Különböző információkból arra következtethetünk, hogy az adóintézkedések mögött maga a kormányfő állt. Alátámasztják ezt a miniszterelnök egyes nyilatkozatai, az adószakmában felmutatott bizonyos mértékű jártassága, a Megegyezés című dolgozatának számos kitétele, illetve az a körülmény, hogy az ez utóbbi iratban megjelent adólépésekről a pénzügyminiszter is csak az újságból értesült. Ennek a dolgozatnak a második, a konkrét következtetésekről szóló része amúgy annyira naiv volt, hogy az bizony méltatlan egy miniszterelnökhöz.

Az első markáns lépés új adónemek bevezetése volt. A luxusadó a „gazdagok” terhelésének céljával jött létre, sajátos, ún. számított értékű adóalappal. Az önkormányzatok körülbelül 100 millió forint adóbevételre tettek szert évente, ami gyakorlatilag az ezzel kapcsolatos költség fedezetét sem biztosította. Utóbb az Alkotmánybíróság ezt az adónemet alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Szakmailag itt a két különvéleményt jegyző alkotmánybíróval kell egyetérteni – de ez egy másik kérdés.

A cikk folytatását az Adózónán olvashatja.