2010. május. 11. 20:06 hvg.hu Utolsó frissítés: 2010. május. 11. 22:27 Karrier

Hány férfi vesztette el állását, miközben 100 nőt kirúgtak?

Az OECD-országokban a munkanélküliség már a tíz százalékot is meghaladta 2010-ben, míg 2007-ben még csak 5,6 százalékos volt a ráta. A férfiakat érzékenyebben érintette a válsággal járó elbocsátási hullám, foglalkoztatási arányuk 3 százalékkal csökkent a recesszió kezdete óta, míg ugyanez az arány a nőknél mindössze 0,3 százalék - olvasható az OECD Observer oldalán.

A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban átlagosan tíz százalék fölött van a munkanélküliség. Foglalkoztatási szempontból jelentős különbség van a két nem munkavállalói között: a férfiak foglalkoztatási aránya 3 százalékkal csökkent a válság kirobbanása óta. Ez azzal magyarázható, hogy több férfi dolgozik a válság által érzékenyen érintett szektorokban, mint nő - például a pénzügyi- és bankszektorban vagy az építőiparban. Ugyanakkor a nők nagyobb eséllyel vesztik el állásukat, ha részmunkaidőben dolgoznak vagy időszakos állást vállalnak.

sxc.hu

Legrosszabb a helyzet Dániában, ahol 100 elbocsátott nőre 182 hasonló helyzetű férfi jut. Ausztriában és Spanyolországban 100 kirúgott női munkavállalóra körülbelül 142 férfi jut, míg Finnországban nagyjából 140, Portugáliában127, Svédországban Szlovákiában és Lengyelországban pedig 125. Magyarország az OECD-lista 16. helyén áll, többek között Norvégia, Belgium és Franciaország előtt, igaz, a jelenlegi 31 tagállamból csak 22 szerepel a listán. Koreában a legkiegyensúlyozottabb a helyzet, ott körülbelül ugyanannyi férfit bocsátanak el, mint nőt - legalábbis ez derül ki az OECD összegzéséből.

A szervezet időközben jóváhagyta Izrael, Észtország és Szlovénia felvételét.

hvg360 Nemes Nikolett 2024. november. 29. 12:00

„Ezeket nyilvános kivégzésnek neveztük egymás között” – így kergeti felmondásba a dolgozókat egy toxikus munkahely Magyarországon

Hogyan működik, mi mindent tesz egy bántalmazó felettes, és mit okoz ezzel a beosztottjainak? Miért volna fontos külön kezelni a vezetői és a szakmai kompetenciákat, és miként lehet maga a rendszer is bántalmazó, amelyben a szereplők töltik a mindennapjaikat? Edinger Katalin nyolc évig dolgozott egy kiadónál, ahonnan beszámolója szerint azért távozott – többedmagával együtt –, mert a főnöke súlyosan toxikus légkört teremtett. Erről is beszélgettünk vele.