Három jel, ami arra utal, hogy nem csak munkaundorról van szó
Szörnyű, lélekölő, sivár – sokan illetik ezekkel a jelzőkkel munkájukat. Ami egyeseknek lélekölő, másoknak izgalmas is lehet, megítélés kérdése. Amikor azonban munkád már kínszenvedés, nem tudsz saját és feletteseid elvárásainak megfelelően teljesíteni – ráadásul úgy érzed, hogy fizetésed sem kárpótol a munkahelyi stresszért –, ideje váltanod! Tippek.
Az általános munkaundor leginkább azokat sújtja, akik belefásultak mindennapi tennivalójukba, az egyhangú állandóság rányomta bélyegét kedélyállapotukra és teljesítményükre. Hogy mi tekinthető lélekölő, sivár munkának, beállítódás, érdeklődési kör és hozzáállás kérdése. Egyesek a papírmunkától, aktatologatástól, adminisztrációs feladatoktól ódzkodnak, míg másoknak a napi rutin jelent megnyugvást, és inkább a kiszámítható, kevés kihívással és felelősséggel járó munkakörökben érzik jól magukat.
Aki munkaundorban szenved, könnyen cinikussá, frusztrálttá válik, olyannyira, hogy a mindennapi darálóból - amely ezt a negatív reakciót kiváltja belőle - még akkor sem tud kiszállni, ha hazamegy és megpróbál kikapcsolódni, vagy álomra hajtja a fejét – véli Patrick Lencioni, aki a témáról könyvet is írt. A tudat, hogy munkájuk ellenérzést szül, leszívja energiájukat, és megfosztja őket a hatékony munkavégzéshez szükséges lendülettől” - állítja Lencioni.
Unalom vagy fáradtság? A változás felráz! © sxc.hu |
Melyek az aggasztó jelek, amelyek arra utalnak, hogy a lehangoltság, amely munkádra gondolva elfog, nem a kialvatlanságnak, vagy szeszélyes hangulatodnak köszönhető?
Belenyugszol a névtelenségbe? A dolgozók egy részét frusztrálja, hogy feletteseik levegőnek nézik őket, nehezen viselik, hogy beleolvadnak a homogén közegbe, és hosszú évek alatt semmi figyelemreméltót nem alkotnak. Mégsem tesznek ez ellen semmit, mondván, legalább nem terheli őket felelősség.
Jelentéktelennek érzed magad? Amikor a dolgozók meg vannak győződve róla, hogy munkájuk hiábavaló, és nem veszik figyelembe, hogy az kihat mások életére, munkájára, sőt, leértékelik saját teljesítményüket, és arra törekszenek, hogy minél gyorsabban letudják az aznapai munkát, érdemes elgondolkodni a jövőn.
Véleményedet magadba kell fojtanod? A tény, hogy valaki elmondhatja véleményét kollégáinak, felettesének, tudván, hogy szava mérvadó, vagyis hallgatnak rá, adnak a véleményére, azt sugallja, hogy elért valamit, megbecsülik őt. Hogyha ennek ellenkezője érvényesül: véleményére senki sem kíváncsi, sőt, letorkollják, ha kinyitja a száját, elbátortalanodhat és a bizonytalanság munkájára is rányomhatja bélyegét.
Hogyan orvosolható a baj? Beszélj főnököddel! Egy alkalmas pillanatban csípd el, és négyszemközt mondd el neki, hogy úgy érzed, munkádat nem becsüli. Kérd meg, hogy értékelje teljesítményedet és adjon tanácsot, hogyan növelhetnéd hatékonyságodat. Arra is kitérhettek, hogy jelenlegi feladataid mellett milyen szerepet tölthetnél még be a cégnél. Ha van energiád, és úgy érzed, teherbírásod a cég/munkád javára válhat, vesd fel főnöködnek az ötletet: több feladatot bízzon rád.
Ne várd, hogy felettesed rád néz és kitalálja, hogy elégedetlen vagy munkáddal! Ha több száz alkalmazott munkájáért felel, sem ideje, sem energiája nem lesz arra, hogy a dolgozók lelkiállapotán törje a fejét. Mondd el neki, hogy mi bánt, és keressetek közösen megoldást problémádra!