A munkahelyi stressz több tényezől is függ: a munka jellege, tempója és a körülmények is nyomást gyakorolhatnak a dolgozókra. Stresszforrás lehet, ha a munkavállaló nem szereti, amivel foglalkozik, ha állandó feszültségben dolgozik, többet vállal, mint amennyit bír, gondjai vannak főnökével, kollegáival. A howstuffworks.com összegyűjtötte és rangsorolta azokat a szakmákat, amelyek a legnagyobb stresszel járnak Amerikában.

1. Bányászok

A lista első helyén a bányászok állnak a howstuffworks.com összegzése szerint. Noha a rangsor összeállítói több felmérés eredményére hivatkozva leszögezik, hogy jóval nagyobb lelki megterhelésnek vannak kitéve azok, akiknek felsőfokú végzettségük van, jól keresnek és magas beosztásban dolgoznak - és fel kell venniük a versenyt a munkaerő-piacon jelenlevő versenytársakkal, meg kell felelniük felettesük elvárásainak -, emellett gyakrabban viszik haza munkahelyi problémáikat, mint a fizikai munkát végzők, utóbbiak is ki vannak téve a pszichés megterhelésnek. nem véletlen, hogy az említett lista élére a bányászok kerültek: a mélyben dolgoznak, extrém körülmények között, természetes fény és friss levegő nélkül, kemény fizikai megterhelésnek és veszélynek kitéve. Egy nem várt eseményt - például robbanást - követően esetleg a mélyben rekedhetnek. (Chilei bányászok egy augusztusi omlást követően 69 napot töltöttek a mélyben, míg mind a harminchármukat kimentették, október 13-án. )

sxc.hu

2. Vállalatvezetők

„Jó dolguk van a cégvezetőknek, dirigálják az alkalmazottakat és leakasztják a zsíros fizetést” – ez az általános vélekedés a vezető pozíciót betöltőkről. A szellemi megterhelés azonban esetükben felelősségvállalással is társul: át kell látniuk a vállalat működését, felelnek az összes alkalmazottért, tartják a kapcsolatot a versenytársakkal, követik a piaci eseményeket. Minél magasabb beosztásban van valaki, rossz döntés esetén annál nagyobb a bukás veszélye.

3. Riporterek

A lista harmadik helyére a riporterek kerültek, akik élőben közvetítenek egy-egy esemény helyszínéről. Ebbe a csoportba tartoznak a haditudósítók, bűnügyi riporterek. A stresszt esetükben - a munkájukból adódó veszélyeken kívül - fokozhatja a rugalmas munkaidő: nincs szabadság, nincs hétvége vagy ünnepnap, ha valami történik, ugraniuk kell. A hibalehetőség is fokozott stresszforrás, az objektív tájékoztatás odafigyelést igényel - pontosságot, precizitást és önkontrollt. A határidők, a piaci verseny szintén pszichés teher lehet.

4. Pilóták és légiirányítók

Emberek százainak élete múlik egyetlen rossz döntésen, nem véletlen, hogy a pilóták és a légiirányítók foglalkozása is bekerült a legstresszesebb tízesbe. A pilóták lélekjelenlétén és reakciókészségén sok múlik, ha hibáznak, minden utas meghalhat, ha sikeresen mentik a helyzetet, hős lesz belőlük. (Gondoljunk csak a US Airways kapitányára, aki sikeresen letette gépét a Hudson-folyón 2009-ben, miután madárrajjal ütközött. Az összes utas túlélte a kényszerleszállást.) A légiirányítók (radarirányítók, toronyszolgálatosok) számára a folyamatos koncentráció jelent megterhelést, munkakörtől függően figyelik a radarképernyőt, tartják a kapcsolatot a pilótákkal, kiadják az útvonal-, a gurulási, a le- és felszállási engedélyeket.

5. Mentősök, sürgősségi mentőápolók

A CareerCast álláskereső oldal idei, stresszes szakmákat összesítő listáján a tűzoltók vezetik a mezőnyt, a hivatásukkal járó veszélyek, az állandó készültség és a megfeszített fizikai munka miatt. A howstuffworks.com listáján hasonló megfontolásból a mentősök, mentőápolók kerültek az ötödik helyre - a tűzoltókkal együtt - hiszen amellett, hogy folyamatos készenlétben vannak, emberéletek múlnak rajtuk. Gyakran túlóráznak és ha a műszak vége előtt sürgős bejelentést kapnak, nem távozhatnak, mondván, aznapra befejezték, lejárt a munkaidejük.

6. Egészségügyi dolgozók

sxc.hu

Amerikában hosszú évekig tartotta magát a mítosz, hogy a fogorvosok közül kerül ki a legtöbb öngyilkos – mindez a Seinfeld című vígjátéksorozat egyik részében hangzott el még 1997-ben. A témában végzett felmérések szerint viszont az összes orvos „veszélyeztetett”. A Journal of the American Medical Association című szaklap legfrissebb számában olvasható a kutatás, amely szerint az amerikai orvostanhallgatók közel negyede szenved depressziós tünetektől, több mint tíz százalékuk pedig már az öngyilkosságra is gondolt. A túlóra, a túlterheltség fokozott kockázatot jelent, és aki szívvel-lélekkel végzi munkáját, azonosul páciense gondjaival, állandóan a betegek rendelkezésére áll, miközben egyre kevesebb időt szán magára, a regenerálódásra, jóval nagyobb eséllyel betegszik meg.

7. Tanárok

A lista hetedik helyén a tanárok állnak. Számukra a felkészülés jelenthet állandó stresszt: minden órára készülniük kell, türelmesen kell bánniuk a tanulókkal, hiszen nagyrészt rajtuk múlik, hogy milyen ismereteket sajátítanak el. (A siker persze függ a tanítási módszerektől, hogy mennyire tudják felkelteni a diákok érdeklődését a tantárgy iránt.) Mivel gyakran dolgoznak otthon - felkészülés, dolgozatjavítás -, kevesebb idejük marad családjukra, magánéletükre. Ráadásul előfordul, hogy fizikai erőszaknak is ki vannak téve a diákok vagy éppen a szülők részéről.

8. Rendőrök

A változó munkabeosztás, a túlórák és a munkakörükből adódó veszélyek miatt a rendőrök is felkerültek a tízes listára, mégpedig a nyolcadik helyre. Esetükben a fizikai erőszak - kiszámíthatatlan emberi reakciók - is stresszforrást jelenthetnek.

9. Katonák

Noha szervezett keretek között dolgoznak, a katonák is a „stresszes foglalkozásúak” közé tartoznak. Munkakörükből adódóan legtöbben sok időt töltenek távol családjuktól, gyakran költöznek - ahová vezénylik őket, oda mennek -, sokan életveszélyes körülmények között tevékenykednek, különösen igaz ez a külföldi békefenntartókra vagy a missziós munkát végzőkre.

10. Dolgozó szülők

A lista 10. helyére - foglalkozásuktól függetlenül - a dolgozó szülők kerültek, mégpedig azzal az indokkal, hogy stresszforrás, ha nem vagy csak nehezen tudják összeegyeztetni családi életüket a munkával. Felelőséggel tartoznak gyerekeik iránt, ugyanakkor munkaidőben a feladataikra kell koncentrálniuk, még akkor is, ha éppen megbetegszik a gyerek, vagy olyan problémák merülnek fel, amelyeket elvileg munkaidőn kívül kellene megoldaniuk. Ilyenkor a főnök rugalmasságán múlik, hogy a dolgozó egész nap aggódik a megoldásra váró probléma miatt, vagy kap arra időt, hogy elrendezze, és a továbbiakban nyugodtan, teljes erőbedobással dolgozhasson.