Elszántság, önbizalom, éberség, bátorság, képesség a folyamatos fejlődésre és tanulásra. Bordos László Zsolt fényfestő életútja sok álom valóra válását inspirálhatja.
„Ha nemet mondtam volna az utolsó pillanatban kért és kivitelezhetetlennek tűnő módosításra, akkor több millió eurós kártérítéssel és a felségsértés vádjával is számolnom kellett volna”
– meséli Bordos László Zsolt arról a nemzetközi tévétársaságok által is közvetített dubaji gigaprogramról, amelynek sikeres megvalósítása után úgy gondolta, hogy – bár a világ épületvetítésekkel foglalkozó szakemberei közül az egyik legkeresettebb – a jövőben inkább művészeti projektekre koncentrál.
Bordos László Zsolt a kilencvenes évek második felében, 18 évesen „jött ki” Magyarországra az erdélyi Brassóból, hogy festőnek tanuljon a Képzőművészeti Egyetemen.
„Azt gondoltam, meghódítom a világot, és olyan művész leszek, aki egy darabig Bécsben, aztán Párizsban, New Yorkban és még sok más helyen dolgozik”
– ez tulajdonképpen így is történt, csak nem festőként, hanem fényfestőként, videós animációkat készítő kreatívként lett ismert. Egyik szobrász barátja megmutatta ugyanis neki, hogyan lehet 3D-s animációval gömböt készíteni. Az akkor még szinte ismeretlen lehetőség teljesen lenyűgözte.
„Akkoriban még csak kevés helyen volt internet, leginkább intézményekben, könyvtárakban, és a számítógépes programokhoz is csak nehezen lehetett hozzáférni. Mégis azt éreztem, hogy ez az az eszköz, amivel művészként a mai világban hatással lehetek másokra” – emlékezik vissza a váltás motivációira.
Autodidakta módon sajátította el a technikát, és amikor egy este az albérlete ablakát kinyitva kivetítette a szemközti házra az elkészült filmet, érezte, hogy lenyűgöző lehetőségek rejlenek ebben a formában. Mire a kétezres évek elején a vizualitást is igénylő technopartik száma megsokszorozódott, ő belejött a mozgó animációk készítésébe, néhány évvel később pedig a projektoros vetítésbe is.
„Akkoriban még külföldön is alig létezett ilyen mozgóképes kivetítés, és a hozzá szükséges technika sem volt hozzáférhető. Véletlenen múlt, hogy egy franciaországi vetítéstechnikai kiállításon, 2005-ben megismertem végül azt a céget, amelyik a legnagyobb teljesítményű projektorokat hozta be Európába, és meglátták az üzleti lehetőséget a műfajban” – mondja azokról az évekről, amikor olyan útra tért rá, ahol még senki sem járt előtte, bár párhuzamosan vele már néhányan elindultak Európában. Bár egy évnek is el kellett telnie, mire megkapta az első olyan projektet, amelyben a képességeit és a technikát is használni tudta, igazából sosem keseredett el.
Nem is volt miért, 2006-ban a Sziget Fesztivál Radiohead koncertjén debütált, onnantól pedig felpörögtek a dolgok, bekerült a show-bizniszbe itthon és külföldön is. Egyre nagyobb megbízásokat kapott a világ minden tájáról, és idővel már nemcsak a megrendelői ízlést kellett kiszolgálnia, hanem a javaslataira is kíváncsiak voltak. Így jutott el a világ számos országában közvetített dubaji ünnepségre is, ahol a lehetetlennek tűnő technikai kérést 800 számítógép segítségével végül teljesíteni tudta.
„Egy gyengébb idegzetű ember valószínűleg összeomlott volna”
– összegzi azt a határidő előtti két napot, amikor levezényelte a programot, és amikor ráébredt, hogy nem akar belehalni a szenvedélyébe.
Három éve úgy döntött, hogy a jövőben csak a számára fontos művészeti projekteket viszi, ami ugyan kevesebb pénzzel, de több örömmel jár. „Amikor esélyed van arra, hogy azt csináld, amit szeretnél, mindent meg kell tenned az esély megragadására” – mondja. Azt is hozzáteszi ugyanakkor, hogy a sikerhez néha vakmerőnek kell lenni.
„Az általános iskolában dobolni akartam, de nem volt rá lehetőségem, tapasztalatom. Aztán egy nap besétált az osztályba néhány tanár, akik épp iskolai zenekart szerveztek. Már csak a dobos hiányzott, és megkérdezték, ki tudna beszállni. Én feltettem a kezem, de csak a zenetanárnál árultam el, hogy valójában nem tudok dobolni. Akkor viszont már úgy voltak vele, hogy ha ilyen elszánt vagyok, hát tanuljam meg. Megtanultam, és végül évekig játszottam az iskolai zenekarban dobosként” – hoz példát arra, hogy ha az élet olyan lehetőségeket dob fel, amelyek az álmok megvalósulását segítik, akkor mindent meg kell tenni annak megragadásáért.
„Így voltam az első nagyméretű vetítéssel is, amikor azt kérdezték: »Meg tudod csinálni?« Azt válaszoltam: »Persze.« Kőkeményen belevágtam a dolgok közepébe. Ennek köszönhetem a lehetőségeket és a sikereket.”
A fenti cikket teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2017/1-es számában olvashatja el.
Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.
Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!
Egy fogász, aki megfúrta a rendszert
