A munkáltató ma is megállapodhat a munkavállalóval, hogy a szabadsága egy részét a következő évre átvihesse – idézte fel a napi.hu.

Az erre vonatkozó szabályozás azonban 2014. január elsejétől változik, a hatályos előírás szerint a húsznapos alapszabadság és az életkortól függő pótszabadság (legfeljebb tíz nap nem közalkalmazottak esetében) összesített időtartamának egyharmada vihető át ilyen módon a következő évre, a módosulás után viszont már csak az életkori pótszabadság napjai képezhetik majd a megállapodás tárgyát.

Így a korábbi hat-tíz napról nulla-tíz napra módosul az átvihető napok száma, és csak a 45. életévüket már betöltött munkavállalók esetében nem csökkennek a lehetőségek, míg a 25 évnél fiatalabbak a korábbi hat-hét nap helyett egyetlen napot sem tolhatnak át a következő évre – tette hozzá a beszámoló.

Fizetés nélküli szabadságot csak indokolt esetben adhat a munkáltató, és csak azt követően, hogy az időarányos éves fizetett szabadságot már kivette a munkavállaló. Ha kéri, általában megadják neki, de részletesen indokolni kell, miért van rá szükség – mondta a lapnak Látrányi Bea, a Job & Career Kft. cégvezetője.

Sokszor extra szabadságot is kapnak a munkavállalók, több cég is hosszabb szabadságot engedélyez például temetés, gyermekszületés miatt úgynevezett apanapnál, mint amit a törvény előír (plusz két nap helyett négy-öt napot is kivesznek). Ha már nincs időarányos szabadsága, akkor ebben az esetben is adhatnak ki fizetés nélküli szabadságot a plusznapok után.

Az is jellemző, hogy bizonyos, a cégnél eltöltött idő után a vállalatok több fizetett szabadnapot biztosítanak, ez kettő-négy nap között változik a munkavállaló pozíciójától függően az előírton fölül.

A különböző munkaerő-piaci felmérések szerint a magyarországi munkaadókra nem jellemző, hogy korlátoznák a rendes, fizetett éves szabadságok kiadását. Azzal együtt, hogy az új munka törvénykönyve (Mt.) hét napra csökkentette a dolgozó által kezdeményezhető éves szabadság mértékét, a munkáltató rendelkezik az a feletti kiadásáról, tehát döntő többségben ő döntheti el, mikor adja ki, a munkavállaló előzetes meghallgatását követően.