Tudással és kapcsolatokkal segíteni azokat, akik jó ügyön, de szűkös keretek között dolgoznak – az a ritka és örömteli helyzet, amit a szakirodalom win-win szituációnak nevez. Két magyar pro bono példát mutatunk be.
Sokkal többet adhatunk, mint a pénz, és sokkal értékesebb, amit cserébe kapunk, mint a fizetség – valahogy így lehetne summázni, miért vállalnak cégek és közösségek pro bono, vagyis díjazás nélküli feladatokat. A támogatásért hálás civil szervezeteket általában könnyebb elégedetté tenni, mint a fizetős ügyfeleket, és a civilek és cégek kapcsolatai sem mindig állnak meg egy-egy feladat teljesítése után.
Amikor a segítség kézzel fogható előnnyé válik
A Hellodesign nem klasszikus piaci cég, fiatalok bemutatkozási platformja, tehetségkutatással és tehetségek támogatásával foglalkozik, és egyelőre adományokból működik. Ennek ellenére alapítójában, Torma Krisztiánban már tavaly megfogalmazódott az ötlet, hogy a közösségben felhalmozódott tudással olyanok segítségére is lehetnek, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy nagyszerű elgondolásaikat vizuálisan is megfelelően megjelenítsék.
„A nonprofit szférában általában nincs pénz a vizuális megjelenésre, pedig ez fontos egy szervezet megítélése, kommunikációja és sikere szempontjából. Ha ez rendben van, több támogatót, több figyelmet kaphatnak, ami kézzelfogható előnnyé válik”
– mondja Krisztián, aki az elképzelésébe az után vágott bele, hogy tízből kilenc grafikus igent mondott a megkeresésére.
Egy nyerő tipp azoknak, akik gyűlölik munkájukat
Mit profitálhatunk a pro bono, azaz a közjó érdekében végzett vállalati és magántevékenységekből? Hogyan járulnak ezek hozzá a cég sikeréhez, és a személyes jóléthez? A többi között ezekről kérdeztük Aaron Hurstöt, aki több évtizedes tapasztalatát foglalta össze a célvezérelt gazdaságról The Purpose Economy című könyvében.
„Mivel Magyarországon tízezer civil szervezet van, muszáj volt szűkítenünk a kört. Végül úgy döntöttünk, hogy a kiírásunkra zöldek és kultúrával foglalkozó civilek jelentkezhetnek. A beérkező 65 pályázatból a tervezők választottak hetet, mindenki a számára legszimpatikusabbat. Innentől pedig egyéni ritmusban folyt a programok kidolgozása” – mesél Krisztián a menetrendről.
A megvalósítás bruttó egy, nettó fél év volt, mert a kreatívok más munkáik mellett vállalták ezt a feladatot, így a tempó sem volt túl feszes. A tanulság Krisztián számára az volt, hogy több ember koordinálásával hatékonyabbak lehetnek az ilyen akciók.
Tervei szerint legközelebb már grafikusokat képző intézményekkel együttműködve zajlik majd a kampány: a fiatal tehetségek lesznek a tervezők, akik így a Hellodesign tehetségkutató programjába is nevezhetnek majd. A feladatokkal mindenki jól jár: a fiatal, pályakezdő tervezők megmutathatják magukat megfelelő szakmai támogatással, a civilek pedig lelkes szakemberek munkáival szépülhetnek.
A programban Farkas Anna a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület számára, Csordás Zoltán az Erdei Iskola Egyesület számára, a Graphasel Design Stúdió a Fertőzúg Egyesület számára, Kiss Zsombor az Őrálló Alapítvány számára, Polgárdi Ákos a Siófoki Állatvédők számára, Tiszka Annamária a Pangea Egyesület számára, Borzák Márton pedig a Vox Mirabilis kamarakórus számára tervezett új arculatot.
Tartós kapcsolat, minőségi munka – akárcsak a piacon
„Húsz éve vagyok a cégnél, és minden évben voltak olyan kampányok, programok, amelyeket társadalmi felelősségvállalás címén vállaltunk el” – ezt már Aczél László, a Young & Rubicam Group kommunikációs csoport ügyvezető igazgatója meséli. A cég civilek kreatív kommunikációs kampányaiban segédkezik évek óta, dolgozott már például a Vöröskereszttel, a UNICEF-fel, a Holokauszt Emlékközponttal, a Bátor Táborral, az Önkéntes Központ Alapítvánnyal, a Budapesti Fesztiválzenekarral, legutóbb pedig az Autistic Arttal.
„A pro bono ügyfeleket ugyanúgy kezeljük, mint a megbízási díjat fizető partnereket. Ugyanúgy szerepelnek a heti munkák leosztását összegző táblázatban, ugyanakkora figyelmet kapnak, mint a fizetős ügyfelek, és ugyanolyan gondossággal is készülnek el a munkák”
– magyarázza. Viszonylag kevés alapítvánnyal dolgoznak együtt, mert nem akarnak elaprózódni sok szervezet és ügy között – évente 4-5 ilyen kampányuk van.
„Próbálunk minőségi kapcsolatot kialakítani a civilekkel, mert esetükben is ugyanaz érvényes, mint a piaci ügyfeleknél. Akkor tudunk minőségi munkát végezni és jó szolgáltatást nyújtani, ha ezek tartós kapcsolatok, ha megismerjük egymást, a felmerülő problémákat és a lehetőségeket folyamatosan figyelembe vesszük” – mondja Aczél László a szemléletükről.
Miért éri meg valakinek ingyen dolgozni?
Milyen előnyökkel jár az üzleti szereplők számára, ha szaktudásukat ingyen megosztják nonprofit szervezetekkel? Miért mélyrehatóbb a pro bono szolgáltatás társadalmi haszna, mint a pénzbeli támogatásé? A legnagyobb amerikai pro bono közvetítő szervezet egyik vezetőjével, Joel Bashevkinnel beszélgettünk.
A kiválasztott munkákhoz mindig kell személyes kapcsolódás, elköteleződés: a Magyar Kerékpárosklubbal például több mint öt évig dolgoztak együtt, ami adta magát, hiszen a több mint 80 embert foglalkoztató cégben sokan közlekednek biciklivel. Az is szempont, hogy ezek olyan akciók legyenek, amelyek akár támogatókat, akár látható anyagi eredményeket hoznak az alapítványoknak.
„A társadalmi felelősségvállalás ma már nem valami különleges dolog, a nagy cégeknél természetes velejárója a működésnek. A programokban részt vevő kollégákon pedig látszik az elégedettség, a lelkesedés” – mondja azzal kapcsolatban, hogy a pro bono ügyek milyen hatással vannak a szervezetre.
A fenti cikket teljes terjedelmében a HVG Extra Business 2016/3-as számában olvashatja el. Aktuális lapszámunk a választás és döntés szépségeit és nehézségeit vizsgálja. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük az Alkossunk maradandót! című könyvet.
Aktuális lapszámunkat itt meg is rendelheti. Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook oldalát!
