Első alkalommal adott nagy tévéinterjút Sulyok Tamás, amióta köztársasági elnöknek választották és március 5-én hivatalba lépett. A TV2 készített vele interjút, és ha nem tudnánk, hogyan működik a NER propagandamédiája, még azt is lehetne írni, hogy zavarba ejtő a végeredmény – de ismerve a magyar médiahelyzetet, egy kicsit sem lepődhetünk meg. (A teljes leirat a Sándor-palota honlapján olvasható.)

Lett volna pedig miről kérdezni az elnököt, de a minimálisan is kényes ügyekről nem volt végül sok szó, ehelyett a következő kérdéseket kapta:

• A beszélgetésünk helyszíne a Sándor-palota, ahol bevallom, én még sosem jártam, és gondolom, hogy a tévénézők közül is nagyon sokan csak riportokból láthatták ezt a csodálatos helyszínt. Ön szereti? Szeret itt dolgozni?
• Vannak itt kedvenc helyei, kedvenc szegletei, ahova el tud húzódni, vagy amikor nincs munka, akkor éppen nagyon kedvel ott időt?
• Egy kicsit hadd lássunk bele a mindennapjaiba, mik azok a szokásos rituálék, amikkel elindul a nap, és aztán hogy ívelünk át egy munkanapon?
• Azt hallottam itt az egyik kedves kollégájától, hogy szívesen időzik velük, tehát például, hogyha nincs egy protokollesemény, és ebédidő van, akkor szívesen ebédel a többiekkel?
• Azt a pillanatot biztos megőrizte az emlékezetében, amikor felhívták telefonon a jelölés ötletével. Emlékszik arra, hogy hol volt, mit csinált, milyen ruha volt önön, kivel volt, hogy tette le a telefont, milyen érzések voltak önben?
• Milyen érzés volt? Mert azért amikor az ember ezt megtudja, nem sokan tudják ezt az országban, hogy ez milyen érzés.
• Nyilvánvalóan a családját, talán a feleségét hívta fel először, ezzel a hírrel. Mit szólt Zsuzsanna asszony?
• Tehát akkor megkapta a családi áldást?
• Azért egy nem mindennapi helyzetben lett köztársasági elnök. Hogyan teltek az első hetek, hónapok? Mi az, ami váratlanul érte esetleg, vagy mi az, amit konkrétan tudott, hogy hogy akarja csinálni és úgy is tette.
• Beiktatása után az első nagy horderejű külföldi utak egyike volt a Vatikán, találkozott Ferenc pápával. Miért volt ez fontos, hogy az első utak egyike oda vezessen?
• Aztán nagyon fontos volt, részt vett többek között az Európai Unió soros magyar elnökségének brüsszeli nyitóceremóniáján is. Ez most egy nagyon aktuális kérdés. Hogyan látja Magyarország helyzetét az Unióban és egyáltalán a világban?
• Ön szerint a soros elnökség nyit meg különleges lehetőségeket Magyarország számára?
• Ön köztársasági elnökként a hadsereg főparancsnoka is. Nyilvánvalóan ez békeidőben, mondjuk két évvel ezelőtt, tehát megelőző időkben nyilván ez egy olyan feladat, ami nincs annyira a közfigyelem fókuszában. Most már igen, ugye háború van a szomszédunkban. Ez milyen terhet, adott esetben lelki vagy adminisztratív terhet ró erre?
• Nem a háborúval függ össze, de mégiscsak az jól látható, hogy az erőszak mértéke növekszik az egész világon. Van egy óriási migrációs nyomás, és egy új tendencia, amire úgy tűnik, hogy föl kell most már készülnünk, vezető politikusok ellen történnek merényletek. Most Robert Fico, Donald Trump, ők túlélték ezeket a merényleteket. Mi erről a véleménye?
• Az ön egyik legfontosabb beszédében megnevezte a hitvallását, az úgynevezett krédóját. Azt mondta, hogy a nehézségekkel küzdők az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, magukról gondoskodni nem képesek, szenvedők, idős, beteg, magányos emberek mindig számíthatnak az ön figyelmére. Ez mit fog jelenteni a következő években?
• Én ma reggel megnéztem, 18 ezres most már a Facebook oldala, ami ahhoz képest, hogy mikor indult el, már egy nagyon szép szám. Vannak rajta hivatalos tartalmak és magánéleti tartalmak is. A magánéleti tartalmakból látom, hogy szívesen főz, nagyon szereti a családját, volt egy nagyon kedves bejegyzése, az unokák kedvencei, a nagypapa által pácolt finom falatok, csipet só és a titkos hozzávaló, a szeretet. Mivel szeret foglalkozni akkor, amikor nem éppen köztársasági elnök, hanem férj, apuka, nagypapa?
• Jól főz?
• A nagypapaság az egy komoly feladat az ön életében?

Ami pedig a válaszokat illeti: megtudtuk, hogy a köztársasági elnöki munkában „nem úgy van, mint egy hivatalban, ahol mindig ugyanazt kell végezni minden nap”. Elmondta, hogy az apjával való szerinte „nemtelen” támadás – vagyis az, hogy kiderült, az apja egy náci kollaboráns párt tagjaként kérvényezett zsidóktól elvett lakásokat és bútorokat 1944-ben, még jóval az ő születése előtt –  „árnyalta bennem az édesapámról kialakított képet, de egyáltalán nem változtatta meg”.

A háborúról kapott egy kérdést, de kikerülte azt, hogy bármi konkrét véleményt mondjon, csak arról beszélt, hogy a hadsereg főparancsnokaként sem ő adja a parancsokat (ahogy az természetes is), és hogy ez más dimenziót jelent számára, mint amikor évtizedekkel ezelőtt sorkatona volt. Ennél első ránézésre egy kicsit többet beszélt a kegyelmi ügyről, de konkrétumot valójában ebben sem mondott, csak azt szögezte le, hogy nem szabad a jogerős ítélet után a bűnösséget vizsgálni – ez szintén nem újdonság, az elnöki kegyelem eddig sem ártatlanságot jelentett. Az EU-elnökségről pedig azt mondta, azért fontos, mert így ráirányíthatják a figyelmet olyan kérdésekre, mint a versenyképesség vagy a migráció.

És hogy azokról a témákról is legyen szó, amelyekről bővebben beszélt: „Kiválóan főz a feleségem. Így aztán én besegítek neki, de vannak ételek – például a kelt tészta, – amiket a feleségem nem szeret csinálni, én viszont nagyon szeretek kelt tésztát csinálni, bár mondjuk az aranygaluskát néha kicsit furcsán sütöm meg a feleségem szerint, és ezért jókat szoktak mosolyogni, egy kicsit több edényt használok hozzá, mint kellene, de hát ez előfordul. Például a rakott kelt nagyon szerették a gyermekeim, ha én készítem el egyedül.”