Az állásinterjú legkényesebb része a bértárgyalás. Ha a pályázó idáig eljut, bízhat benne, hogy potenciális alkalmazottként számol vele a munkáltató. Ám az már egyáltalán nem biztos, hogy a cég által kínált fizetés és a jelölt bérigénye találkozik. Mi a sikeres bértárgyalás - nonverbális - záloga? Tippek.
Ahhoz, hogy a bértárgyalás ne fusson már az elején zátonyra, az állásra pályázónak érdemes előre felkészülnie: információt gyűjteni, hogy más cégeknél mennyit keresnek a hasonló posztot betöltők, és persze nem árt treníroznia magát a döntő beszélgetésre, vagyis átgondolni, hogyan viselkedjen, mit mondjon és milyen stílusban, ha szóba kerül a bérezés.
Testtartás: fél siker
A magabiztos jelölt testtartása arról árulkodik, hogy nem veszíti el a fejét egykönnyen, gondosan mérlegel, észérvek alapján dönt és pontosan tudja, mennyit ér a munkája. Ahhoz, hogy az állásinterjún ez „át is jöjjön”, elengedhetetlen, hogy a jelentkező kihúzott derékkal, egyenesen üljön (vagy álljon). A görnyedt testtartás arról árulkodhat, hogy a jelentkező tart a másik féltől, nem érzi jól magát, a legszívesebben máshol lenne. Nem szerencsés, ha a pályázó keresztbe tett lábbal ül, lóbálja a lábfejét vagy összekulcsolja a kezét a mellkasán, védekező testtartást felvéve. Nem tesz jó benyomást az interjúztatóra, ha az álláskereső hanyagul, szétvetett lábakkal ül - mint otthon a fotelben tévénézés közben -, mintegy jelezve, hogy számára a helyzet mindennapi, a beszélgetés kimenetele pedig nem létfontosságú.
Az arc vagy a száj elé tett kéz - beszélgetés közben - szintén zavaró lehet, mert az interjúztatónak nemcsak a jelölt mondanivalójára kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy elvonatkoztasson a zavart, ideges álláskereső látványától. A bizonytalanság, az állásinterjúval járó stressz a mozdulatokban is megnyilvánulhat: az ölben összekulcsolt, meg-megránduló kéz, az asztalon idegesen doboló ujjak vagy a lábbdobogás nem vall gyakorlott pályázóra. Ha az álláskereső tudja magáról, hogy versenyhelyzetben testtartása és metakommunikációja elárulhatja bizonytalanságát, jó, ha tudatosítja magában, mire kell figyelnie élesben.
Szemkontaktus: merre, meddig?
Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre: mindent elárul érzelmeinkről. Ahhoz, hogy a felvételi beszélgetés ne csak formális, személytelen társalgás legyen, fontos a szemkontaktus. Ha az interjúztató azt látja, hogy a delikvens mindenhova néz, csak a szemébe nem, okkal hiheti, hogy tart valamitől, esetleg nem mond igazat vagy éppen unatkozik. Hogy a pályázó elkerülje az érdektelenség látszatát, érdemes figyelnie arra, hogy tekintete ne kalandozzon el. Nem kell a beszélgetés minden percében meredten bámulni az interjúztatóra - a túl gyakori pislogás vagy az ideges szemmozgás is zavaró lehet -, de lényeges, hogy létrejöjjön valamiféle kapcsolat a két fél között. Ehhez pedig létfontosságú a szemkontaktus.
Magabiztos megjelenés: a stílus mindenekfelett
Ahhoz, hogy az álláskereső magabiztos legyen és a legjobb formáját hozhassa a felvételi beszélgetésen, az is fontos, hogy megjelenése igazodjon habitusához. Ehhez hozzátartozik az öltözék: célszerű egy kényelmes kosztümöt vagy öltönyt - esetleg alkalmi nadrágot inggel - választani. Nem szerencsés, ha az álláskereső alulöltözött, a rövidnadrág/miniszoknya, ujjatlan top/trikó, szandál vagy strandpapucs a tiltott ruhadarabok közé tartozik. Kényelmetlenül feszeng majd a jelentkező a béralkunál, ha túl elegánsan öltözik: az alkalmi ruha még akkor sem javasolt, ha valaki vezető pozícióra pályázik. A legkényelmesebb és persze az alkalomhoz illő viselet kiválasztása akkor nem jelent majd gondot, ha az álláskereső tisztában van vele, hogy milyen munkára pályázik, és ismeri az adott cégnél érvényes etikettet.