A sikertelenséghez vezető úton vannak főhibák és kisebb botlások. A végén persze mindig ott van a nagy pofára esés, hacsak valaki időben le nem tér a vakvágányról.

• A legkisebb rossz, ha az ember nem túl jó abban, amit csinál, de nem is zavar túl sok vizet. Ez csak kisebb fajta sikertelenséghez vezethet. Gyakorlatilag mindenből kevesebb jut. De van, akinek ez is elég. A siker pedig leginkább a belső elégedettséggel mérhető. Még akkor is, ha sokan azt hiszik, hogy a szűkebben, tágabban vett társadalmi közeg ítélete a döntő.
• Nem sokkal vészesebb, ha valaki haszontalan dolgokkal foglalkozik. Például céltalanul szörfözget a weben, vagy keresztrejtvényt fejt, esetleg nagy terveket szövöget, miközben a külvilág elszigetelése céljából fülhallgatójában bömböl a zene. Mindegyiknek van valamilyen haszna: információszerzés, az agy karbantartása, a helyzet elemzése. De a dolce far niente, az édes semmittevés jelentős karrierhez biztosan nem vezet.
• A lustaság fél egészség, de a karriernek nem tesz jót. Időnként illene minimális erőfeszítéseket tenni az elismerés érdekében. Ha valaki azt gondolja, hogy ami másoknak megy, s neki nem, s ezt ideológiaként használja a semmittevéshez, már igen jó úton halad a totális sikertelenség felé.
• Mindenki ismeri a nyomorultakat. Na, ne tessék Victor Hugo regényalakjaira gondolni: akikről szó van, itt élnek közöttünk. Ők azok, akiknek állandóan fáj valamijük, a fejük, a bokájuk, az epéjük, a családjuk, a munkatársaik, a tennivalóik és persze legtöbbször a lelkük. A fájdalmaik pedig oly számosak és oly nagyok, hogy képtelenek bármi másra – például a munkájukra vagy a karrierjükre – koncentrálni. S mivel emiatt nem jutnak előre, hát még betegebbek lesznek. Ez bizony már beteg dolog.
• Ismerős a vicc az agresszív kismalaccal, aki találkozik a jó tündérrel? A jó tündér azt mondja: Olyan aranyos vagy, hogy teljesítem egy kívánságodat. Mire az agresszív kismalac: Dögölj meg!!! Ha valaki állandó konfliktusban él az őt körülvevő világgal, ha a kinyújtott kezeket állandóan félreüti, ha mindig hátat fordít azoknak, akik közelednek hozzá, aligha juthat előre. Hosszútávon az undokság és a pofátlanság még akkor sem működik, ha időnként az agresszív viselkedés is hozhat eredményeket. De alacsony beosztásban népszerűtlennek lenni, nem vetít előre semmi jót.
• Nincs tündibündi, aki repülni tudna. Aki túlzottan kedves, mindenkire mosolyog, sohasem tud nemet mondani, mindenkinek mindent elintéz, mindenki a barátja, s nincs egyetlen olyan ellensége sem, aki időnként kemény erőbedobásra sarkallná, nos az ilyen ember alig juthat magasabbra a karrierlétrán, mint az undokok. Egyes vezetői posztokban a jópofizás már kifejezett hátrány. Azok az emberek pedig, akikbe gyárilag kódolva van a teljes világ szeretete, szóba sem jönnek a felelősségteljes posztok betöltésénél, mert nincs aki hinne döntési és vezetési képességeikben.
• A sikeres menedzserek és vállalkozók egyaránt állítják pályájukra visszatekintve, hogy az emberből az lesz, ami akar lenni. Ha ugyanis komoly az elhatározása, hogy elérjen egy célt, akkor az ahhoz szükséges feltételeket sorra megteremti. Akinek viszont nincs célja, akiből hiányzik az ambíció nem tesz, semmit, nem hoz létre semmit és nem ér el semmit.