„A zsúfolt kennelen belül egy kutyaházba húzódott be egy németjuhász, láttam, hogy csupa seb. Hiába szóltam, hogy bántja a többi kutya, ki kellene venni. Egy óra múlva iszonyú vonyítás, odarohantam, azt a legyengült németjuhászt tépte két nagytestű kutya. Szó szerint megskalpolták, a fülét leszakították. Valahogy kihoztuk, betettük egy csapdába, mert máshol nem volt hely. Kértem a menhelyvezetőt, hadd vigyem orvoshoz, de nem engedte. Ez kedden történt, pénteken mentem újra, a kutya ott volt, ugyanabban a csapdában. Nem látták el, irgalmatlanul szenvedett már három napja, a sebei elgennyesedtek, rotható bűz áradt szegényből. Újra felajánlottam, hogy elviszem állatorvoshoz, de megint nem engedték, mondván, megoldják. Pedig nem volt halálos a sérülése, valószínűleg menthető lett volna. Betették a teherautóba és többé nem láttam. Itt mindenki tudta, hogy ez mit jelent” – ez egyetlen eset azok közül a laikusként is állatkínzásnak tűnő történet közül, amiket egy önkéntes állatvédő, Horváth Tünde osztott meg lapunkkal.

Nem ő az egyetlen: több, egymástól független forrással beszéltünk, akik megerősítették, hogy az egyik ismert Pest megyei menhely, a gyömrői Kutyamentsvár nem pusztán a vonatkozó jogszabályokat és rendelkezéseket megsértve működik, hanem az állatok brutális szenvedésnek vannak kitéve.

Mindezt alátámasztja a lapunk birtokába került több gigabájtnyi anyag, így olyan fotók, videók, amelyek egy része a menhely látogatók elől rejtegetett részein készültek. A hozzánk eljuttatott felvételek egy része annyira elborzasztó, hogy érzékeny olvasóinkra tekintettel nem közöljük. Ugyanakkor – „18 éven felüli tartalom” megjelöléssel – azért tartjuk fontosnak közzétenni legalább a képek egy részét, mert valósághűen mutatják, hogy 2024-ben így működött egy hivatalos állatmenhely – méghozzá a hatóságok tudtával.

A gyömrői menhely a Kutya Mentsvár Állatmenhely Alapítvány nevű civil szervezethez kötődik, a tényleges vezetője, egyben az alapítvány kuratóriumának elnöke Herczig József. A menhelyen több mint egy éven át dolgozott önkéntesként a lapunknak borító Horváth Tünde, aki szerint Herczig kiterjedt „sintérbizniszt” bonyolít a régióban: ő a környék gyepmestere, több tucatnyi önkormányzattal volt szerződése. Vagyis (köz)pénzt kapott azért, hogy befogja és elvigye a nem kívánt vagy kóbor ebeket, de a környékbeliek őt hívták a leadott vagy elkobzott kutyák miatt is. Csakhogy az állatvédő szerint azt már kevesen tudják, mi történik utána az állatokkal: mivel közismert, hogy Herczignek van egy menhelye, szerinte legtöbben azt gondolják, hogy a kutyák biztos ide kerülnek, és gazdit keresnek nekik. Jönnek is az önkormányzati pénz mellé az adományok, szerinte nemcsak a segíteni akaró magánszemélyektől, de cégektől is, e mellett milliós összegek landolnak itt az adó 1 százalékának felajánlásokból.

Kánikulában könyörögni kell a vízért

Hogy valójában hogyan bánnak az állatokkal, az önkéntesnek 2023 nyarán jelentkező Horváth számára is akkor derült ki, amikor Herczig nagy nehezen megengedte, hogy bemehessen segíteni az állatok ellátásában két másik civillel együtt. „Elsőre is furcsa volt, hogy miért próbálnak lerázni, és miért mondják, hogy zárva van a menhely. De mivel hetekig újra és újra visszamentem, egy idő után elfogadtak” – magyarázta.

Az állatvédő állítja: a mentsvárban az állatok szenvednek, még enni, sőt inni sem kapnak rendesen. „Milyen menhely, ahol a vízért is nyüszítve sírnak a kutyák? Idén a nyári kánikulában volt olyan, hogy mi önkéntesek könyörögtünk, indítsák el az aggregátort, mert itt csak kút van, enélkül nem tudtunk itatni. Volt, hogy azzal hajtottak el, hogy nincs hozzá benzin. Egy idő után már azt is vittem magammal. De nyáron ennivaló is még kevesebb volt, mert nem volt moslék, amit Herczigék a közintézményekből hoznak el ennivalónak. Undorító, sokszor penészes ételt adtak a kutyáknak, de még ezért is egymást ölték” – mondta az önkéntes, aki szerint sokszor azon is egyezkedni kellett, hogy „aznap melyik állatokat etetheti meg”.

Napon parkoló teherautóba zárták a beteg kutyát

Így nem csoda, hogy szerinte egymás után pusztultak el az állatok, de volt olyan, amelyiket gyakorlatilag halálra ítélték azzal, hogy betegen betették a napon parkoló teherautóba. „Annak a kutyának is verekedés miatt sérült meg a szeme, kezelni akartam, de nem találtam a szokott helyen. Erre azt mondták, hogy Herczig utasítására betették a teherautóba, nehogy meglássák, milyen rosszul fest. Közel 40 fok volt, a teherautó a napon állt és be volt zárva az ajtaja. Mikor kinyitottam az ajtaját, ott volt a saját hányásában, már nem élt, valószínűleg hőgutát kapott” – jegyezte meg.

Különösen kegyetlen módon bántak a megskalpolt németjuhász történetében már említett „csapdásokkal”. Az egykori önkéntes szerint a gyömrői Kutya Mentsvárban így hívják azokat a kutyákat, akiknek még a sokszor 10-12 kutyával megtömött kennelekben sem jut hely, ezért úgynevezett élvefogó csapdákban, vagy eredetileg szobakennelnek ideális boxokban tartják őket. Előbbit arra találták ki, hogy adott esetben be tudjanak fogni állatokat, utóbbit használják szállításhoz, vagy például gyógykezelések alatt – vagyis az állatok ideiglenes elhelyezésére. „Herczigék ezekben tartanak állandó jelleggel kutyákat, olyan szűk helyen, hogy némelyik még megfordulni vagy felállni sem tudott, nem csoda, hogy volt, amelyik láthatóan beleőrült.

A „csapdások” részlege – hónapokon át saját mocskukban

Ráadásul ezekbe a szűk ketrecekbe bezárva folyamatosan maguk alá piszkítottak, a saját ürülékükben tapicskoltak, ha lefeküdtek, akkor meg szétmarta a bőrüket a fekália. Így persze jöttek rájuk a kukacok és a patkányok, menekülni nem tudtak, tele voltak sebbel, ahogy megharapták őket a patkányok.

Egyszer 13 patkányt szedtem ki az egyik szerencsétlen, szarban toporgó csapdás kutya ketrecéből

– mondta Horváth. A csapdásokat legalább a heti két menhelyi napjukon próbálták kivenni, kitakarítani, megetetni és megitatni.

„Tudok olyan állatról, amelyik 2023 októberében került be az egyik csapdába és az utolsó látogatásomkor, 2024 augusztusában még itt volt” – állítja. Szerinte a gyömrői telepre bekerülő bull típusú kutyák rendszerint erre a csapdás részre kerültek, mert külön másképp nem tudták volna elhelyezni ezeket. Mialatt a menhelyen segédkezett, a „csapdás” részleget többször is átköltöztették a telepen belül kifejezetten azért, hogy minél jobban el legyenek rejtve a látogatók szeme elől. Az állatvédő szerint olyan is előfordult, hogy már a nagyjából 20 csapda is megtelt, ezért az egyik teherautóban, illetve egy állatszállító utánfutóban lévő boxokban tartottak kutyákat hetekig.

Szemét közé dugott kölyöktetemek

Volt, hogy vemhesen került be egy kutya, és a telezsúfolt kennelben megszületett kölyköket a többi állat megölte vagy megette. Az újszülött kölyköket egyébként is elvették az anyjuktól azonnal, és Horváth szerint lehetséges, hogy olyan módon oltották ki az életüket, ami a hatályos magyar állatvédelmi jogszabályok alapján elfogadhatatlan. „Egyszer ugyanis találtam egy vízzel teli festékes vödröt, amiben 7 halott kiskutya volt. Nem tudom, ki tette, de valószínűleg nem véletlenül lehetett a kennelek mögött, a szemét közé eldugva tele a kis testükkel” – tette hozzá.

A birtokunkban lévő fotók és videófelvételeken ez látható, ahogy a csapdában sínylődő kutyák és a minősíthetetlen állapotban lévő tápok és élelmek. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között az állatok nemcsak soványak – kivéve, ha csak nemrég kerültek be a menhelyre – de sok a beteg, a rühes és más kórokozóktól szenvedő állat. „Ha egynek véres hasmenése volt, azt a többi is elkapta, mert hiába lenne kötelező, itt nem tartották be a kötelező karantén szabályait, betették a falkába” – mondta az állatvédő.

Ment a pénzgyűjtés, de eljutott állatorvoshoz a daganatos kutya?

Horváth Tünde szerint különösen nehéz volt látni, hogy eközben Herczigék a külvilág felé a valóság ellentétét kommunikálják. „Volt, hogy a közösségi oldalukon agyondicsérték, miután egy tulajdonostól elkobzott rossz állapotú, daganatos kutyát elhozott. Még gyűjtötték is a pénzt kifejezetten a kezelésére, miközben a kutya itt sínylődött, hiába szóltam, hogy nagyon váladékozik a daganat, orvoshoz kellene őt is vinni. Mikor legközelebb rákérdeztem, az volt a válasz, hogy meghalt” – mondta Horváth Tünde.

A legszörnyűbbnek viszont azt tartja, hogy Herczig korlátlanul bármit megtehetett, ugyanis a gyömrői menhelyen az állatokat nem is tartották nyilván a vonatkozó előírásoknak megfelelően. Bár kötelező, az itteni kutyák többségének nincs egyedi azonosítója, vagy nem kapnak chipet – kivéve, ha chipes kutyaként kerültek be-, így pedig gyakorlatilag követhetetlen a sorsuk.

Eltűnnek kutyák, „lekerülnek a gyepire”

„Volt olyan, hogy kinn voltam takarítani, és mire legközelebb mentem, már nagyjából 20 kutya hiányzott, és feltűnő volt, hogy pont a betegek. Ha kérdeztem, mi történt valamelyikkel, nem is kaptam mindig választ, vagy annyit, hogy ‘lekerült a gyepire’. Ugyanis rendszeresen vittek át állatokat Herczig másik telepére, ami nem a menhely, hanem az a hivatalos gyepmesteri központ. Itt tartja az elszállított tetemeket is, mert ezt is ő vállalja a környékbeli településeken, természetesen jó pénzért” – tette hozzá. Hiába dolgozott több mint egy évig náluk, soha nem engedték meg, hogy átmenjen erre a másik, gyepmesteri telepre, ami Gyömrő külterületén, egy félreeső helyen található.

Az állategészségügyi és állatvédelmi feladatokat is ellátó Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a honlapján közzéteszi az ország hivatalos gyepmesteri telepeit, ezen szerepel az a gyömrői “gyepi”, amiről Horváth beszélt. Furcsa módon azonban a gyepmesteri létesítmény – ahol adott esetben az állatok elaltathatóak – elérhetősége megegyezik a menhelyével, kapcsolatként a Kutyamentsvár weboldalát találtuk. Előírás, hogy a gyepmesteri telepeknek adott feltételekkel nyilvánosan kell működniük, de a Herczig által kezelt gyömrői gyepmesteri telepnél nem találtunk nyitvatartást.

Ahogy látta, mi történik az állatokkal, Horváth Tünde azonnal próbált a hatóságokhoz fordulni, 2023 szeptembere óta gyakorlatilag

minden állatvédelemmel foglalkozó szervet megkeresett a Nébih-től az ügyészségen át az állatvédelmi kormánybiztosig.

Vállalta, hogy minden információt átad, tanúskodik, beadványában kifejezetten jelezte, attól tart, hogy a nagyrészt azonosítatlan, legrosszabb állapotú állatok menet közben eltűnnek. Eközben folyamatosan járt továbbra is segíteni a menhelyre, félt, hogy mi lesz az állatokkal.

Hiába telt el több mint egy év, gyakorlatilag semmilyen érdemi lépés nem történt. Végül idén augusztusban Horváth Tündét és egy másik önkéntest Herczig és egy családtagja megpróbálta kitenni a menhelyről, a kibontakozó vita után állítása szerint az állatvédőt összeverték. Azonnal feljelentést tett testi sértés miatt, az eljárás jelenleg még folyamatban van. A menhelyre azóta nem mehet be.

A többi menhelyen létszámstop van, Herczig „mindenkivel le van pacsizva”

Több menhely munkatársával és Hercziget közelről ismerő állatvédőkkel beszéltünk, és az derült ki, hogy szakmai körökben nyílt titok volt, hogy mi folyik Gyömrőn. A legtöbben azt kérték, hogy a nevüket ne írjuk ki, mert tartanak a gyepmestertől. „Mindenkivel le van pacsizva. Olyan is volt, hogy a jelenlegi létszám többszöröse volt benn, mert annyi önkormányzatnál elvállalta, hogy majd ő elviszi a nem kívánt állatokat. És ez folyamatos megy, márpedig nincs olyan hely ma Magyarországon, ahol ennyi állatot normálisan el lehetne helyezni. Ezt mindenki tudja, és mindenki inkább behunyja a szemét” – mondta egy Herczighez közeli forrásunk.

A többi menhelynél ezért vezetnek be létszámstopot, ha nem tudnak több állatot fogadni, hiszen megfelelően próbálnak gondoskodni róluk.

Ez a forrásunk is beszélt a „csapdások”-ról, szerinte „van köztük olyan, aminek az oldala kábé 60-70 centi , de egy méter biztosan nincs”. Nemcsak azt erősítette meg, hogy beteg állatok nem kapnak itt megfelelő állatorvosi ellátást, de az egykori önkéntes állítását is, miszerint „ki van adva” a menhelyen besegítőknek, hogy nem léphetnek közbe, ha egymásnak mennek a szenvedő állatok.

Azzal a jelszóval, hogy jobb a kutyának, ha két perc alatt a többi nyírja ki

– fogalmazott. Ő is tud ilyen konkrét esetről, és a szabályosan széttépett állat akkor sem kapott orvosi segítséget. Részletesen beszélt arról ő is, hogy időnként vannak „eltűnő” kutyák, „amikor egyszerre több állat hiányzik például a hátsó udvarokból, mintha tisztogatás lett volna”. Mivel a kutyák többsége jelöletlen, kinek is tűnne ez fel, főleg, mert a telep egyes részeire csak az itt dolgozókat, illetve egy szűk kört engednek be – tette hozzá. Szerinte „a kirakatba kirakott kutyáknál arra is figyelnek, hogy például a behozott és leadott kutya legyen, mert azt sajnálják az emberek” – és az még nincs lesoványodva a benti körülmények miatt.

Vannak olyan állatvédők és szervezetek, akiknek Herczig átad állatokat, „ha éppen olyan kedve van, vagy ha el akarja paterolni azokat”, de többen is beszéltek olyan esetről, amikor még kifejezett könyörgésre sem enged megmenteni vagy gazdásítani egyes kutyákat, azt mondja, hogy nem adja át őket.

A macskákat még kutyaszámba sem veszik

Sikerült egy másik korábbi önkéntessel is beszélnünk, Kiss Éva egy ismerőse révén került kapcsolatba Herczigékkel pár éve, mert ahogy magáról mondja, ő „cicás”, ezért önkéntesként a macskák körüli teendőkben szeretett volna segíteni.

„A macskákat itt még kutyaszámba sem vették, a legtöbb bekerült állat elpusztult, a kölykök rendszerint pár nap alatt meghaltak. Mert nem volt karantén, nem tették külön a betegeket, az új érkezőt egyszerűen behajították oda, ahol a legkevesebben voltak. Mikor az első ottani napomon megláttam, milyen állapotban vannak, elkezdtem bőgni. Mire megkaptam, hogy ’mit vártam, ez nem egy wellness’. És hogy épp ez az egyik feladat, kezdjem a tetemek összeszedésével”- idézte fel.

„A macskák sem kaptak eleget enni, rendes nekik való táp sokszor nem is volt, egyszer a konténerházban próbáltam az ott talált, fagyott kutyankonzervet melegíteni nekik jobb híján, amitől persze hasmenésük lett. De az éhezésnél és a hidegnél is rosszabb, hogy folyton mennyire szomjasak voltak, mert télen befagyott a vizük” – idézte fel a menhelyen töltött hónapokat. Ősszel kezdett önkénteskedni, de pár hónap után nem bírta tovább, és amikor megpróbált segíteni egy haldokló vörös cicán, ez visszajutott Herczigékhez.

„Kihoztam szerencsétlent, de még útközben meghalt. Az utolsó ottani napjaimon több állatot is próbáltam megmenteni, egy kölyökmacskát a zsebemben csempésztem ki, másnap vérezni kezdett, de végül az állatorvosi kezelésnek köszönhetően életben  maradt” – mondta Kiss Éva.

Elmondása szerint utána Herczig József feljelentette őt, sőt, személyesen megkereste a rendőrként dolgozó Kiss felettesét a monori kapitányságon. „Koholt dolgokat állított, és mivel rendőr voltam, még a katonai ügyészséget is be kellett vonni. Végül viszont minden eljárást megszüntettek ellenem” – tette hozzá.

Ahogy a másik önkéntes, ő is hiába próbálta jelezni, hogy szerinte a menhelyen állatkínzás folyik, ezért megkereste az egyik hatósági állatorvost. „De azt mondta, úgysem lehet semmit tenni, mert ha egy állatból nem áll ki a kapa vagy a kasza, úgysem vonnak senkit felelősségre állatkínzásért” – idézte fel. Kiss szerint a menhelyen nemcsak leadott, talált macskák voltak, de hozták be a „mindenfelé összefogdosott” kolóniákat. „Pedig bárhol szabadon nagyobb esélyük lett volna a túlélésre” – jegyezte meg.

Tudták, hogy hiányoznak állatorvosi papírok

2023 novemberében a Nébih – rendőrök kíséretében – hatósági ellenőrzést tartott a gyömrői menhelyen, az erről készült egyik dokumentum lapunk birtokába került. E szerint a telepen akkor nagyjából 500 kutya és 150 macska volt, és végzés alapján az illetékes hatóság tapasztalta, hogy az állatok többsége nincs chippel azonosítva, sőt,

még kötelező veszettség elleni oltása sincs.

Herczig a helyszíni ellenőrzésen maga is elmondta, hogy ez az állatok 80 százalékára igaz, és elismerte, hogy csak akkor kap az állat chipet és oltást, ha valaki örökbefogadná és „elhagyja a menhelyet”. Ezt azzal magyarázta, hogy „anyagi okokból nem tud eleget tenni” az amúgy kötelező előírásnak, hogy a bekerüléstől számított 14 napos megfigyelési határidő után a kutyákat egyedi azonosítóval kell ellátni és veszettség ellen immunizálni kell. Mire a hatóság „felhívta”, hogy ennek „azonnal és folyamatosan” tegyen eleget.

Az is kiderült, hogy a menhelyen végzett állatorvosi kezelések nyilvántartását „abbahagyták” arra hivatkozva, hogy ezekről a szolgáltató állatorvosnak van saját dokumentációja. Mire csak figyelmeztették, hogy az állatok orvosi ellátását „naprakészen dokumentálni kell”, pecséttel, aláírással ellátva.

A nagyobb terjedelmű végzésből pár pontot emelünk ki:

• Horváth Tünde szerint sokszor félreeső helyeken, ponyvák alatt dugdosták az elhullott állatok testét. A dokumentumban szerepel, hogy „az ellenőrzés során, textilekkel letakarva kb. 10 darab kutyatetem került fellelésre”.
• A kennelek alját „nedves”-nek találták, a kialakításuk „nem tisztítható és fertőtleníthető”.
• „Több kennel esetében itatóvíz nem áll rendelkezésre, ezt a helytelen gyakorlatot azonnal meg kell szüntetni”, de a kutyákról azt írták, hogy a tápláltságuk megfelelő.
• „Az alomként használt szalma nedves, ürülékkel szennyezett”, amit szintén orvosolni kell.
• „Az elkészült főtt takarmány tárolása fedetlenül, kádakban történik”, az egykori önkéntes szerint ez volt az intézményekből ideszállított, sokszor berohadó „moslék”.
• A végzésben szó szerint az szerepel, hogy „súlyos állategészségügyi (továbbá járványügyi) kockázatot jelenthet”, hogy jelöletlen, nem megfelelően tartott haszonállatokat találtak.

Intézkedés: forgalmi korlátozás egy malacra és „közel 200 ezer forintos” bírság

Megkerestük a Nébih-et, konkrét kérdéseket tettünk fel a gyömrői menhelyen általuk is tapasztalt problémákról. Erre egy szinte csak általánosságokat puffogtató válasz érkezett, még arra sem reagáltak érdemben, hogy ha tudnak arról, hogy a kutyák jelentős része nincs veszettség ellen beoltva, akkor mi a helyzet, ha megharapnak például egy látogatót – főleg, hogy iskolás gyerekek is megfordulnak a menhelyen.

A hatóság arra hivatkozott, hogy „közel kétszázezer forintos represszív” intézkedést tettek, és elrendelték, hogy a gyömrői telepen talált sertést, lovat és kecskét „forgalmi korlátozás” alá kell venni, vagyis nem lehet kivinni, illetve más egyedet behozni oda. A nálunk lévő dokumentum alapján ez 1 malacot, 1 lovat és egy tucatnyi kecskét jelentett.

Ovádi Péter hivatala régóta tudta, mi megy a gyömrői menhelyen

Az egykori önkéntes az állatvédelemért felelős kormánybiztos, Ovádi Péter hivatalához is elment, személyesen egyeztetett a fideszes politikus kollégáival 2023 szeptemberében az Igazságügyi Minisztériumban, a bizonyítékait is bemutatta. Megkérdeztük Ovádi Pétert, hogy az azóta eltelt több mint egy év alatt milyen lépéseket tettek a gyömrői helyzet megoldása érdekében. Többszöri megkeresésünk ellenére végül egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak.

Természetesen megkerestük Herczig Józsefet, a menhely vezetőjét, gyepmestert, aki „rosszindulattal” és személyes ellentéttel magyarázta az összes vele szemben felmerült állítást. Szerinte a lapunknak nyilatkozó Horváth két társával át akarta venni tőle a menhelyet, de miután nem tudtak megállapodni ennek anyagi részében, bosszúból jelentették fel több helyen. Herczig azt állította, hogy a korábbi állományt már lecsökkentette: a létszám „változó”, de már csak 250-350 kutya van a menhelyén. „Betegségem miatt már gyepmesterként is csak 5-6 települést vállalok Gyömrő környékén, sajnos, nem tudok annyi kutyuson segíteni” – mondta. Harminc éve foglalkozik ezzel, saját bevallása szerint olyan is volt, hogy egyszerre 30 településsel volt szerződése.

„A sok okos állatvédők valójában nagy nullák”

A menhely vezetőjének részletesen elmondtuk, forrásaink mit mondtak arról, hogyan bánnak a Kutyamenstvár menhelyén az állatokkal, de szerinte nála minden rendben van, és „bárki jöhet”, szívesen megmutatja a körülményeket. Felvetésünkre, hogy a chip és megfelelő azonosítás nélküli állatok sorsát – főleg utólag – lehetetlen követni, azt válaszolta, hogy minden kutyának van „papírja” és ez rendben van.  „A sok okos állatvédők, akik valójában nagy nullák, nem tudják, hogy egy telep üzemeltetése milyen háttérmunkával jár” – jegyezte meg.

A Nébih végzésben rögzített hiányosságra, hogy a kutyák 80 százalékának se chipje, se veszettség elleni oltása nincs, Herczig azt állította, hogy „pótolva lett és folyamatban van”. Így közel 200 kutya chipes és a jogszabályok szerint immunizált, nagyjából 100 még nem,  mert „most már az önkormányzatok megfinanszírozzák ennek költségét, ha befogunk és elhozunk egy kutyát” – magyarázta.

Érezhető volt, hogy Herczig másképp látta a Nébih szerint komoly, „közel kétszázezer forintos” szankcióját. Kifejezetten arra hivatkozott, hogy

ha akkora nagy szabálytalanság lettek volna, akkor nem 150 ezer forintra büntetnek meg, hanem milliókra, mint más gyepmestereket. 

Azt állítja, hogy az önkéntesek szerint eltitkolt gyepmesteri telepe jelenleg azért nem látogatható, mert be van zárva, ott hűtőkamra van, illetve ott tárolják a közterületen begyűjtött tetemeket, jövőre tervezi a felújítását. De korábban szerinte oda bárki bemehetett, aki akart, az itteni kutyák pedig 14 nap után vagy átkerültek a menhelyre, vagy amelyiket muszáj volt – mert például „embert mart” – azt elaltatták.

A menhelyvezető tagadta, hogy az állatok nem kapnak megfelelő élelmet és vizet. A csapdásokra vonatkozó kérdésünkre Herczig pedig azt állította, hogy „benne van az engedélyében, hogy szobakennelben vagy csapdában tarthat kutyákat amíg nem kerülnek kihelyezésre, illetve kennelbe”. Felvetésünkre, hogy ez hogyan tarthat hónapokig, azt válaszolta, hogy máshol is, „mindenhol ott vannak hónapokig”, de ahogy szabadul fel hely máshol, az állatot átteszik. „Én nyugodtan fekszek le” – tette hozzá, a hozzánk eljuttatott, beteg, sovány illetve sérült állatokról készült felvételeket pedig azzal magyarázta, hogy beállított fotók. Szerinte ezek „mind beállított képek” azért, hogy őt „pocsék helyeztbe tudják beállítani”, vagyis ez mind rágalmazás.

„A hatóságoknak lenne eszköze, hogy sokkal hatékonyan lépjenek fel, így többszöri felszólítás, ellenőrzések, határidő tűzés, bírságok, sőt, végső esetben bezáratással” – mondta egy Hercziget szintén személyesen ismerő állatvédő. Szerinte azért is fordítják el annyian a fejüket, mert alapvető problémák vannak nemcsak az állatvédelem területén, de az egész kapcsolódó szabályozásban.

Mindegy mi lesz velük, csak tűnjenek el?

„Az önkormányzatoknak törvényi kötelességük ellátni a gyepmesteri tevékenységet vagy saját forrásaikkal, vagy úgy, hogy szerződnek erre valakivel. Utóbbi nekik egyszerűbb, ráadásul óriási rajtuk a társadalmi nyomás a rengeteg kidobott, kóbor kutya miatt. És ha jönnek a bejelentések, hogy a babakocsis anyukák és a kisgyerekek rettegnek a kutyák miatt, akkor csak az érdekli őket, hogy valaki tüntesse el ezeket a szerencsétleneket az utcákról” – magyarázta. „Ha ez a Herczig, az mindegy, lényeg, hogy elmondhassák, az önkormányzat megtette, amit kellett” – tette hozzá, vagyis szerinte gyakorlatilag nem is érdekli a településeket, vajon mi történik utána az állatokkal. Tudnak más olyan régióról is, ahol a gyepmester köztudottan „a legnagyobb állatgyilkos”, jobb híján mégis vele szerződnek a települések.

Horváth Tünde egykori önkéntes egy közösségi oldalon próbálja bemutatni, mit tapasztalt a gyömrői menhelyen. Közben a Kutyamentsvárat még Magyar Péter szervezete is felvette arra a listára, amin azt szavaztatták meg, melyik menhelyet támogassák az októberi állatvédelmi hónap alkalmából. A Talpra Magyarok akciójában végül nem Herczigék lettek a befutók, de a valóságot ismerő forrásaink elkeseredve küldözgették a felhívást. Szerintük ugyanis ez is mutatja, hogy a gyömrői menhely a köztudatban – a hatóságok tehetetlenkedése miatt – továbbra is úgy élhet, mint egy valódi állatmentő központ.

FONTOS: a cikkünkben szereplő gyömrői Kutya Mentsvár Állatmenhely Alapítvány nem keverendő össze a másik gyömrői szervezettel, a Gyömrői Árvácskák Állatotthonnal!