Az állásinterjú legkényesebb része a bértárgyalás. Ha a pályázó idáig eljut, bízhat benne, hogy potenciális alkalmazottként számol vele a munkáltató. Ám az már egyáltalán nem biztos, hogy a cég által kínált fizetés és a jelölt bérigénye találkozik. Mi a sikeres bértárgyalás - nonverbális - záloga? Tippek.
Ahhoz, hogy a bértárgyalás ne fusson már az elején zátonyra, az állásra pályázónak érdemes előre felkészülnie: információt gyűjteni, hogy más cégeknél mennyit keresnek a hasonló posztot betöltők, és persze nem árt treníroznia magát a döntő beszélgetésre, vagyis átgondolni, hogyan viselkedjen, mit mondjon és milyen stílusban, ha szóba kerül a bérezés.
Testtartás: fél siker
A magabiztos jelölt testtartása arról árulkodik, hogy nem veszíti el a fejét egykönnyen, gondosan mérlegel, észérvek alapján dönt és pontosan tudja, mennyit ér a munkája. Ahhoz, hogy az állásinterjún ez „át is jöjjön”, elengedhetetlen, hogy a jelentkező kihúzott derékkal, egyenesen üljön (vagy álljon). A görnyedt testtartás arról árulkodhat, hogy a jelentkező tart a másik féltől, nem érzi jól magát, a legszívesebben máshol lenne. Nem szerencsés, ha a pályázó keresztbe tett lábbal ül, lóbálja a lábfejét vagy összekulcsolja a kezét a mellkasán, védekező testtartást felvéve. Nem tesz jó benyomást az interjúztatóra, ha az álláskereső hanyagul, szétvetett lábakkal ül - mint otthon a fotelben tévénézés közben -, mintegy jelezve, hogy számára a helyzet mindennapi, a beszélgetés kimenetele pedig nem létfontosságú.
Az arc vagy a száj elé tett kéz - beszélgetés közben - szintén zavaró lehet, mert az interjúztatónak nemcsak a jelölt mondanivalójára kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy elvonatkoztasson a zavart, ideges álláskereső látványától. A bizonytalanság, az állásinterjúval járó stressz a mozdulatokban is megnyilvánulhat: az ölben összekulcsolt, meg-megránduló kéz, az asztalon idegesen doboló ujjak vagy a lábbdobogás nem vall gyakorlott pályázóra. Ha az álláskereső tudja magáról, hogy versenyhelyzetben testtartása és metakommunikációja elárulhatja bizonytalanságát, jó, ha tudatosítja magában, mire kell figyelnie élesben.
Szemkontaktus: merre, meddig?
Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre: mindent elárul érzelmeinkről. Ahhoz, hogy a felvételi beszélgetés ne csak formális, személytelen társalgás legyen, fontos a szemkontaktus. Ha az interjúztató azt látja, hogy a delikvens mindenhova néz, csak a szemébe nem, okkal hiheti, hogy tart valamitől, esetleg nem mond igazat vagy éppen unatkozik. Hogy a pályázó elkerülje az érdektelenség látszatát, érdemes figyelnie arra, hogy tekintete ne kalandozzon el. Nem kell a beszélgetés minden percében meredten bámulni az interjúztatóra - a túl gyakori pislogás vagy az ideges szemmozgás is zavaró lehet -, de lényeges, hogy létrejöjjön valamiféle kapcsolat a két fél között. Ehhez pedig létfontosságú a szemkontaktus.
Magabiztos megjelenés: a stílus mindenekfelett
Ahhoz, hogy az álláskereső magabiztos legyen és a legjobb formáját hozhassa a felvételi beszélgetésen, az is fontos, hogy megjelenése igazodjon habitusához. Ehhez hozzátartozik az öltözék: célszerű egy kényelmes kosztümöt vagy öltönyt - esetleg alkalmi nadrágot inggel - választani. Nem szerencsés, ha az álláskereső alulöltözött, a rövidnadrág/miniszoknya, ujjatlan top/trikó, szandál vagy strandpapucs a tiltott ruhadarabok közé tartozik. Kényelmetlenül feszeng majd a jelentkező a béralkunál, ha túl elegánsan öltözik: az alkalmi ruha még akkor sem javasolt, ha valaki vezető pozícióra pályázik. A legkényelmesebb és persze az alkalomhoz illő viselet kiválasztása akkor nem jelent majd gondot, ha az álláskereső tisztában van vele, hogy milyen munkára pályázik, és ismeri az adott cégnél érvényes etikettet.
Öt csalhatatlan jel, hogy az állásinterjú sikeres volt
Tabuk: négy kockázatos mondat az állásinterjún
Négy végzetes hiba az állásinterjún
