A gyerekes nők munkavállalása, különösen a kisgyerekeseké, végeláthatatlan vita forrása a nők tömeges munkába állása óta. Az ezzel kapcsolatos társadalmi normák változását jelezheti, hogy a magyarok álláspontja az elmúlt időszakban ellentmondásosnak tűnik. Az évtized eleje óta csökkent azok aránya, akik szerint a nő munkavállalása káros a kisgyerek és a család számára, ugyanakkor azok aránya is csökkent, akik szerint az anya-gyerek kapcsolat akkor is felhőtlen marad, ha a nő dolgozik - derül a Tárki témában végzett áprilisi kutatásából, amely során három állítás közül választhattak a megkérdezettek. Az egyik szerint egy dolgozó anya ugyanolyan meleg és szoros kapcsolatot ápolhat gyermekeivel, mint egy anya, ki nem dolgozik. A másik válaszlehetőség az volt, hogy hat éves kora előtt mindenképpen megsínyli egy kisgyerek, ha az anyja dolgozik, míg a harmadik szerint a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik.

Összességében minden nyolcadik magyar  felnőtt (12 százalék) véli úgy, hogy a női munka mindhárom állítás értelmében bajok forrása, s lényegében ugyanennyien vannak azok, akik szerint a női munka nem okoz gondot sem a család, sem a gyerekek életében.

A női munkában a család és a gyerekek számára veszélyt érzők aránya sem a nemek, sem a korcsoportok között nem tér el jelentősen, de egy kicsit magasabb a férfiak körében. Arányuk az átlagnál magasabb a nyugat-dunántúli régióban és a községekben élők (26 százalék és 15 százalék), illetve az általános iskolai végzettségűek (16 százalék) és a betanított vagy segédmunkások körében (17 százalék). Igen magas (22 százalék) az így gondolkodók aránya azok között, akik úgy érzik, hogy mostanában gyakran előfordult, hogy munkájuk miatt nem tudtak eleget törődni családjukkal vagy másokkal. A női munka és a család között semmi konfliktust nem érzékelők aránya sem tér el az átlagtól nemek és korcsoportok szerint, bár az így gondolkodó nők kicsivel többen vannak.

Forrás: Tárki