshúsra alkalmasak (arra jók, hogy fagyasztott állapotú húst szeleteljenek vele leheletvékonyra). A védőgázas csomagolót elvileg lehetne marhahúsra is használni, csak nem érdemes. A gép nagyjából 60-70 ezer tálca hús csomagolására képes naponta. A mai magyar piac viszont csak 3 ezer tálca/nap. Így marad az export, de több olyan aktív húsipari szereplővel beszéltünk, aki még így sem tudja elképzelni, hogy ezt lehet majd nyereségesen csinálni. |