Ahhoz, hogy válaszolni tudj, először is fel kell ismerned a kérdés igazi tartalmát. A legtöbbször ugyanis a gyengeségekre irányuló kutakodás nem nyilvánul meg direkt módon. Olyan látszólag ártalmatlan, vagy egyszerűen megválaszolhatónak tűnő kérdéseket tesznek fel, amelyek körbetapogatják a jelölt gyengeségeit. Megkérdik például, hogy: Miben téved a főnöke önnel kapcsolatban? És mi az, amiben helyesen ítéli meg önt? Meséljen el, ismertessen egy esetet (projektet, témát), amikor a munkájában rosszul mentek a dolgok! Mit talál a legnehezebbnek, vagy mit szeret legkevésbé a jelenlegi munkájában?

Az első lépés a megfelelő felelethez, hogy az azonnali válasz helyett, amely reflexszerű jellege miatt védekezésnek hat, érdemes pár másodpercet hagyni a kérdés átgondolására, s csak aztán belefogni a vele kapcsolatos gondolatok kifejtésébe.

Nem tanácsos olyan választ adni, amiből az következik, hogy nincs hibád, mert azt hihetik, hogy arrogáns vagy, nagyképű, önértékelési zavaraid vannak, nem vagy képes kezelni bonyolult helyzeteket, vagy halvány fogalmad sincs a kommunikáció dramaturgiai trükkjeiről. Mit lehet hát tenni a minél jobb, de mégis reálisnak ható kialakítása érdekében?

Először is nem szabad teljes kitárulkozást tartani, mert a „túlzott őszinteség” zavarja az embereket, még ha fejvadászok vagy HR-esek, akkor is. Ahogy nem kíváncsiak például a betegségeid részleteire, vagy a szerelmi csalódásaidra, vagy bármilyen a magánéleted mélyrétegeit érintő dolgokra, úgy a munkavállalói lélektani önanalízistől is herótjuk van. Tehát egyszerűen a feltett kérdésre kell válaszolni. Arra, hogy miben téved a főnököd veled kapcsolatban tárgyszerűen elmondhatod például: „Minden nap szerzek valami új, s gyakran a munkám szempontjából releváns ismeretet. A főnököm – annak ellenére, hogy egy-egy kérdésben jobb és frissebb ismereteim vannak nála – mégis azt hiszi, hogy képtelen vagyok a megújulásra.” A következményekkel is számolni kell azonban. Egy ilyen válaszból ugyanis adódik az új kérdés, hogy vajon miért nem vagy képes a valós tudásodat elismertetni?

Éppen ezért nem elég itt megállni, hanem át kell gondolnod az erősségeidet, s olyan választ adni, amely már ezek felé tereli a beszélgetés folyamát. Például:”Ugyanakkor a főnököm tévedése abból származik, hogy végtelenül megbízhatónak hisz, ami számára azt jelenti, hogy csak akkor próbálkoznék új dolgokkal, ha a bevált módszerek már csődöt mondanak.”

Az efféle kérdésekhez persze vannak jól alkalmazható fogódzók is. Érdemes végiggondolni, hogy a kollégáid milyen kérdésekkel, kérésekkel fordultak hozzád, amelyek hatására megváltozott a tevékenységed, s javulást értél el saját mércéd szerint is. Ez ahhoz segít hozzá, hogy felismerd: a gyengeségeid inkább fejleszthető területek, semmint hibák.

Ezek után mosolyogva bevallhatod, hogy természetesen nem vagy tökéletes, de ha annak éreznéd magad, az volna a legnagyobb gyengeség. Ha nem így éreznél, akkor nem vennél részt különböző képzéseken, nem látogatnál szakmai rendezvényeket, nem bújnád az internetet, nem építenéd szakmai kapcsolataidat, stb.

Az a jó, ha kisebb hibákról adsz számot, s elkerülöd a fő témákat, a szervezeten belüli boldogulás, a munkaszervezés vagy az időmenedzsment kérdéseit. Ha módod van rá válassz ki egy olyan területet, amelynek megítélése nem befolyásolja az esélyedet, s arról beszélj. Egy IT cég marketingese például nyugodtan elismerheti, hogy eredményesebben dolgozhatna, ha a cég által gyártott vagy forgalmazott eszközök legapróbb technikai részleteivel is tisztában volna, de bizonyos mélységnél már csak alapképzettsége miatt sem tud lejjebb hatolni.

Mi van akkor, ha az egyik gyenge pontod éppen oda esik, ahol erősnek kéne lenned az állás elnyerése érdekében? Két lehetőséged van. Vagy be kell mutatnod, hogy ez a feladat szempontjából miért is nem jelent akkora problémát számodra, s természetesen a munkaadó számára. Vagy át kell gondolnod, hogy miért is jelentkeztél erre a munkára.

A válasz mindig akkor igazán jó, ha sikerül alátámasztani egy példával. Ha például azt akarod cáfolni, hogy nem vagy elég kitartó, akkor nem elég azt mondani, hogy napi 12 órát dolgozol, mi a kitartás, ha nem ez. Hatásosabb azt mondani: „Alkalmasint valóban hazamegyek pontosan a munkaidő végén. De a legutóbbi projektnél például, amelyért felelős voltam, egyetlen percre sem adtam ki a gyeplőt a kezemből, amíg be nem fejeztük. S nem számított, hogy volt nap, amikor 16 órát kellett szolgálatban tölteni. Nem általában kell ugyanis kitartónak lenni, hanem a feladatok befejezésében.”

Általában véve a válaszoknak, s a példáknak arról kell szólni, hogy a gyengeségedet hogyan tünteted el, vagy változtatod erősséggé. Ha demonstrálod, hogy képes vagy kézben tartani a hiányosságaidat, s ezek megszüntetését hogyan használod ki, hogy új erősségeket fejlessz ki, azt biztosan pozitívan fogadja minden kérdező.