Nincs fúrás, vésés, vakolatpergés, a falat se kell sehol újrafesteni, de az otthon pikk-pakk intelligenssé fejleszthető. Hogy hangzik, hogy akár a kávéfőző is bekapcsolható az ágyból, vagy bármikor megnézheti, mi újság otthon? Hogy a függöny, a redőny, de lényegében minden, ami elektromos, távirányítható az okostelefonjával, sőt, ha nyitva marad a hűtőajtó, akkor arról üzenete érkezik? „Az okosotthon fogalmába valójában már minden belefér, amivel a lakáson belüli kényelem fokozható” – definiál Hollik István, az Otthonokosító cégvezetője.

Lovardából a lakásba

A derecskei vállalkozó az utóbbi hetekben azzal tűnt fel a Facebook-horizonton, hogy olyan villásdugó-elosztót kínál, amely fényjelzéssel mutatja meg, a bele dugott fogyasztó éppen mennyi energiát használ. Az intelligens otthonokat építő, 31 éves villamosmérnök azonban gyorsan hozzáteszi: az okosotthon mindig egy rendszer, és ennek csak egyik választható eleme a reklámozott okoskonnektor. Ami önmagában csak egy jelzőfényes dugó, rendszerben meg a beleépített mikroprocesszoron keresztül telefonnal ki-be kapcsolható, időzíthető és mérésre is használható eszköz. Olyan amit, ha például a hűtőszekrényhez használunk, a szokatlan fogyasztási értéket érzékelve, üzenetet küld a mobilunkra, hogy a hűtőajtó nyitva maradt.

Fülöp Máté

Hollik István már hét éve a családi vállalkozásban dolgozott, amikor egy évvel ezelőtt belevágott az Otthonokosító projektjébe. Az ötletet menyasszonyával közösen találta, amikor menekülőutat kerestek vállalkozásuk számára a válság miatti visszaesésből. A vezeték nélküli intelligens otthonok kialakítása előtt a cég kizárólag klasszikus vezetékes rendszerépítéseket végzett, az ipari méretű elektromos kivitelezésre szakosodtak. A családi vállalkozás a gazdasági válság következtében csökkenő megrendelések miatt egy addig korábban csak mellékesként vitt irányba, a dán takarmánykeverő gépekből saját folyamatirányító rendszerrel vezethető üzemek építése irányába fordult.

Az okostelefonok korának beköszönte előtt István az ipari folyamatirányítás, az úgynevezett plc-programozásra szakosodott. Ezt szerelték az első intelligens lakásba is – ez a megrendelés valójában csak egy lovarda „villanyosításának” a melléktermékeként esett be, mert a megrendelő olyan elégedett volt a munkájukkal, hogy az új, extravagáns házának elektromos rendszerépítését, okosítását is Hollikékra bízta.

„Akkoriban már az is intelligensnek számított, ha a kapu vagy a garázsajtó rádiófrekvenciás távirányítóval nyitható volt, vagy ha a falon, egy külön kapcsolóval a szobában működtetni lehetett a motoros redőnyt, mi pedig abban a házban mindent, amit csak lehetett, automatizáltunk. A tulajnak, bármit is akart, csak a megfelelő gombot kellett megnyomnia” – idézi fel a nagy boom előtti időket a férfi.

Az okosotthon-üzletbe merészkedés ötlete Hollikéknál családi örökség – elsőként István édesapja szeretett bele az efféle automatizálásokba. A vezeték nélküli rendszerek építése azonban lassan leválik a családi vállalkozás fővonalról, és külön biznisz lesz. Az Otthonokosító vállalkozási háttere most igen egyszerű: István és a párja végzi a munkaszervezési, menedzselési és marketingmunkák nagy részét, a férfi köti az üzletet és végzi el a telepítést, illetve rendszerépítést. Annyi támasz van még, hogy ha szükségesnek bizonyul, néhány hónapig (amíg jogilag is saját cégbe szervezi az intelligens otthonra szakosodott részt) még igénybe vehetik a családi vállalkozás kapacitásait. Ez elsősorban az ott dolgozó villanyszerelők segítségét jelenti. „Azon leszek, hogy a vállalkozásom megálljon a saját lábán. Azt látom, hogy igény van rá, és ha a készülékek ára továbbra is lefelé tart, ez az érdeklődés is csak tovább emelkedik majd” – mondta a szakember.

Megfontolt fejessel a webre

A tervek szerint a debreceni egyetemen idén végző villamossági szaki egy bő éve keresgélt olyan rendszerek után, amit már fúrás nélkül is telepíteni lehet. Elmondása szerit ez elsősorban az ügyfelek számára fontos „mert ha meghallják azt, hogy fúrni, bontani kell, mindentől elmegy a kedvük”. Ezért kerestek vezeték nélküli rendszert, és amit találtak, „az a kicsi, formatervezett, és ha akarom láthatatlan, ha akarom tetszetős kritériumoknak is tökéletesen megfelel”. És csak azért nem mondhatja azt, hogy az eszközök beszerelése és installálása soha nem jár semmiféle fúrás-faragással, mert „százból, ha egyszer-kétszer” is, de kiderül, hogy a lakásba régen fusiban szerelték a villanyt, és így a falba vésett, nem szabványos méretű kapcsolódobozokkal probléma adódik. Mert akármilyen kicsi is a szenzorok, be kell férniük a kapcsoló mögé – és ez nem mindig könnyű feladat, de István szerint már erre is van bevált megoldásuk.

Fülöp Máté

A portált két hónapja indította el, mert bár előtte is megvoltak már az eszközök, és telepített is efféle rendszereket, de a vállalkozó az online világba kimerészkedés előtt biztosra akart menni. Először használta és kiismerte az eszközöket, és csak kellő tapasztalat birtokában ugrott fejest a webes ismeretlenbe.

A portál aztán már öngerjesztő folyamatot indított el, egyre nő az érdeklődők száma, és átlagban heti egy rendszertelepítés már-már biztosan összejön. Eddig nem szenvedtek hátrányt amiatt, hogy a cég Derecskén működik, mert bár vannak megrendelések a fővárosból is, és Istvánnak a napokban lesz egy útja Sopronba is, egyre több megrendelés az ország keleti, délkeleti országrészből érkezik. „Tartottam attól egy kicsit, hogy túl messze vagyunk Budapesttől, de aztán az is kiderült, hogy ez sem igaz. Meg az sem, hogy Debrecen vagy Nyíregyháza környékéről ne érdeklődnének a szolgáltatásunk iránt” – magyarázza.

Idővel egyelőre lényegében egyedül is bírja; egy-egy projekt előkészítése sem jelent túl sok időt, ahogy a konkrét szerelési, beállítási munkák sem tartanak sokáig. Ha eljutnak a megrendelésig, egy hét alatt megtervezhető a munka, és beszerezhetők a szükséges komponensek akkor is, ha éppen nincs belőlük raktáron. Ha pedig az ügyfélnek megfelel, ezt követően indulhat a szerelés is. István elárulja, nem létezik már olyan vad elképzelés, amivel egy-egy megrendelő elő ne hozakodott volna. Volt, akinél arra kellett felkészülni, hogy ha a lakó majd elköltözik az adott épületből, akkor is praktikusan, az egész rendszert magával vihesse. A villamosmérnök eddig semmilyen ötletre nem mondott nemet, de olyan már előfordult, hogy a megoldással elakadt, és ezért az eszközök gyártójától kért és kapott segítséget.

Lengyelek a spájzban

Az Otthonokosító (több kisebb gyártó mellett) a lengyel Fibaróra esküszik, mert bár a klasszikus, a régi vonalas villamosságban jól ismert gyártók közül is többen foglalkoznak ezzel a területtel, a rendszereik sokszor csak a saját eszközeikkel kompatibilisek, és „olykor a kinézetük nem nyeri el az ügyfél  tetszését”.

István szerint a Fibaro által is használt szabvány mellett az szólt, hogy egy nyílt, sok gyártó által használt rendszer köré épül, így más gyártók eszközeinek illeszthetőségével sincs probléma. (Ez számára attól kezdve jelent majd pluszelőnyt, ha sikerrel zárulnak a tárgyalások az egyik, ebben a technikában kontinentális méretben működő webáruházzal, és így más gyártók is a kínálatba kerülnek.) „Ráadásul – tette hozzá – a lengyelek adtak az anyagra és dizájnra is, ami egyre fontosabb kívánság egy lakásban akkor is, ha csak egy füstjelzőről van szó”.

„Ami nálam a webshopban a kirakatba kerül, azzal már biztosan dolgoztam. Soha nem árulnék zsákbamacskát, inkább megnézem, letesztelem, kimérem a határait, így mindig tudom, hogy mi mire használható, és mire nem” – magyarázza. Rögtön hozzáteszi azonban azt is, hogy bár a legtöbb esetben az intelligens otthonok tervezője és a kivitelezője is egyben, abból sincs probléma, ha az ügyfél csak a termékekre kíváncsi, és ahhoz kér némi segítséget.

Mivel a területen nem a kereskedelemmel, hanem a rendszerépítéssel kezdett, Hollik István a kisvállalkozását is úgy fogja fel, hogy valójában nem csak a termékeket árulja, hanem a teljes szolgáltatási csomagot. Ebben a rendszerelemek és alkalmazások mellett a telepítés és a kívánt fejlesztés is benne van. Így pedig az, hogy az első találkozókra koffernyi méretű demószettel érkezik, és a vaskos aktatáskából a füstjelzőtől a vízjelzőn, mozgásérzékelőn és a „világítós” konnektoron át a redőnyvezérlőig egy sor eszközt maga elé pakolva beszél, szerinte csak a munkához vezető út kelléke.  

Álmodozások kora

Az egyik megrendelője nemrég azt kérte tőle, hogy szabadítsa meg a lakást az összes távirányítótól. Ez a konyhai kisrádiótól a légkondicionáló berendezés vezérléséig, a tévé és hifi rendszer távirányítóiig, a fűtés vezérléséig több mint egy tucat eszköz egyetlen érintőképernyős eszközbe tömörítését jelentette. Mivel a rendszer központi egysége elvileg akár 230 eszközt is képes egyszerre kezelni, a kihívás elméletileg nem jelentett volna problémát. A gyakorlatban azonban a helyszínen egy teljes hétvégét kellett vele dolgozni. István szerint az ilyen munkákból tanul a legtöbbet, mert a megrendelői többségének – akik elsősorban a világítás-, a redőnyvezérlés és a fűtés/hűtés távirányítása felől látják a rendszert – már rutinfeladatként képes megfelelni.

Van, akit a technikai érdeklődés vezérel, van, akit tényleg az, hogy a szomszédban már működik valami ilyesmi. Referenciákat is nehéz volna megnevezni, mert azok a komolyabb projektek, melyekre a vállalkozó egy-egy kacifántosabb megoldás miatt valóban büszke is, leginkább olyan ügyfeleknél működnek, akik mindezt nem szeretnék a külvilágnak mutogatni.

Könnyű elszaladni egymillióig

A rendszerek sem, de sokszor a „felokosított” ingatlanok sem éppen olcsók, de Hollik István azt mondja, nem árul zsákbamacskát. Noha volt benne amiatt egy kis félsz, hogy kiírja-e a több tízezer, vagy akár százezer forintos készülék- és komponensárakat a honlapra, vagy sem, de most már úgy van vele, hogy jobb, ha az, akinek megfordul ilyesmi a fejében, mihamarabb tisztába kerül azzal is, hogy a megoldásoknak ára van.

Fülöp Máté

A megrendelők egyben veszik a rendszerüket, de azért sokan meghökkennek, amikor az előkalkuláció azt adja ki, hogy az egymillió forintos határig elég gyorsan el lehet kalandozni. Az átlagos rendszerköltség ezért is áll meg 600-700 ezer forintnál, igaz, az is jellemző, hogy az emberek sokkal több mindenre terveztetik meg az intelligens rendszereiket, mint amire aztán a mindennapokban használják. Azon, hogy a rendszere mennyire drága, és hogy lehet-e olcsóbban is ugyanerre az eredményre jutni, István csak mosolyog. Azt mondja, akkora szűz terület van az egyre növekvő piacon, hogy jöhet bárki, és meg is próbálhatja olcsóbban. Ők azonban leginkább ahhoz tartják magukat, hogy csak igényes, minőségi eszközöket használnak, telepítenek és illesztenek. 

Szerinte az okosotthon ma már olyannyira nem számít extrém sportnak, hogy azt se nagyon bánná, ha hozzá hasonló cégekből sokkal több is működne a hazai piacon. Szerinte „hely van bőven hozzá”, hisz ő is csak most kezd felpörögni. „Van benne kockázat, de szerintem bőven azon a határon belül vagyok, amit vállalni kell ma egy sikeres vállalkozáshoz” – mondja, hozzátéve, hogy az Otthonokosítótól azt várja, hogy mindig ad majd neki annyi munkát, amennyit elbír. A családi céget sem hagyja el teljesen, de az idei évre tervezett legnagyobb saját projektnek már van potenciális megrendelője: mivel a nyáron megnősül, fogadkozik, hogy a nászút előtt végez a saját otthona maximális „felokosításával”.