© AP

Egykedvűen fogadták a tőzsdei befektetők múlt hétfőn az OTP Bank Nyrt. azon bejelentését, miszerint külföldi leányvállalatainak száma október utolsó napján tovább bővült. A legnagyobb hazai pénzintézet addigi szokásától eltérően ezúttal nem vásárlás, hanem zöldmezős beruházás révén gyarapodott, miután a ciprusi cégbíróság bejegyezte az OTP Financing Cyprus Company Ltd. nevű céget. Mivel a korábbi nyolc határon túli OTP-s szerzemény kizárólag a volt szocialista országokból való - bolgár, román, szlovák, ukrán, orosz, horvát, szerb és montenegrói -, a ciprusi portyázás akár egy újabb terület meghódítását is jelenthetné.

Csakhogy a mindössze ezer euró alaptőkéjű vállalkozás létrehozásának célja kizárólag a bankcsoporton belüli finanszírozási tranzakciók optimalizálása volt - adta hírül szűkszavúan az OTP -, ez magyarázza a semleges piaci reakciót. Az általános megfogalmazásból mindenesetre a vájtfülűeknek sikerült kihámozniuk, az OTP azért választotta Ciprust, hogy leányainak finanszírozása az eddiginél kevesebb adóteherrel járjon. Egyikőjük számítása szerint - mint azt a HVG-vel megosztotta - a banknak például tavaly több mint 9 milliárd forinttal kevesebb adót kellett volna leszurkolnia, ha a kapcsolt vállalkozásoknak fizetett és a tőlük kapott kamatok 61,2 milliárd forintos különbözetét egy ciprusi cégbe rakta volna ki. A magyarországi 12,3 milliárd forint helyett ugyanis a szigetországban csak mintegy 3 milliárd forintnak megfelelő összeggel sápolták volna meg.

Vállalkozások százai választották Ciprust a rendszerváltás óta a magyarországinál kedvezőbb adómértékei miatt. Ez a legkedveltebb "adóoptimalizáló" terep. Naprakész összesítést lehetetlen ugyan készíteni, ám az Igazságügyi Minisztérium által működtetett céginformációs rendszerben több mint félszáz gazdasági társaság rendelkezik ciprusi tulajdonossal. Elsősorban a leggazdagabb magyarok nem restek ily módon spórolni. A Napi Gazdaság által 260 milliárd forintosra becsült vagyonával a leggazdagabbnak kikiáltott Demján Sándor csúcscége, a TriGránit is ciprusi illetőségű, csakúgy, mint másik fő érdekeltsége, a Pólus Holding. A legtehetősebbek közül ciprusi a Leisztinger Tamás által tulajdonolt Arago-csoport pénzügyi befektetőjeként felbukkanó Hartberg Investments Ltd., valamint a Veres Tibor nevével fémjelzett Wallis autóipari üzletágának a gazdája, az azonos nevű holding is. Egyéb üzleteinél maga az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor is már évek óta használja a ciprusi vonalat, a 100 százalékos tulajdonában lévő Bonitás 2002 Kft. például a szigetországi Unostar Enterprise Ltd.-n keresztül birtokolja a legnagyobb magyarországi tejfeldolgozó céget, a Sole-Mizót.

Azt, hogy bankja miért csak most él e lehetőséggel, a HVG érdeklődésére az OTP-nél a csoport nagyra növésével magyarázták. Vagyis a finanszírozási igény elsősorban a nagyszabású 2006-os terjeszkedés - amelynek során fél tucat külföldi bankot, köztük oroszt és ukránt is megvettek - miatt vált olyan mértékűvé, hogy immár érdemes lehajolni a tízmilliárdos megtakarításért. S az igény csak tovább bővül, hiszen éppen hétfőn kürtölte világgá az OTP újabb hódítását, a tavaly 89,3 millió dolláros mérlegfőösszegű és 13 millió dolláros saját tőkéjű oroszországi Donszkoj Narodnij Bank megvásárlását. Vélhetően már utóbbi közel 41 millió dolláros vételárát is az új ciprusi OTP-cégen áramoltatják majd át. Egyszersmind koppintva az MKB Banktól, amely tavaly ősszel szintén egy ciprusi cégen keresztül szerezte meg a román Romexterra hitelintézet többségi részesedését.

A fejlett országokban teljesen természetes és legális az óhazánál kedvezőbb adózási szabályokat alkalmazó államban létesített cégen keresztül lebonyolítani a pénzügyeket. A nagy nemzetközi könyvvizsgáló és adótanácsadó vállalatok magyarországi cégei közül a Deloitte és az Ernst and Young tulajdonosa is ciprusi, a PriceWaterhouseCoopersé hollandiai illetőségű. Ciprus vagy Hollandia azonban nem keverendő össze az úgynevezett offshore adóparadicsomokkal - ilyenek az EU-n belül nem is létezhetnek -, amelyek rendkívül alacsony adókulcsot vagy adómentességet kínálnak kizárólag a területükön céget alapító külföldieknek, vagyis a belföldieknek nem. Az offshore státus elnyerésének és megtartásának feltétele, hogy a bejegyzés országában semmilyen tevékenységet nem lehet végezni. Ilyen offshore adóparadicsom volt Magyarország is a külföldieknek 2005. december 31-éig, hiszen számukra mindössze 3 százalékos adókulcsot írt elő, ezt a lehetőséget azonban az EU-csatlakozás miatt - Ciprushoz hasonlóan - meg kellett szüntetni. Ciprus azért maradt mégis vonzó a magyarok - és még jó néhány náció - számára, mert az általános adókulcsa még így is alacsonyabb a magyarországinál.

"Az offshore és a kedvezményes adókulcsú országokban történő cégalapítás a modern adótervezés egyik eleme" - érzékeltette a HVG-nek Danku Tamás, az ilyen társaságok létrehozásával foglalkozó Grand Consulting Kft. egyik tulajdonosa. Magyarországon mégis a mai napig pejoratív jelentése van az offshore kifejezésnek. Valószínűleg azért, mert az eddigi tapasztalatok szerint ha egy cégről kiderült, hogy annak tulajdonosa offshore státusú, az az esetek többségében a gazda névtelenségben maradását szolgálta, elsősorban abból a célból, hogy vagyona nagyságáról a kívülállóknak fogalmuk se legyen. Az offshore helyszínek ma elsősorban abban különböznek a kedvezményes adókulcsot nyújtó országoktól, hogy azok legtöbbjén a cégbíróság nem tartja nyilván a tulajdonosok adatait.

Csak a pénzügyeket lebonyolító cégeket legtöbbször a nemzetközi kereskedelemben iktatnak be két külkereskedő cég közé, s a nyereség ennél a társaságnál csapódik le, amiből nagyon keveset vagy egyáltalán nem kell adózni. Importnál pedig késleltetni lehet a vám és az általános forgalmi adó megfizetését. A tőzsdézők közül Magyarországon is egyre többen fedezik fel azt a lehetőséget, hogy egy kedvezményes adókulcsú cégen keresztül üzletelve meg lehet spórolni a magyarországi kamat- és árfolyamnyereség-adót. De az effajta cég magyarországi ingatlanának és társasági üzletrészének értékesítése is adómentes, s az itteni gazdasági társaság is levonás nélkül fizetheti ki adózott eredményét az adóparadicsomban lévő társaság tulajdonosának.

Másokat egyszerűen csak az a szempont vezérel, hogy ily módon külföldiként feltűnve villogjanak. Presztízsszempontból viszont egyáltalán nem mindegy, hogy a "külföldi" cég melyik adóparadicsomban van bejegyezve. Míg a ciprusi vagy az amerikai Delaware állambeli illetőség jól csengőnek számít - ezért is választják előszeretettel ezeket a magyarok -, addig egy St. Vincent és Grenadine-ről vagy a Cook-szigetekről érkező cég már komolytalannak is minősülhet, még ha ezekben az országokban jobb is az adózási környezet.

A világszerte jelenleg létező negyven kedvezményes adókulcsú helyszín közötti választásnál fontos szempont, mennyibe kerül a cég alapítása és fenntartása (lásd táblázatunkat). A tévhittel ellentétben ugyanis az ilyen külföldi cégek nem túl olcsóak, tehát az azokkal való takarékoskodás csak akkor kifizetődő, ha a regisztrálási és az éves fenntartási díj kevesebb, mint az adó. Például ha egy cég adózás előtti nyeresége 1 millió forintnál kevesebb, akkor a magyarországi társasági adó és az osztalékkal kapcsolatos további adók összege kevesebb, mint amennyibe egy olcsóbb külföldi "technikai" cég kerül, ergo nem érdemes ilyen társaságot alapítani - vélik az ILS Hungarynél. Néhány millió forintos profitnál elvileg már megéri belevágni e kalandba. Ám arra is érdemes figyelni, hogy míg az offshore Bahamákon vagy a Brit Virgin-szigeteken a megkövetelt 5 ezer, illetve 10 ezer dolláros alaptőkét nem kell befizetni, addig Liechtensteinben az indulótőkét készpénzben egy speciális bankszámlára kell átutalni vagy apportként a társaság rendelkezésére bocsátani. Az előző két országban hivatalos könyvelést sem kell vezetni - lévén, hogy az éves adó és az illeték fix összegű - ezzel szemben az EU-tagállam Nagy-Britanniában és Cipruson ez kötelező.

Csabai Károly