Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje Mária, az olykor bántóan őszinte minőségi ellenőr és új főnöke, a mészárszéket vezető Endre különös kapcsolatát mutatja be. Az alkotásban nyújtott szerepéért az Európai filmdíjak tegnapi gálaestjén Borbély Alexandra átvehette a legjobb női főszereplőnek járó díjat. Ennek apropóján idézzük fel a HVG Extra Business korábbi, vele és a film rendezőjével készült páros interjúját.
HVG Extra Business: Ildikó, hogyan választottad ki Mária szerepére Alexandrát?
Enyedi Ildikó: Tudatalatti választás volt, valahogy ráéreztem. Aztán nagyon izgalmas volt látni, ahogyan Szandra dolgozott. A főhősnő, Mária nagyon messze áll Szandra mindennapi személyiségétől, és ő más szerepeket kap a színházban is. Itt van egy bombázó, olyan nő, aki nemhogy visszautasítja a szexualitást, hanem inkább távol áll tőle. Vagy még ha felébrednek is benne az ösztönök, nem tudja, mik azok igazából. Metamorfózis volt, egyfajta pszichológiai folyamat az egész. Morcsányi Gézának, a férfi főszereplőnek inkább csak a gesztusaiból kellett visszavennie a karakterhez, Szandrának viszont teljesen át kellett alakulnia.
Borbély Alexandra: Ha Ildikó nem látja meg bennem, hogy főszereplő is lehetnék, soha nem is gondoltam volna rá. Először ugyanis a pszichológusnő szerepére mentem castingolni.
| "Csodálatos, belülről jövő metamorfózis" |
| A legjobb női főszereplőnek járó díjat az Európai filmdíjak berlini gálaestjén vehette át Borbély Alexandra. A színésznő rövid beszédében köszönetet mondott Enyedi Ildikónak, hogy eljátszhatta a szerepet. Enyedi Ildikó az MTI-nek úgy fogalmazott: "Sokszor elmondtam, de nem lehet elégszer, hogy mennyire különleges élmény volt számomra együtt dolgozni vele, tanúja lenni annak a csodálatos, belülről jövő metamorfózisnak, amivel átalakult ennek a filmnek a főszereplőjévé, Máriává. Sok igazán tehetséges, izgalmas színésznőt ismerek, közülük is kiemelkedik azzal az elképesztően széles skálával, aminek minden szegmensét még nem is volt alkalma megmutatni, pedig sokféle szerep megtalálta már, eddig főleg színházban." |
HVG Extra Business: Hogyan látjátok Mária karakterét?
B. A.: Mi, színésznők, ahhoz vagyunk szokva, hogy mindig képviselni kell a szexualitást. Mária viszont nem ilyen, ami nekem szokatlan volt: a tükör előtt álltam, és kerestem, mit kell csinálni. Mária ugyanakkor cseppet sem nebántsvirág, a karaktere egyszerre határozott és tudatlan. Ehhez át kellett kattintani valahogy az agyam, amiben egy blúz segített. Úgy vettem, hogy nem próbáltam fel. Teljesen nem én voltam. Ildikó megkért, hogy hozzak valakit magammal a castingra. Én felvettem azt a ruhadarabot, és jött velem egy másik ember. A színészetben nagyon fontos, hogyan nézel ki, hogyan jársz, sokat jelent a vizualitás, főleg a nőszerepeknél.
E. I.: Igen, a járás nagyon fontos volt Mária esetében, aki igencsak autisztikus ember. Ahhoz, hogy jól funkcionáljon, belső rend kell. És hogy ez a térben is működjön, ahhoz szükségesek a megfelelő mozdulatok. Mindenkinek pontosnak kellett lennie. Például ott van a sótartós jelenet, amikor Mária elbábozza a párbeszédet a főnökével, Endrével. Ő ilyen: otthon rak össze magában bizonyos helyzeteket. Így nagyon is fontos, milyen ez a sótartó: a berendező és a díszlettervező is „belepörgött” abba, hogy milyen Mária. Többször hallottam, hogy mondják, nem, az ő lakásában biztos nem lenne ilyesmi, vagy hogy ez éppen oda való.
HVG Extra Business: Mi az álom szerepe ebben a filmben?
E. I.: A filmben a mindennapok világa elemelt, az álomvilág pedig realista erdő. Már a hangi világ is valószerű, ahogy a szarvasok szuszognak, kérődznek, érezzük, ahogy a hó megül a bundájukban. Talán nem is a realista a jó szó rá, hanem inkább a naturalista. Ettől különül el a mindennapi, nappali élet. Az álomvilág tele van jungi értelemben vett archetipikus helyzetekkel: ebben a világban nemcsak osztoznak a hőseink, hanem valahogy egyek is tudnak lenni. Mert ha belegondolunk, a legszemélyesebb élményeink (a születés, a halál, a szerelem) egyúttal azok a dolgok, amelyekben mindenkivel osztozunk, sőt, eggyé leszünk. Nincs fragmentáltság, mint a való, mindennapi életben.
HVG Extra Business: Mennyire önéletrajzi, vagy éppen személyes élmény Mária karaktere, története?
E. I.: Erre egy példát említenék, még a Simon mágusból: akkor két napot forgattunk Pesten, a többit Párizsban. Egyik reggel, forgatás előtt mentem át a Bajcsyn, és majdnem elütött egy autó. Akkor az volt az első gondolatom, hogy ez mindent megoldott volna. Hihetetlen feszültségek vannak bennem forgatás közben. A személyesség nálam tehát nem azt jelenti, hogy a filmem története saját életanyagból ered, úgy, mint például Szabó Istvánnál. Hanem hogy ezek a feszültséghullámok segítenek abban, hogy a filmem még személyesebb legyen, és nem a külső élettények hasonlósága. Ugyanakkor sok van bennem is Máriából, csak most már nem látszik annyira. Öt éve például, ha a közértben kértem tíz deka párizsit, háromszor elmondtam magamban előtte, nehogy sorra kerülve lebőgjek. Rossz vagyok a small talkban. Amikor van közös, konkrét célunk, szárnyalnak a kommunikációs képességeim, de amúgy a nullához közelítenek.
B. A.: Nem hinnétek el, de én is szoktam gyakorolni, mit is fogok mondani. Például ez történt akkor is, amikor Ildikóval először leültünk kávézni. Biztos voltam abban, hogy közli majd velem: nem az enyém a pszichológusnő szerepe, amire először castingoltam. Csak azt nem tudtam, hogy a főszerepet fogja utána nekem adni. Az is kicsit máriás talán, hogy kislányként mindentől nagyon féltem, és a húgom, Dominika volt a sztár. Fára mászott, sok dologban a fiúkat is lekörözte, és a figyelem középpontjában volt. Én akkor erre még képtelen voltam.
E. I.: A színészetben az is jó, ha valami csak kicsit van meg bennetek, mert azt egy szerepben teljesen ki tudjátok élni. Ez a legveszélytelenebb módja annak, ha valakin úrrá lesz egy-két tulajdonsága, de az csak színpadon, vagy filmen történik meg. Érdekes volt látni amúgy Gézát, akinek könyvkiadóként és dramaturgként nincs színészi háttere, és Szandrát, aki képzett színésznő… Nagyon jó volt velük dolgozni. Ugyanakkor Szandrának ez nehezebb is lehetett: hiszen neki nem volt kire támaszkodnia, a kulcsjeleneteit egyedül nyomta végig. Ami azért is volt nehéz feladat, mert a felszínen Mária nem vált sebességet – miközben olyan fura utat jár be az élete, annyira megváltozik, amire más évtizedek alatt se lenne képes. Ilyen szempontból a film nevelődéstörténeti mű is, amelyben a főhősnő módszeresen utánajár mindennek. Lényegében saját magát neveli fel, értelmi és érzelmi kísérletek során, hogy ki tudjon lépni addigi életéből – amely közben a felszínen láthatólag egyenes vonalon halad tovább. Ilyet megcsinálni nem könnyű. A nyugati szemléletű színészeknek inkább akció kell, ilyen szempontból extrém sport volt Szandra szerepe, egyszerű lakásban kiteregetni, beágyazni, enni – nem tudom, egy hollywoodi sztár ezt hogyan oldotta volna meg.
B. A.: Most az jut eszembe, amikor az volt a feladatom, hogy nézzem, ahogy a mikróban forog a bögre. Ildikó bejött párszor, és közölte: nem, még mindig nem jó. Aztán arrébb dőltem, és nem is tudom, mit csináltam, de akkor egyszerre mindketten ráéreztünk, most tökéletes. Annyira egyedül volt ez a nő, mi ketten teremtettük meg Ildikóval. A forgatás során egy pillanatra sem akartam kiesni a szerepből, ezért vékony fonálon csak Ildikó jöhetett be hozzám. Nem akartam mást beengedni, még filmbeli partneremmel, Gézával sem poénkodtunk, bratyiztunk a szünetekben – talán ezért is sikerülhettek a jeleneteink. Ildikó volt a közös támaszunk, egymás számára Gézával pont olyan idegenek maradtunk, mint Endre és Mária a filmben.
HVG Extra Business: A film elkészülte után hogyan érzitek magatokat?
B. A.: Félek, hogy soha többé nem lesz ilyen tökéletes és minőségi munka az életemben. Korán megtörtént velem, sokat kaptam lelkileg a stábtól, és bizony Máriától is. Ő olyan világban létezik, ahol nincsenek hazugságok. Őszinte, váratlan dolgokat mond, és így meglepő helyzetek kerekednek ki körülötte. Az emberek nem tudnak mit kezdeni ezzel, ez is volt amúgy a humor egyik fő forrása a filmben. Nagyon jó lenne, ha ilyenek lehetnénk, de nem bírjuk elviselni az igazságot, szinte mindent próbálunk enyhíteni, kimagyarázni. Ha meg minket szembesítenek a valósággal, rosszul esik, ahogy nekem is. Ugyanakkor olyan jó őszintének lenni – nekem ez fontos dolog, amit magammal vittem Máriából.
E. I.: Irigylem Szandrát, mert ott van neki a színház. Esténként játszik a Katonában, és ez hatalmas tér a kreativitásnak. A rendezőknél ez más: mi olyanok vagyunk, mint a tevék, a forgatás után jön a sivatag. Ez, remélem, most nem lesz olyan hosszú, mint a mostani film előtt volt.
Szalkai Réka cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2017/2-es számában olvasható el.
A magazin őszi lapszámában kreatív szakmák gyakorlataiból mutattunk mintát azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy akár csapatot, vállalatot vezetnek folyamatosan megújuló környezetben. A lapban emellett kiemelten foglalkoztunk a kreativitáshoz szorosan kötődő dizájntémákkal is. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!
Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!
