A Munkaerő Mobilitása Európai Évének jegyében konferenciát szerveztek Szlovákiában, a munkaerő szabad áramlása és az azt akadályozó korlátozó intézkedések ellentmondásossága miatt. A tanácskozáson részt vevő Vladimír Spidlát, az Európai Bizottság foglalkoztatásért felelős tagját az aktuális európai munkaerőpiaci folyamatokról kérdezte az euractiv.sk.

A 2004-ben csatlakozott új tagállamok kérik az EU15-ök által bevezetett munkaerőpiaci korlátozások felfüggesztését. Várható-e, hogy néhányan hasonló korlátozó intézkedéseket vezetnek be Romániával és Bulgáriával szemben, azok csatlakozásakor?

Nincs tudomásom róla, hogy az új tagállamok ilyen intézkedésekre készülnének, a kérdés tehát valóban elméleti. A sajtóból hozzám eljutó információk alapján nem hiszem, hogy az új tagországok munkaerőpiaci korlátozások bevezetését fontolgatnák. Sokkal inkább ezzel ellentétes véleményeket hallok, legalábbis Csehországban és Lengyelországban elvi kérdésnek tartják, hogy a munkaerőpiac nyitott legyen az EU jövőbeni tagállamai előtt. Ám az is igaz, hogy a kérdés még nyitott.

Az EU Bizottsága szerint a munkaerő szabad áramlása hozzájárul a befogadó országok gazdasági növekedéséhez. Akkor mivel magyarázható, hogy bizonyos tagállamok a korlátozások további három évre való meghosszabbítása mellett döntöttek?

Igen kényes és összetett döntés ez, figyelembe kell venni az illető országok belpolitikai helyzetét. Nem olyan egyszerű elfelejteni, hogy negyven éven át, sőt, nem is olyan régen még ellenségekként álltak szemben egymással ezek az államok. Mostanra minden megváltozott, de több időre van szükség az új helyzet elfogadásához. A csatlakozási szerződés számol ennek a helyzetnek az összetettségével, ezért a tagállamoknak lehetőséget ad az átmeneti időszak néhány évvel való meghosszabbítására, mindenféle szükséges indoklás nélkül. Örülök annak, hogy 2006. május 1-től kezdődően az európai munkaerőpiac ismét valamivel nyitottabbá válik.

Az EU 15 régi tagállamában tapasztalt helyzet azt mutatja, hogy nem csak a formális korlátozások, hanem kulturális és nyelvi akadályok, illetve a társadalombiztosítási rendszerek különbségei lassítják a munkaerő-áramlást. Utóbbiak összehangolása megoldást jelenthetne?

A különböző rendszerek koordinálása jelentheti a megoldást. Igen fontos példa erre a nyugdíjak átutalhatósága. Az első nyugdíjpillérből származó járandóság teljes egészében átutalható, azaz ha valaki néhány évet Szlovákiában dolgozik, majd Portugáliában, végül Németországban, minden egyes munkaéve számít a nyugdíjazásnál. A nyugdíjkorhatár elérésekor a nyugdíj a különböző országokban ledolgozott munkaévek szerinti résznyugdíjakból áll össze, az állampolgár egyetlen centet sem veszít. Más a helyzet a második, a tőkésítési pillérnél. Ha valaki egyik országból a másikba költözik, mindig veszít valamennyi pénzt. A célom úgy koordinálni a nyugdíjrendszernek ezt a részét is, hogy ne büntesse a határokon átnyúló mobilitást az EU-ban.

Létezik tehát valamilyen közvetlen kapcsolat az EU ténylegesen közös munkaerőpiacának létrehozása és egy sokkal koordináltabb társadalombiztosítási rendszer között?

Igen, létezik. Európai biztosként célomnak tekintem feltárni a szabad munkaerő-áramlás szociálpolitikai akadályait.