Bődületes összegért akarja visszavenni mai tulajdonosaitól a Budapest Airportot Orbán Viktor, aki ezzel évtizedekre szóló fejlesztési kényszert vesz az ország nyakába – hacsak a cég bizonyos részesedését nem passzolja át baráti-családi körbe, hogy a beruházások fejében formálisan ők adósodjanak el, ne az állam. Idestova három évtizede ez a dilemma:

hogyan lehet a repteret a költségvetés megkímélésével Európa élvonalába repíteni?

Az 1993-ban a fejlesztésbe és az üzemeltetésbe bevont kisebbségi tulajdonost, az Airterminal Development Corporationt azért penderítette ki 2001-ben törvényi erővel az első Orbán-kormány, mert elégedetlen volt vele.

A kanadai cég 90 millió dolláros kártérítést követelt, és hosszas pereskedés után 74 millió dollárral távozott. Ezt már a Gyurcsány-kormány fizette ki, amely 2005-ben 464,5 milliárd forintért privatizálta a Budapest Airport részvényeinek háromnegyedét, és 75 évre átengedte az új tulajdonosoknak az üzemeltetést is. Egy fillérje sem volt a fejlesztésre, csupán adóssága.

Nem mintha most más lenne a helyzet. A 2005 után az állam tulajdonában maradt kisebbségi részvénycsomagot már a második Orbán-kormány adta el 2011-ben, 36,6 milliárd forintért. A reptér átvészelte a Malév bedöntését, a pandémia miatt bekövetkezett leállást, tulajdonosai nehezen válnak meg tőle. Az ügy aktuális fejleményeit és összefüggéseit a Fókuszban rovat tárja fel.

Csaknem első vérig tartó bizottsági vita folyt az Országgyűlésben a 2005-ös privatizációról, a szerződés másolatait 2012-ben az Orbán-kormány nyilvánosságra hozta, de nem támadta meg. A reptér visszavásárlásának a dokumentumait viszont aligha lehet majd megtekinteni, derül ki a közérdekű anyagokhoz hozzáférés újabb szigorításait elemző cikkünkből. „Általában véve nem látom, hogy a repterek mitől lennének jobb helyen állami kézben: ez a Liszt Ferenc repülőtérre is igaz” – mondja a róla készült portréban Szabó Balázs, a Hold Alapkezelő vezérigazgatója.

Az állam és klientúrája korrupciós benyomást keltő összefonódásairól e héten is gazdag példatárat nyújt a Cégvilág. Az egészségügyben viszont

tovább folyik az állami és a magánszféra elkülönítése,

ezúttal az úgynevezett bérnővéreket száműzik a kórházakból, kerül, amibe kerül.

Háborús zónákból tudósít a Világ: az Ukrajnából elrabolt gyerekek sorsáról, az Iránnal szövetséges jemeni hutik terrorcselekedeteiről a Vörös-tengeren, az ecuadori polgárháborúról, s ezen kívül Németország új keletű belpolitikai feszültségeit is elemzi. „Soha nem fogom támogatni, hogy Magyarországot azért büntessék Brüsszelben, mert a szuverenitásáért küzd” – nyilatkozta budapesti sajtótájékoztatóján a szlovák miniszterelnök; az Orbán–Fico-szövetség esélyeit Magyarország rovatunk latolgatja.

Varsó példáján pedig azt pendíti meg Tóta W. Árpád, mennyire zajos a rezsim bontása, és felvillant néhány lehetséges jövőbeli párhuzamot: „...forradalmat Táncsicsokért, hősökért lehet csinálni, nem elnöki kegyelemmel kimosdatott latrokért. Szabadságért, egyenlőségért, testvériségért esetleg. De azért, hogy szerezzük vissza a Matolcsy gyerek Porschéját... hát, ez valószínűleg megfeküdné még a Békemenet gyomrát is.” Bár az utóbbira azért ne kössünk nagyobb összegű fogadást.