Észrevetted, hogy felettesed türelmetlen jelenlétedben, valami zavarja, de nem mondja meg, hogy mi? Te meg csak annyit érzékelsz a dologból, hogy rossz hatással vagy főnöködre? Ilyenkor két megoldás van: találgathatsz, hogy mi nem tetszik munkaadódnak, vagy négyszemközt megkérdezheted, hogy mi zavarja. Könnyebb a dolgod, ha főnököd egyértelműen jelzi, hogy egyes szokásaid zavarják, esetleg idegesítik, mert ilyenkor ügyelhetsz rá, hogy legközelebb ezeket ne tehesse szóvá.

Pozitív visszacsatolás nélkül nem megy?

Azok közé tartozol, akik önbizalomhiányban szenvednek, ezért folyamatos megerősítésre van szükségük ahhoz, hogy tudják, hasznos munkát végeznek, és a cégvezető elégedett tevékenységükkel? Ennek hátulütője, hogy a visszajelzésre, megerősítésre váró kolléga bizonytalannak tűnik, olyannak, aki nem képes az önálló munkára, a felelősségteljes döntésekre. A másik negatívum: nem biztos, hogy főnöködnek van ideje és energiája arra, hogy folyamatosan szemmel tartson, kövesse minden mozdulatodat, biztasson, és megveregesse a válladat, akárhányszor valamit jól csinálsz vagy épp ellenkezőleg, figyelmeztessen, ha hibázol. Tanulj meg egyedül dolgozni, bízz magadban és vállald a felelősséget munkádért, döntéseidért!

Beszéd: a kevesebb több?

© sxc.hu

A hadarás, hebegés-habogás, elharapott mondatvégek, artikulálatlan mondatok szintén idegesítőek lehetnek, mert ilyenkor főnöködnek – és kollégáidnak – állandóan vissza kell kérdezniük, hogy megértsék, mire gondolsz. A töltelékszavak használata, a káromkodás, a divatos szleng is zavaró lehet, különösen akkor, ha főnököd csak a lényeget akarja hallani.

Az sem kedvez a munkakapcsolatnak, ha túl sokat kérdezel, és ezzel arra kényszeríted főnöködet, hogy akarva-akaratlanul állandóan veled foglalkozzon. A kommunikációs nehézségek ugyanúgy befolyásolják a harmonikus főnök-beosztott viszonyt. Figyelj arra, hogyan kommunikálsz: miről, mennyit beszélsz, és hogyan tálalod mondandódat. Ha például a cég szempontjából fontos eseményről, feladatról vagy a munkáddal kapcsolatos előrelépésekről, problémákról tájékozatod főnöködet, légy informatív, részletekbe menően taglald, mi történt. A cég szempontjából kevésbé lényeges dolgokról azonban csak nagy vonalakban beszélj. A képesség, hogy felmérd, mikor, mennyit közölj, elengedhetetlen, ha a főnök megbecsülésére és további, felelősségteljes feladatokra vágysz.

Zavaró apróságok

Bizonytalan vagy, ezért állandóan bocsánatot kérsz, akkor is, ha nem hibáztál? A túlzott alázatosság, a „bocsánat, hogy létezem”-magatartás nem kifizetődő a munkahelyen, ahogy az sem, ha túlzásba viszed az udvariasságot: mindent megköszönsz, még azokat az apró figyelmességeket is, amelyek természetesek (ha valaki kinyitja előtted az ajtót, becsukja az ablakot vagy közli veled, hogy ma milyen kipihent vagy). Ha két udvarias ember találkozik, és egyik sem enged, nevetségessé is válhat a helyzet, gondoljunk csak arra, mi történik, ha senki sem akar a másik előtt beszállni a liftbe, vagy sorra kerülni a büfében.

Szigorúan vett munkaidő

Főnököd péntek délután, a munkaidő lejárta előtt fél órával arra kér, fejezz be egy feladatot, mert az nem várhat hétfőig? Ilyenkor akad, aki megvonja a vállát, mondván, hamarosan lejár a munkaideje, és nem fog pénteken túlórázni. Ha látod, hogy nem tűr halasztást a dolog, intézd el. Egyrészt, így nem nyomaszt a gondolat hétvégén, hogy valamire nemet mondtál, amit hétfőn úgyis meg kell csinálnod, másrészt főnököd is elégedett lesz. A rugalmasság csak javadra válhat, a későbbiekben ráadásul „jótett helyébe jót várj”- alapon te is számíthatsz felettesed megértésére: előfordulhat, hogy korábban, még a munkaidő lejárta előtt el kell menned.