Magyar Péter nevének kiejtése nélkül ugyan, de rá utalva beszélt Orbán Viktor egy, a brüsszeli bürokraták által segített bábkormányról, birodalmi törekvésekről, kollaboráns ellenzékről – mindezt párhuzamba állítva 1956-tal és a szovjet elnyomással. De szóba hozta még az árvizet, Ukrajnát és a világháború rémét, a genderaktivistákat, és elárulta azt is, hogy kinek “lehet elhúzni a csíkot”.
“Tisztelet a hősöknek” felirat alatt állt színpadra október 23-án Orbán Viktor, ám a miniszterelnök a beszédében végül nem sokat beszélt az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, annál többet viszont egy új ellenségről: Brüsszelről és az általa támogatott Magyar Péterről. A Tisza Párt – amely egy friss mérés szerint már nemcsak beérte, meg is előzte népszerűségben a Fideszt – elnökének nevét ugyan egyszer sem ejtette ki Orbán, viszont enélkül is sokat beszélt róla.
De nem ezzel kezdte a Millenárison felállított színpadon, kordonok közé zárt közönsége előtt a miniszterelnök, hanem azzal, hogy köszönetet mondott az árvízi helyzetben a helytállásért. Ahogy fogalmazott, egy “400 kilométer hosszú vízi kígyóval” kellett megküzdeni, és ez sikerült emberáldozat nélkül és minimális károk mellett. “Ha bajban van a hazánk, össze kell fogni, ez a törvény” – mondta, és a vizes hasonlattal máris átkötötte mondanivalóját a 68 évvel ezelőtti eseményekre. Úgy fogalmazott:
1956 januárjában földrengés rázta meg az országot, márciusban jeges ár öntötte el a Duna vidékét, majd októberben a Duna után a történelem is kilépett a medréből.”
A hasonlatnál maradva Orbán úgy folytatta: “A forradalom, mint az ár végigmegy a maga útján a saját törvényei szerint – ilyenkor születnek a hősök, mártírrá válnak a könyvelők, óvónők és az egyetemisták.” Majd az ellenállás okát vázolta, mondván: “1956 őszén azért lépett ki medréből a történelem, mert Magyarország nem tűrhette tovább a szovjet birodalmi elnyomást, mivel a magyar szabadságszerető nép, rosszul viseli a zablát és csak idő kérdése, mikor tör ki a hámból”.
Orbán hosszan beszélt az elnyomás természetéről is, meg arról, hogy annak idején a szovjetek “bábkormányt ültettek a nyakunkra, amelyben kollaboráns magyarok ültek”. Aztán sorolta a következményeket: “Koholt vádakkal börtönbe vetették a nem kommunista vezetőinket, erőszakkal sarokba szorították a magyar embereket (…) padlássöprés, csengőfrász, megnyomorított magyar életek.” Viszont “a magyarok nem tűrik a megaláztatást”, ezért “megcsináltuk a világtörténelem legfényesebb szabadságharcát, egy életre megtanítottuk nekik, hogy ne bántsd a magyart!”
Innen pedig már a jelenbe kalauzolta hallgatóságát a miniszterelnök, és maradva a vizes-forradalmi párhuzamnál, megállapította: “ma a történelem ismét kilépni készül a medréből, látjuk a jeleket.” Ezen a ponton tért át a béketábort építő és békepártiságában amúgy az agresszor Oroszország vezetőjével, Vlagyimir Putyinnal egyeztető Orbán arra, hogy Ukrajnában háború zajlik. Ezt ő amúgy, más alkalmakkor szláv népek testvérháborújának szokta mondani, most inkább világháborúval riogatott:
Egyre nő az esély, hogy a háború szétterjed, és ki tudja hol áll meg, az elmúlt 70 évben nem álltunk ilyen közel a világháborúhoz”
A világháborús veszedelem okát is megtalálta a miniszterelnök – Brüsszelben. Arról beszélt, hogy “az európai gazdaság tüdőlövést kapott, számolatlanul küldik a pénzt Ukrajnába, a szankciók bennünket véreztetnek ki, az európai vezetők pedig a háborús győzelem illúziójában ringatják magukat”. Úgy vélte, “a brüsszeli bürokraták reménytelen háborúba vezették a Nyugatot Oroszország ellen, az egész Európai Uniót akarják betolni a háborúba, nagy a brüsszeli nyomás a kormányon is”. Kijelentette:
Nekünk csak Magyarországért és a magyar szabadságért kell harcolnunk, azzal tehetjük a legtöbbet, hogy nem veszünk részt más háborújában, megőrizzük Magyarország békéjét és biztonságát.”
De más is van Brüsszel rovásán – derült ki Orbán Viktor beszédéből. Azt mondta, a független magyar politika Brüsszel számára elfogadhatatlan, ezért “ott bejelentették, hogy meg fognak szabadulni a nemzeti kormánytól”, és “egy brüsszeli bábkormány jön”. Ezért most Orbán szerint a kérdés a régi: “meghajolunk az idegen akarat előtt, vagy ellenállunk neki?” Azt javasolta, “a válaszunk legyen olyan világos és egyértelmű, mint 1956-ban volt”. Hiszen szerinte a magyarok egy dolgot akarnak csak: “békében élni a saját szabályaink szerint, a saját boldogulásunkat keresve”.
De a bábkormánynál maradva Orbán félreérthetetlen utalásokat tett az ellenzékre és a Tisza Párt vezetőjére, Magyar Péterre, mondván: “megvan az ember, akit a nyakunkba akarnak ültetni, egy igazi báb, aláíró fajta”. Szerinte régi ellenzék, új ellenzék viszonyában “csak a címke változik, de ugyanazt csinálják: 1956-ban muszka vezetők, ma brüsszeli vezetők” jönnek a nyakunkra. Orbán a beszédben Magyar nevét ugyan nem ejtette ki, de egyértelműen utalt rá, sőt, “az ellenzék vezérének” nevezte, amikor azt mondta:
Az ellenzék vezére ott ül Manfred Weber mellett (…) ez egy új, 21. századi love story, csak úgy áradt a szerelem”.
Szerinte az egész ország láthatta, ki mit csinált az EP-ben: ő a magyar érdeket védte, miközben az ellenzék felajánlotta szolgálatait a birodalomnak. “Internacionalista hagyomány kiárulni a hazát és elárulni a családot (…) genderaktivisták kezére akarják adni a gyerekeinket”.
Azt is mondta, “a brüsszeli gazda megvakarta a kutyus fejét”, majd ezen a ponton egy nehezen kibogozható hasonlattal Dávid és Góliát harcát emlegette, amelyben Brüsszel Góliát oldalára áll – talán Magyar lenne Góliát, Orbán pedig Dávid, aki majd győz? Ez nem derült ki a beszédből, viszont úgy folytatta: “a történet végét elfelejtik, de ennek mindig ugyanaz a vége: lehet pakolni és elhúzni a csíkot. Kun Béláék Bécsbe, Rákosi Moszkvába, a mostaniak Brüsszelbe”. A miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy kijelentette: “Nem tűrjük el, hogy újra bábállammá, Brüsszel vazallusává tegyék Magyarországot, itt nem törnek át!“
