Az állásinterjú sikere nem csak a jelölt szakmai felkészültségén múlik, számos körülménynek kell közrejátszania ahhoz, hogy a megpályázott posztot a munkaadó számára ideális jelentkező kapja meg. A nyilvánvaló baklövéseket azonban jó, ha elkerüli a munkavállaló. Tippek.
Az idegesség - és az ezzel járó fizikai tünetek, mint a kézremegés vagy izzadás, dadogás -, a bizonytalanság betudható az állásinterjúval járó stressznek, ami idővel, a megfelelő technikák elsajátításával - légzéstechnika, relaxáció, meditáció - és a rutin megszerzésével oldható. A felkészületlenség, a szakmai hiányosságok és a viselkedési gondok viszont az álláskereső vesztét okozhatják a felvételi beszélgetésen. Melyek a HR-esek és a munkaadók számára visszásnak tűnő körülmények, helyzetek?
Az alulöltözöttség nem sikkes
Korábban írtunk már arról, hogyan érdemes felöltözni az állásinterjúra és milyen ruhadarabokat ajánlott a szekrényben hagyni, ha felvételi beszélgetésre készül valaki. Elsősorban a megpályázott munkakörtől és a cég profiljától függ, milyen megjelenés ajánlott - üzletkötői vagy banki ügyintézői állás esetében az öltöny/kosztüm elvárás lehet -, de általánosságban elmondható, hogy inkább elegánsabban öltözzön fel a jelölt - az alkalmi ruházat azért kerülendő - minthogy alulöltözöttségével arra késztesse az interjúztatót, hogy elgondolkodjon, vajon az illető nincs tisztában az etikettel, vagy csak nem fordít kellő figyelmet a megjelenésére. Egyik lehetőség sem kedvező a jelöltre nézve.
Előbb érkezni mindig jobb, mint késni, de ...
Aranyszabály, hogy az állásinterjúról nem illik késni, ahogy egy tárgyalásról vagy egy megbeszélésről sem. Udvariatlanság megvárakoztatni a munkaadót, ám az sem szerencsés, ha a jelentkező már órákkal a felvételi beszélgetés időpontja előtt a helyszínen toporog. Egyrészt, mert ilyenkor fennáll a lehetősége annak, hogy a leendő munkaadó látja a jelöltet, amint idegesen várakozik, rágja a körmét. Másrészt, az álláskeresőnek túl sok ideje lesz azon rágódni - és stresszelni -, hogy vajon megkapja-e az állást, és mire bejut, annyira kimerül az idegeskedéstől, hogy nem tud a beszélgetésre összpontosítani. Az az ideális, ha a jelentkező 15-20 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezik, ilyenkor jut ideje arra, hogy kifújja magát, és lelkileg is felkészüljön az előtte álló megmérettetésre.
Kinél van a kormány?
Gyakori hiba, hogy az álláskeresők - idegességükben, esetleg hogy rátermettségüket bizonyítsák -, magukhoz ragadják az irányítást az interjún, megpróbálják a számukra kedvező mederbe terelni a beszélgetést. A HR-esek és a munkaadók többsége nem értékeli, ha felcserélődnek a szerepek - persze ez is munkakörtől függ, egy értékesítői állás esetében például előny lehet a határozottság, ha a jelentkező kezdeményez vagy veszi át a szót. Fontos, hogy a munkaadó irányítson, az álláskereső pedig felvegye a ritmust. Nem arról van szó, hogy bólogasson, és ha valamivel nem ért egyet, vagy valami plusz információ jut eszébe menet közben, hallgasson, inkább arról, hogy rá kell éreznie, mikor, milyen helyzetben érdemes átvennie a kezdeményezést.
A hozott élelem rabságában
Indokolt esetben - például, ha a jelentkező cukorbeteg, vagy stressz hatására leesik a vércukorszintje - néhány falat élelem vagy pár korty folyadék elfogyasztása még az állásinterjú közben sem jelent gondot. Akadnak cégek, ahol az interjúztató kínálja meg a jelölteket. Az viszont ronthat a jelentkező megítélésén, ha az állásinterjú előtt kipakolja maga elé a szendvicsét, egy kis nassolnivalót és az üvegbe bekészített üdítőjét, mondván, jobban tud koncentrálni, ha beszélgetés közben ehet és ihat. Az állásinterjú nem piknik, és ha nem a harmadik vagy negyedik fordulóról van szó, akkor időtartama is nagyjából kiszámítható, vagyis a jelentkező meg tudja oldani az étkezést előtte vagyutána, anélkül, hogy rosszul lenne az éhségtől vagy a folyadékhiánytól.