Az e heti HVG legerősebb sztorijai.
Az esélytelenek nyugalmával nevezhetne Szellem rovatunk unortodox írása a Nemzeti Filmintézet forgatókönyv-pályázatára. Pedig reveláció erejű a történet:
főhőse egy kiállhatatlanul magabiztos fiatalember, aki beleragadt a vezérszerepbe, elhitte magáról, hogy nemzete vezetésére csak ő hivatott, s barátainak, szövetségeseinek is nekiront, ha nem értenek vele egyet.
Erősen megtévesztő az áthallás, ezért elárulom, hogy cikkünk valójában Petőfi Sándorról szól, aki egyszerre volt elviselhetetlen krakéler és irodalmi zseni. Róla viszont már készül egy kevésbé árnyalt, ám politikai hasznosításra annál alkalmasabb kurzusfilm, amire vaskos milliárdokat égetett el az adófizetők pénzéből az állam.
Ezzel szemben nem jutott egy fillér sem Buda Flóra Anna filmtervére, amit háromszor dobtak vissza, így francia pénzből kivitelezve nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát. A perverz pénzosztásról az élősködő és vérszívó ízeltlábúakkal sűrűn példálózó ezópusi mesét kanyarított Tóta kolléga, deklarálva persze, hogy a történet nemcsak egy filmről szól, hanem így működik az egész NER-gazdaság.
És tényleg, ezt ezen a héten is cikkeink sora bizonyítja. Az ifjúkorában gyakran a lánglelkű költőhöz hasonlított Orbán Viktor tevékenysége mára kormányzás helyett kizárólag a hetedik parancsolat megszegésében merül ki, s a gátlástalan lopás szolgálatába állította az államot, a jogalkotást és az ország külkapcsolatait. Ez végre nemcsak a Holdról, hanem Strasbourgból is látszik.
Az Európai Parlament példátlan állásfoglalást készül elfogadni a jogállamiság, a közös európai értékek és az egységes piac megsértéséről és Magyarország alkalmatlanságáról az Európai Tanács soros elnökségének betöltésére.
Címlapsztorinkban az ebben szereplő súlyos állításoknak jártunk utána, s meglepően sok szereplőt sikerült szóra bírnunk. Ami kiderült, az sűrű maffiafilm alapanyaga: erőszakos piacszerzés, külföldi cégek megfélemlítése válogatott módszerekkel, titkosszolgálati eszközök, visszautasíthatatlan ajánlatok, fenyegetőzés, zsarolás, statáriális rendeletekkel megalapozott ellehetetlenítés.
Miközben a kormánytagok pökhendi módon lesöprik az uniós kritikákat, a NER-es lopótökök zavartalanul terjeszkednek. Gazdaság rovatunkban annak jártunk utána, hogyan szerezte meg a honvédelmi miniszter által gründolt Magyar Vagon a MÁV-tól a Szolnoki Járműjavítót s vele az egymilliárdos egyiptomi vasútikocsi-bizniszt. Ugyanitt olvashatnak a Zalakerámiáról, amely a kormány által kiterjesztett bányajáradék miatt kénytelen lehúzni a rolót, és szélnek ereszteni dolgozóit. Magyarország rovatunk az uniós nyomásra felállított Integritás Hatóság és Korrupcióellenes Munkacsoport tevékenységének nézett utána, és lesújtó képet talált: egyetlen állásfoglalás született a közbeszerzések diszfunkcionalitásáról, de az is pusztába kiáltott szó maradt.
Ugyanitt vagyunk kénytelenek szembesülni azzal is, milyen olajozottan zakatol az orosz propaganda, amit kritika nélkül vesz át a Rogán-művek, melynek szócsövei elvtelenül sározzák Magyarország politikai és katonai szövetségeseit, miközben nagy tisztelettel bánnak a keleti diktátorokkal és autokratákkal.
Az egyik ilyen díszpéldány, Erdogan győzelmét elemzi Világ rovatunk. Cikkünk szerint a hatalom ópiumától megrészegült egykori reformer újrázásával elillant a török demokrácia helyreállításának esélye. Publicistánk, Parászka Boróka pedig a szabad, de nem fair török választások kapcsán Orbán Viktor másfél évtizedes szófordulatával sokkol Erdoganról: „mintaországban a mintavezér”. Csak miheztartás végett.
JAKUS IBOLYA
szerkesztő