© sxc.hu

Különadó alól egyedül az evások kivételek, hiszen ők a bevételek után fizetnek. Fizetniük kell jövedelmük után  a magánszemélyeknek, az egyéni- és társas vállalkozásoknak.  A magánszemélyeknek csak a 2007. január 1. utáni jövedelmük után kell fizetni, vagy a munkáltató  vonja le az előlegszámításnál a 4 százalék különadót. Különadót csak akkor kell fizetni, ha az adóalany éves jövedelme meghaladja majd a járulékfizetés felső határát, amely   2007-ben várhatóan 6,5 millió forint körül lesz.

Az egyéni vállalkozóknak már szeptember 1-től kell fizetniük a különadót. Kiszámításához a vállalkozó bevételéből levonja a költségeket, valamint a kapott támogatást. Az így kapott eredmény lesz a különadó alapja, ami után a 4 százalékot kell bevallani és kiegyenlíteni 2007. február 15-ig.

Társasági adóalanyoknál a rendszer  hasonlít az egyéni vállalkozókéhoz, azzal a különbséggel, hogy ott a kiindulási pont a számviteli adózás előtti eredmény. Itt is vannak növelő és csökkentő tételek, többek között a kapott támogatás, az adott támogatás, a kapott osztalék. Ezután az adóalap után kell fizetni a 4 százalékot, amely után már adókedvezményt nem lehet igénybe venni, hiszen ez nem társasági adó. Bevallani ezt is az év után, a TAO-bevallásban kell.
 
Sem az egyéni vállalkozóknál, sem a társasági adóalanyoknál nem az  összeghatárhoz kötik a különadót. Azaz már az első forint nyereség, azaz jövedelem után is kell fizetni. A könyvelőknek sok dolguk lesz, hogy az idei évet szétválasszák, és külön-külön megállapítsák a január-augusztus időszak, valamint a szeptember-december időszak eredményét.

Ennek az új adónak az alanyai kizárólag a társasági adóalanyok, tehát ez a törvény nem vonatkozik a magánszemélyekre, az egyéni vállalkozókra, az evásokra, illetve a társasági adótörvény alanyai közül a hitelintézetekre, a non-profit szervezetekre sem.  Ezt az új adófajtát is 2007. január 1-től kell számolni és fizetni, tehát az idei évet maga az adó már nem érinti. Azonban vannak olyan ösztönző szabályok, melyeket nem ez a törvény szabályoz, s ami miatt mégiscsak most kell az adózóknak ezzel foglalkozniuk, s nem jövőre.

A házipénztár adóalapja a vállalkozás átlagos napi készpénz záróegyenlegének valamint az elismert pénzkészletnek a különbsége. A törvény a vállalkozás számviteli összes bevételének 0,8 százalékát, de minimum 300 ezer forintot ismer el. Tehát az e fölötti készpénzállomány „adózik”. Az adó mértéke 20 százalék, melyet évente egyszer a TAO-bevallásban kell bevallani és akkor kell megfizetni is.

A vállalkozásokat azonban arra „ösztönzik” az SZJA, illetve a TAO törvényben, hogy a papíron még létező, de a valóságban nem létező pénztárállománytól szabaduljanak meg kedvezményes adó megfizetésével. Ezt úgy tehetik meg, hogy az eredménytartalék terhére csökkentik a pénztárállományt  és az így kvázi osztalékként kivett pénz kedvezményesen, 10 százalékkal adózik, s így a vállalkozás esetleg elkerülheti  a jövő évi házipénztár adót. 

A kedvezményesen adózandó részt úgy kell kiszámítani, hogy a vállalkozás napi átlagos göngyölített pénztár záróegyenlegéből levonjuk a napi készpénzforgalom kétszeresét, és az így kapott összeget vehetjük ki kedvezményesen. Az így kiszámított adó megfizetésére még maximum 5 év haladékot is kaphatunk, ha az adó összege meghalad egy bizonyos összeghatárt. 
 
A másik ilyen ösztönző szabály a tagi kölcsönök állományára vonatkozik,  hiszen a vállalkozások kiterjedt tagi kölcsönállománnyal rendelkeznek. Ha a tag elengedi a vállalkozás felé a tagi kölcsön követelését, az a vállalkozásnál bevétel lesz. Emögött természetesen nem áll költség, tehát ebből adózás előtti eredmény lesz. A társasági adóalapot ez nem érinti az adóalap-csökkentő tétel miatt, amit osztalékként szintén 10 százalékkal lehet kivenni a vállalkozásból. Ezt az adóösszeget azonban egyösszegben meg kell fizetnie a magánszemélynek. A tagi kölcsönök állományát lehet csökkenteni ezzel a szabállyal, valamint legálisan lehet adózott jövedelemre szert tenni, ami a jövőre nézve hasznos lehet egy későbbi vagyongyarapodásos vizsgálat esetén. 

Az elvárt,  másnéven minimumadót az aktuális SZJA, illetve TAO törvény tartalmazza. Ebből következik, hogy ezt az adót - az evások és a non-profit vállalkozások kivételével -  az egyéni és a társas vállalkozásoknak kell fizetniük, de nekik is csak  akkor, ha  adóalapjuk nem éri el a törvény szerinti minimumszintet.

Ez a minimumszint az egyéni vállalkozóknál egyenlő  az összes bevétel és az eladott áruk beszerzési értéke különbözetének 2 százalékával.  A többi cégnél viszont az összes bevételből még a külföldi telephely bevétele is levonható. Látható, hogy a jogalkotó a bevételből csak az eladott áruk beszerzési értékét (számviteli szakzsargonban: ELÁBÉ) engedi levonni, az anyagköltséget, valamint a közvetített szolgáltatást nem. Ez így felvethet némi alkotmányossági aggályt, de a törvényalkotók nem engedhették meg, hogy ennek az adónak az alapja is megegyezzen az iparűzési adó alapjával, hiszen még ennek a jogi sorsa sem dőlt el.

Ha tehát az egyéni vagy társas vállalkozónak az adóalapja kevesebb, mint ez a törvényi minimumszint, akkor ez után a minimumszint után kell megfizetni a normál adótételeket. Vagyis, 5 millió forint adóalapig a 10 százalékot, efölött pedig a 16 százalék vállalkozói személyi jövedelemadót, vagy a társasági adót. Természetesen az így kiszámított adóból a meglévő adókedvezmények ugyanúgy érvényesíthetőek, mint normál esetben, és az ezek levonása után fennmaradó adót kell a vállalkozásnak ténylegesen megfizetni.

Úgy tűnik, mintha az evásokat vissza akarnák szorítani, annak ellenére, hogy három éve egyre népszerűbb ez az adózói kör. E folyamat első lépéseként október 1-től az eddigi 15 százalékos adót 25 százalékosra emelték. Továbbá előírták számukra azt is, hogy minden év december 20-ig – hasonlóan a társasági adóalanyokhoz – becsüljék meg a várható éves bevételüket és ez alapján úgynevezett „feltöltési kötelezettségként” egészítsék ki a már befizetett adójukat a várható tényleges összegig. Ezt idáig mindig csak a következő év február 15-ig kellett megtenni.

Bevételcsökkentő tétel lesz számukra a jövőben a kapott támogatás visszafizetése, hiszen korábban a kapott támogatást is bevételként kellett elszámolniuk. Az adóalap tekintetében választhatnak: vagy megosztják a bevételt a tényleges beérkezés alapján a január-szeptember és az október-december időszakokra, és mindegyik után  az éppen érvényes (15, illetve 25 százalékos) adókulccsal adóznak, vagy pedig arányosítanak a 12 hónap alapján.

Arányosítani valószínűleg csak annak éri meg, aki jelentős összegre tesz szert az utolsó negyedévben. Egyébként pedig az jár jól (legalábbis még idén), aki minden számláját, minden bevételét előre tudja hozni még szeptember végéig.
Lehetőség lesz arra is a jövőben, hogy bizonyos adózói kör - ügyvédek, közjegyzők, gyesen lévők - szüneteltesse a tevékenységét. Járulékot pedig – főfoglalkozásúak esetén – mindenkinek a mindenkori tb-járulék minimuma (szeptember 1-től 125.000 forint) után, de legalább a minimálbér után kell fizetnie.