A munkaadóknak az állásra jelentkező képzettségén, szakmai tudásán kívül az is fontos szempont, hogy az illetőben meglegyen az a bizonyos „plusz”, ami amellett, hogy megkülönbözteti az átlagos jelentkezőktől, garancia a hatékony és eredményes munkavégzésre, arra, hogy profitot termel majd a cégnek. Kreativitás? Az átlagosnál jobb kommunikációs képesség? Empátia? Kapcsolatteremtő képesség? Jó szervezőkészség?

„Meséljen magáról!”

Az álláskeresők egy része azonnal leizzad, ha a leendő munkaadó felszólítja, hogy meséljen magáról. Csak úgy, általánosságban. (Mások elemükben érzik magukat, mert tudják, hogy eljött a pillanat, amikor megmutathatják, mire képesek.) A kérdés trükkös, mert bár egyszerűnek tűnik, mégsem könnyű úgy válaszolni, hogy a munkaadó elégedett legyen, az álláskereső pedig nyugodt: mondván, sikerült eladnia magát.

sxc.hu

A legnagyobb dilemma ilyenkor általában az, hogy vajon mit szeretne hallani a leendő főnök? Mi az, amit a jelölt elmondhat magáról, hogy erősítse a róla kialakult előnyös képet vagy épp fordítva, ha az interjú első felében nem sikerült pozitív benyomást keltenie az interjúztatóban, rávilágítson, milyen a személyisége és mire képes, ha motivált.

Az álláskeresők egy része a biztonságot jelentő, előre bemagolt válaszok mellett dönt, azonban nem árt mérlegelni, hogy az interjú előzményeit tekintve melyek lehetnek munkáltató számára értékes információk. El kell dönteni - élesben -, hogy mit és hogyan mutat meg magából a jelölt. Nincsenek sztenderd válaszok, örökérvényű igazságok: a betöltendő munkakörtől, az interjúztató stílusától, az álláskereső pillanatnyi lelkiállapotától függ, hogy a kérdésre valóban sikerült-e kielégítően válaszolnia. Akadnak viszont olyan témák, amelyeket mindenképpen érdemes elkerülni „meséléskor”, mert ezek amellett, hogy érdektelenek, hátrányosan befolyásolhatják a jelöltről korábban kialakult képet.

Felejtsük el, hogy ...

A gyerekkori visszaemlékezések és vicces történetek (Mi szeretett volna lenni az álláskereső ötéves korában? A szülei mit vártak el tőle? Mikor nyerte meg az első szavalóversenyt? Mikor esett le először a biciklijéről?) biztosan nem érdeklik az interjúztatót, ahogy a jelölt magánéletére vonatkozó - személyes - részletek sem. A legtöbb munkaadó beéri azzal, ha tudja, hogy a jelentkező családos, vannak-e kisgyermekei, és hol él.  Ezekből már le tudja szűrni a számára legfontosabb tudnivalókat: várhatóan gyakran hiányzik-e majd a munkából az illető, mennyi ideig tart, míg beér a munkahelyére, szükség esetén túlórázna-e.

Nem szerez jó pontot a jelentkező leendő főnökénél, ha felhozza, hogy utálta előző munkahelyét vagy felettesét, és azon van, hogy minél előbb új állást találjon. Ebben az esetben ugyanis felmerül a kérdés: azért érzi rosszul magát, mert kibírhatatlan a természete vagy nem tud együtt dolgozni a kollégákkal. A politikai, vallási meggyőződés sem állásinterjú-táma. Nem célszerű megemlíteni, ha az álláskereső csak rövidebb ideig szeretne elhelyezkedni az adott cégnél, mert a munkaadók általában szeretik előre tudni, milyen lehetőségek rejlenek a friss munkaerőben, tervezhetnek-e velük egy adott időszakra. (Legyen szó időszakos munkáról vagy határozatlan időre szóló szerződésről.)

Ha szóba kerül a jelölt munkatapasztalata, érdemes minden, a megpályázott munkakörhöz passzoló korábbi karrierállomást felsorolni. Abban az esetben, ha az illető gyakran váltott munkahelyet - három havonta más cégnél helyezkedett el -, érdemes csak azokat megemlíteni, amelyek az adott területhez kapcsolódnak, mert az interjúztató arra a következtetésre juthat, hogy a jelölt sok területen próbálkozott, ám semmihez sem ért igazán.