2008. szeptember. 25. 14:30 Utolsó frissítés: 2008. szeptember. 25. 14:10 Karrier

Miért menekülnek el a tehetségek?

Több oka lehet annak, ha egy tehetséges alkalmazott búcsút int munkahelyének. Lehet, hogy jelenlegi munkaköre nem jelentett számára kihívást, vagy nem tudtunk számára kellően motiváló jövőt felvázolni. Elképzelhető az is, hogy nem győzte kivárni, amíg az ígéretek teljesülnek.

Hogy az egyén számára mennyi ideig motiváló egy munkahely, nagyon változó lehet. Attól is függ, hogy személy szerint kit, mi motivál. Akinek a munka csak megélhetést jelent, annak elsősorban a pénz lesz a fontos, és az első jobb ajánlatra odébb áll. Viszont egy külső motiváló erő gyorsan hatását veszíti. Ha valakit csak a külső tényezők motiválnak, mint a pénz vagy az elismerés, nagy bajban vagyunk, hiszen sosem tudunk eleget adni belőle. A tehetségek esetében az a szerencsés helyzet, hogy általában belülről motiváltak, azaz a munkavégzés önmagában jutalomértékű számukra. Saját teljesítményük az, ami elégedettséggel tölti el őket.

Belülről és kívülről motivált munkatársak

Egy kizárólag belülről motivált képzeletbeli munkatárs mindig talál magának kihívást a munkájában, folyamatosan jutalmazza magát, és elégedettséggel tölti el tevékenysége. Segítő szakmáknál például elengedhetetlen az erőteljes eltolódás a belülről motiváltság irányába. A vállalati életben azonban többnyire olyan munkatársakkal találkozunk, akik részben belülről, részben kívülről motiváltak. Éppen ezért motivációs szempontból fontos, hogy a külső és a belső motivációs eszközeink egyensúlyban legyenek. Másrészről Maslow motivációs alappiramisa alapján tudhatjuk, hogy nehéz eljutnunk az önmegvalósítás szintjéig, ha az alapvető szükségleteink nincsenek kielégítve. Kezdve a legalapvetőbb fiziológiai szükségletekkel, például abszurd esetben nincs fűtés egy irodában; vagy a biztonsági szükségleteink nem elégülnek ki, mert például bizonytalannak érezzük a pozíciónkat, ami azért napjainkban elég gyakori a vállalatok folyamatos átalakulása miatt. Ha nem ismerik el munkánkat, nem kapunk egyetlen dicsérő szót sem, sőt még megfizetve sem vagyunk; vagyis sem anyagi, sem az elismertség iránti szükségleteink nem teljesülnek.

Fontos a tehetségekkel való kommunikáció

Ahhoz, hogy megtartsunk egy tehetséget, amikor bejelenti, hogy kapott egy állásajánlatot, előbb kell gondolkodnunk. Természetesen az sem ritka, hogy egy másik ajánlat kapcsán elkezdődik a licitálás, hogy ki kínál többet. Egy olyan munkatárs, aki azért nem is akar annyira váltani, profitálhat az ilyen helyzetből a jelenlegi munkahelyén mind juttatások, mind a munka jellege tekintetében. A kulcsszó a tehetségek megtartásánál nem is annyira a megtartás kellene hogy legyen, hanem az elkötelezettség növelése. Hiszen ahogy a licitálós példa is mutatja, a megtartáskor elsősorban külső motivációs eszközökre koncentrálunk. Elköteleződés csak úgy alakítható ki, ha sikerül megtalálnunk azokat az eszközöket, amelyek személy szerint azt a bizonyos munkatársunkat motiválják.

Hogyan fejlesszük a tehetséges munkaerőt?

A legfontosabb a személyre szabott fejlesztés. Akár tréninget, akár tanfolyamot, vagy éppen coachingot választunk számára, mindenképpen figyelembe kell venni az adott személy erősségeit, gyengeségeit, továbbá a vállalat érdeke mellett azt is, hogy mi motiválja az egyént. Sokszor egy bizonyos képzés, vagy tanfolyam a szíve vágya a munkatársaknak. Természetesen vannak a vállalat által megkövetelt képzések vagy jól bevált sztenderdek is, a cél semmiképpen sem az, hogy kizárólag az egyén kegyeit lessük. Az a fontos, hogy egyensúlyban legyen az egyéni és vállalati igény, érdek, továbbá ne csak sablon tréningeket kapjanak munkatársaink, hanem olyan fejlesztési programokon vegyenek részt, amelyek gyenge pontjaikra, fejlesztendő területeikre koncentrálnak.

Tartalmi parterünk a HR Portál. A cikk teljes szövegéért kattintson ide.
hvg360 Medvegy Gábor 2024. november. 30. 15:00

Egy vérző ország minden gondja a lelkében – a mai propagandisták is megirigyelhetik, ahogy anno a magyar kormányfőről írtak

Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.