HVG

A Hajdú-Bihar megyei Derecske ősszel megválasztott új polgármestere alig néhány hónap alatt szembesült a hazai munkaerőpiac csapdahelyzetével: a 10 ezres kisvárosban hiába van csaknem hatszáz állástalan, mégis hiány van megbízható munkaerőben. Habár az önkormányzatnál multinacionális cégek, sőt - Románia januári uniós csatlakozása óta - a közeli Nagyvárad vállalatai is érdeklődnek iparterületek után, Bakó István nem tudja felelősséggel ígérni, hogy lesz száz olyan munkavállaló, aki mindennap pontosan megjelenik a munkában, soha nem ittas, és nem tekinti kollektív tulajdonnak a gyári szerszámokat. A polgármester tisztában van vele, hogy ha nem változik az emberek mentalitása, a ma még Derecskéhez kötődő vállalkozások is elhagyhatják a települést, ezért a közeljövőben a munkakultúrát erősítő tréningeket, 2008 szeptemberétől pedig szakképző iskolát akarnak indítani.

A munkahelyteremtő beruházásokról való lemondás annál is inkább luxus, mert a fejlett társadalmakra jellemző demográfiai változásokat, vagyis az idősek arányának növekedését éppen a foglalkoztatottság bővülése tudná ellensúlyozni. Márpedig Magyarországon öt év múlva kezdenek nyugdíjba menni az 1950-es évek drasztikus abortusztilalmának idején, az úgynevezett Ratkó-korszakban születettek. Az előrejelzések szerint 2020-ra a nyugdíjasok a munkaképes - hivatalos terminológia szerint: aktív - korúaknak már csaknem a 40, 2050-re pedig a 45 százalékát teszik ki. Pesszimista forgatókönyv szerint ez azt jelenti - mondja Augusztinovics Mária, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének (KTI) tudományos tanácsadója -, hogy alig egy évtized múlva száz foglalkoztatottnak 66 nyugdíjast kell eltartania a mai 48-cal szemben, s ezt az arányromlást az állam valószínűleg csak további eladósodással tudná ellensúlyozni. Ha azonban a következő 13 évben sikerülne 900 ezer új munkahelyet teremteni, akkor a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak aránya a jelenlegi szinten maradna, márpedig ennek - legalábbis demográfiai szempontból, hangsúlyozza Augusztinovics - semmi akadálya: bőven van akár 1 millió olyan aktív korú szabad munkaerő, akit elvileg dologra lehetne fogni.

A hazai munkaerőpiacnak azonban éppen az az egyik legnagyobb problémája, hogy a 15-64 év közötti aktív korúaknak ma csupán a 61-62 százaléka tartozik a foglalkoztatottak közé (ez az úgynevezett aktivitási ráta). Az aktív korúak 13-14 százalékáról formálisan azt sem lehet tudni, miből él: nem tanuló, nem kismama, nem munkanélküli, és nem (rokkant)nyugdíjas. Vagyis elvileg lenne honnan meríteniük azoknak, akik dolgos kezeket keresnek az új munkahelyekre, ám a derecskei példa szerint ez nem mindig sikerül.

A magyar munkaerő alkalmazkodóképessége ugyanis rendkívül gyenge, különösen a legfeljebb nyolc általánost végzettek körében - állítja a KTI tudományos főmunkatársa, Köllő János. Nemzetközi felmérések szerint Magyarországon a nem érettségizettek 85 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis a gyakorlatban nehézséget okoz számára az írás, az olvasás, a számolás, a kommunikáció - és persze a szervezeti fegyelem betartása. Nem véletlen, ha az iskolázatlanok kiszorultak a munkaerőpiacról: a legfeljebb nyolc általánost végzett 25-64 évesek mindössze 37 százaléka áll munkában. Köllő szerint ezen csak azzal lehet segíteni, ha gyökeres változások történnek a szakképzésben: ha a szűk szakismeretek helyett az általános készségeket tanítják meg a magyar munkaerő-állomány felét kibocsátó oktatási intézményekben. Elérve például, hogy egy szobafestő képes legyen kiszámolni, mennyi alapanyagot kell venni a rábízott lakás felújításához...

Változások a szakképzésben? © Horváth Szabolcs

Nem kedvez a foglalkoztatásnak - állítják más szakértők - a minimálbér mértéke és adómentessége sem. A viszonylag magas minimálbér veszélybe sodorja azokat a döntően összeszereléssel foglalkozó munkahelyeket, amelyek mégiscsak adnak valamicske esélyt az alacsony végzettségűek foglalkoztatására. Minél magasabb ugyanis a minimális fizetés, annál inkább hajlandók szakképzettek is a gyártószalagok mellé állni - és persze annál nagyobb az esélye, hogy a beruházó összecsomagolja a gyártósorokat, és keletebbre próbál olcsóbb munkaerő után nézni.

A minimálbér másik visszássága, hogy miközben e - jelenleg 65 500 forintos - juttatás adómentes, addig az utána fizetendő járulékok ugyanazokra az egészségügyi vagy szociális szolgáltatásokra jogosítanak fel, mint egy magasabb fizetés. Ezért nem csupán azok elégszenek meg - papíron - a minimálbérrel, akiknek a munkáltatója nem is tudna többet fizetni, hanem azok is, akik pusztán a közteherviselés minimalizálásának útját keresik. Ma Magyarországon csaknem 1,9 millió munkavállaló írja-íratja be adóbevallásába az ominózus 65 500 forintot, aminek alapján a várható öregségi nyugdíja (mai értéken számolva) mindössze havi 22-24 ezer forint. Részben ezt próbálta orvosolni a 2006 szeptemberétől életbe lépett szabályozás, miszerint a társadalombiztosítási járulékokat a minimálbér kétszerese után kell fizetni, hacsak a munkáltató nem jelenti be, hogy a nála kifizetett bér valóban kevesebb, mint a minimális összeg duplája.

A következő nyugdíjas-generációk megélhetését azonban nem pusztán az adóelkerülés divatja veszélyezteti. A nyugdíjkiadások már 2005-ben mintegy 400 milliárd forinttal haladták meg az állami társadalombiztosításba befizetett járulékok összegét, ami évente a GDP 2-3 százalékával növeli az államháztartás hiányát és ezzel az államadósságot. Ebben az is közrejátszik, hogy az 1997-es nyugdíjreform előnyei csak 2050 után érződnek, addig ugyanis, bár csökkenő mértékben, de az államnak kell pótolnia a nyugdíjjáruléknak azt a negyedét, amelyet járulékfizetők a magánnyugdíjpénztárakba fizetnek be. Ráadásul a magánnyugdíjpénztárak átlagosan 2,9 százalékos hozama messze elmarad a várttól, miközben az átmenet évtizedei túl nagy terhet rónak az államháztartásra.

Ezért idén februárban, egy szakmai kerekasztal összehívásával, hivatalosan is megkezdődött a gondolkozás a nyugdíjrendszer átalakításáról. Bár az átfogó reform akár évekig elhúzódhat, a szakértői véleményekből az már körvonalazódik, hogy a mostani járulékfizetőknek újabb terheket kell vállalniuk a következő évtizedek nyugdíjasainak biztonságáért. A megtakarítási lehetőségek között tartják számon a nyugdíjkorhatár további kitolását, a járulék emelését, valamint a nyugdíjasok körében 40 százalékot kitevő rokkantak arányának csökkentését, a nyugdíjfolyósítás helyett a rehabilitáció erősítését. A szakértők azt is javasolják, hogy a jelenlegi nyugdíjasok 13. havi kifizetését építsék be a járadékba, az újonnan belépők esetében viszont induljanak alacsonyabbról az ellátások.

A demográfiai változások kezeléséből persze nem maradhatnak ki a demográfiai eszközök sem. A gyermekvállalási kedv fokozása és a női foglalkoztatottság bővítése érdekében például a korábbi évek bölcsődebezárásai után immár uniós forrásokból építenek bölcsődei kapacitásokat, hogy ne csak minden negyedik kismama éljen olyan településen, ahol van lehetőség kisgyermeke elhelyezésére. A népesség alakulását azonban csak akkor lehet érdemben befolyásolni, ha a stratégia alkotói hosszú távon és stabilan gondolkoznak - mondta a HVG-nek a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese, Hablicsek László. Márpedig jelenleg nincs ilyen átfogó és tartós cselekvési program, holott a kihívások folyamatosan jelentkeznek. Így például máris tízezres nagyságrendben jönnek Magyarországra azok a külföldiek, akik számára vonzóak az itteni bérek, megélhetési körülmények. Ha ez a tendencia erősödik, nem lesz szükség államilag vezényelt betelepítésre ahhoz, hogy néhány évtized alatt milliósra duzzadjon az érkezők száma.

Habár a kormány az elmúlt években számos olyan döntést hozott, amely előrelépést jelenthet a hosszú távú demográfiai kihívások megoldásában (lásd táblázatunkat), az már most valószínűsíthető, hogy több ponton meghiúsulnak a tavaly felújított és 2008-ig kiterjesztett nemzeti foglalkoztatási akcióprogram eleve sem ambiciózus célkitűzései, így például (az unió 70 százalékos elvárásától messze elmaradó) 63 százalékos aktivitási arány elérése 2010-re. Az akciótervet ugyanis még azelőtt véglegesítették, hogy a kormány elismerte volna a költségvetési hiány mintegy 10 százalékos tavalyi mértékét. Így míg a foglalkoztatási program adócsökkentéssel és a nemzeti össztermék 4,1 százalékos bővülésével számolt 2007-2008-ra, addig a költségvetési kiigazítást tartalmazó konvergenciaprogram ezekre az évekre már csak 2,2-2,6 százalékra teszi a GDP növekedését, adó- és járulékemelésekkel tömködi be a hiányt, és a munkanélküliségi rátát még 2011-ben is 7 százalék fölé jósolja.

Bár a kormány ennek ellenére tartja azt a tétjét, hogy 2010-re 63 százalék fölé emelkedik az aktivitási ráta, az Európai Bizottság (EB) február második felében kiadott jelentése több ponton is megkérdőjelezi a magyar célkitűzések realitását. Így például Brüsszelben valószínűtlennek tartják, hogy a közszférában megkezdett elbocsátások mellett tarthatóak lesznek a foglalkoztatási célok, vagy hogy a költségvetési megszorítások közepette valóban növelnék a forrásokat a kirekesztés, különösen a cigány kisebbség kirekesztése elleni küzdelemre. Az EB a magyar szakképzési rendszer eredményeivel is elégedetlen, és abban sem hisz, hogy a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására szánt támogatások elegendőek lesznek az uniós tagállamok körében második legnagyobb regionális különbségek kiegyenlítésére.

SZABÓ YVETTE