A foglalkoztatottság alakulásával a táppénzre jogosultak száma is jelentősen csökkent; 1990 és 2008 között összességében közel negyedével lett kevesebb. Míg 1990-ben egy foglalkoztatott évente átlagosan 22 napot töltött táppénzen, 2000-ben ez a szám már 12-re, az elmúlt pár évben pedig mindösszesen 9 napra csökkent. A juttatások csökkenése mellett a munkahely elvesztésétől való félelem szintén hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók a lehető legkisebb mértékben éljenek a betegszabadság lehetőségével. „Mivel az ’éves járulékplafon’ bevezetése nem vonatkozott a munkabérből levonandó 2 százalékos pénzbeni egészségbiztosítási járulékra, a ténylegesen levont egyéni járulékok megemelkedtek, miközben a táppénz mértéke nem csak csökkent, hanem még maximalizálták is” – összegezte a munkavállalókat érintő módosításokat Pentz Edina, az RSM DTM Hungary bérszámfejtési vezetője. A legutóbbi KSH-adatok szerint a hazai foglalkoztatottak összesen évente több mint 36 millió napot töltöttek táppénzen, és 8,6 millió napot betegszabadságon, melyhez 2009-ben 102,6 milliárd, illetve 49,3 milliárd forint kifizetés kapcsolódott.

Betegszabadság, táppénz, átlagosan 26 napos ellátás igényelhető

Betegszabadság évente legfeljebb 15 munkanapra vehető igénybe, amiért a munkabér 70 százalékának megfelelő távolléti díj jár a dolgozónak. Ez az összeg adó- és járulékköteles, és igénybevételéhez pedig szükséges a kezelőorvos, vagy a kórház igazolása. A távolléti díj kifizetése teljes mértékben a munkaadót terheli.

Amennyiben a betegség ennél hosszabbra nyúlik, a 15. nap után már táppénz jár a dolgozónak, aminek mértéke a folyamatos munkaviszony időtartamától függ. Kedvezőbbek a feltételek, ha a dolgozó folyamatos munkában töltött ideje eléri a két évet, ekkor ugyanis a táppénz alapja a jövedelem 60 százaléka (ez a változtatás előtt 70 százalék volt). A kifizetendő táppénz plafonjaként a minimálbér négyszerese vehető figyelembe, ami 2010-ben legfeljebb bruttó 9 800 forint/nap (havi bruttó 294 000 Ft) összeget jelenthet. Két évnél rövidebb, folyamatos munkaviszony esetében a táppénz nagysága már csupán a munkavállaló jövedelmének 50 százaléka lehet (ennek mértéke korábban 60 százalék volt). A táppénz egyharmada ekkor is a munkáltatókat terheli, míg kétharmadát a társadalombiztosítás fizeti.

Passzív táppénz – rövidebb egérút a munkanélküliség elől

A foglalkoztatásból kikerülő munkavállalók esetében gyakori táppénzigénylési forma a passzív táppénz, melyet a dolgozó a munkaviszony megszűnésekor vehet igénybe. Passzív táppénzként 2010-től a munkavállaló legfeljebb 30 naptári napot vehet igénybe, a korábbi 45 nap helyett. Ezzel együtt a szabályozás limitet húzott a passzív táppénz összegére is, melyet ez évtől a mindenkori minimálbér 150 százalékához kötött. Ennek alapján 2010-ben az igénybe vehető maximális összeg bruttó 3675 Ft/nap. A passzív táppénz után a munkáltatóknak továbbra sem kell fizetniük az egyharmadot, amit továbbra is a társadalombiztosítás finanszíroz.

Baleseti táppénz, és üzemi baleset

Baleseti táppénz annak a munkavállalónak jár, aki munkaviszonya alatt – vagy annak megszűnését követő legkésőbb három napon belül –, üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. 2010 januárjától az üzemi baleset fogalma is módosult: míg korábban üzemi balesetnek csak a munkakörben vagy azzal összefüggésben szenvedett baleset számított, január óta ez kiegészült a munkába vagy onnan hazafelé menet közben szenvedett balesettel. A baleseti táppénz összege megegyezik a megelőző hónap egészségbiztosítási járulék-alapot jelentő jövedelmével, az úti balesethez kapcsolódó táppénz mértéke pedig a munkavállaló havi bérének 90 százalékát teszi ki.