Hosszú ideig titokban tartotta a kormány, mennyi esélye van egy párnak ma Magyarországon arra, hogy lombikbabája szülessen. A nemrég nyilvánosságra hozott – erősen kozmetikázott – számok alapján nem véletlenül: a magyar klinikák hatékonysága elmarad az európai átlagtól, tízből kevesebb mint két nő jár sikerrel. Szakemberek szerint ennek a magas életkori korlát az oka, de szerepet játszanak a nem engedélyezett eljárások és a csok is.
Milliárdokat öntött a meddőségi kezelésekbe, vagy más elnevezéssel asszisztált reprodukciós kezelésekbe a kormány, ennek ellenére mégsem javult, sokkal inkább csökkent a kezelések hatékonysága Magyarországon. (A hatékonyság ez esetben azt jelenti, hogy az összes elvégzett kezelésből hány gyermek született.) Az ezt alátámasztó adatokat maga Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára hozta nyilvánosságra, bár ő sikertörténetként utalt a meddőségi klinikák államosítására. A hvg.hu-nak ugyanakkor több, a szektorra rálátó meddőségi specialista komoly problémákról beszélt.
Magyarországon 2019-ben kezdődtek nagy változások a meddőségi kezelésekben: az állam először megvásárolt hat, addig magánkézben lévő centrumot, majd a következő évben arról is döntött, hogy 45 év alatt ingyen lehet igénybe venni a meddőségi kezeléseket, és az ehhez szükséges gyógyszereket is a társadalombiztosító állja. Ezután jött a törvénymódosítás, mely szerint a még talpon maradt utolsó két magánklinikának is be kellett zárnia. Így jelenleg 12 állami intézményben lehet asszisztált reprodukciós kezeléseket igénybe venni az országban. Az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) adatai szerint népességarányosan Európában az egyik legalacsonyabb szám, miközben egyre több pár küzd meddőséggel.
Mivel mind a centrumok megvásárlása, mind pedig a kezelés ingyenessé tétele milliárdokba került a magyar költségvetésnek, nem meglepő, hogy a kormány mindenképpen eredményeket várt az állami szerepvállalástól, több ezer gyermek megszületését várta. A nemrég nyilvánosságra hozott adatok szerint ennek éppen az ellenkezője történt.
Az Országgyűlés honlapján február végén jelent meg egy írásbeli kérdésre adott válasz, melyet Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára küldött Oláh Lajosnak, a Demokratikus Koalíció képviselőjének. Ebben – gyakorlatilag először – a kormány hivatalos adatokat közölt arról, hogy az elmúlt öt évben hány asszisztált reprodukciós kezelést végeztek, és ebből hány gyermek született. (Arra, hogy az adatsor miért hiányos és félrevezető, később még visszatérünk.)
Vizsgáljuk először meg a közzétett magyarországi számokat aszerint, hogy az elmúlt években mekkora volt az asszisztált reprodukció éves esetszáma, és ebből hány gyermek született.
Ha csak a nyers adatokat nézzük, akkor sem nehéz észrevenni, hogy az elmúlt néhány évben – állami milliárdok ide vagy oda – csökkent a magyar lombikkezelések hatékonysága. Míg a kormány adatai szerint 2017 és 2019 között az évente elvégzett kezelések több mint 19 százalékából született gyermek, addig ez 2020-ban már csak 17,9% volt, 2021-ben pedig még tovább csökkent 16,6%-ra.
A csökkenés ráadásul éppen akkor kezdődött, amikor államosították a piacot, és ingyenessé tették a kezeléseket.
Emellett feltűnő az is, hogy hiába volt a cél az évi 3000 lombikbaba, az eredmények ettől is bőven elmaradnak. A számokat közelebbről elemezve ráadásul még elszomorítóbb eredményeket kapunk, a Rétvári Bence által megadott táblázat ugyanis nemcsak hiányos, hanem néhány esetben torzít is.
Ami kimaradt
A lapunk által megkérdezett szakemberek véleménye szerint az első és legfontosabb probléma, hogy nem közölték, pontosan mit is takar az „asszisztált reprodukció éves esetszáma”. Ha az embrióbeültetéseket – márpedig a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a tb-finanszírozásnál ezt veszi alapul –, akkor az elvégzett kezelések száma valójában sokkal magasabb lehet, a statisztika pedig sokkal rosszabb.
„Amikor elkezdődik egy asszisztált reprodukciós kezelés, az egyáltalán nem végződik minden esetben embrióbeültetéssel. Sok esetben sajnos a beültetésig el sem jutnak a párok, aminek számtalan oka lehet a túlstimulációtól kezdve egészen addig, hogy nem termékenyülnek meg a petesejtek” – tette hozzá egy forrásunk. Ilyenkor jellemzően új ciklust kell kezdeni.
Ahhoz tehát, hogy például 2021-ben több mint 12 ezer beültetésre kerüljön sor, ennél nyilvánvalóan sokkal több betegnél kellett elindítani az IVF kezelést, mert azokat különböző okok miatt le kellett állítani. Ha ezeket az eseteket is hozzászámolnánk, akkor a hatékonyság százalékos adatai még rosszabbak lennének, hiszen a megszületett gyermekek száma nem változott.
Szintén nem közli a táblázat, hogy a sikeres beültetésekből hány ikerpár született. Közismert, hogy az asszisztált reprodukciós kezelések növelik az ikerterhességek és ikerszülések számát, Magyarországon a szakmai konszenzus szerint a lombikbabák 16 százaléka iker, csakhogy a kormány adataiból azonban ezeknek az aránya is hiányzik.
„Az ikerszülések számával mindenképpen korrigálni kell a 2035 gyermek megszületését, mert az biztosan nem 2035 szülést jelentett” – mondta egy szakember.
Többen azt is meglepőnek tartják, hogy az adatok szerint egy év alatt majdnem 3000 beavatkozással többet végeztek az országban, mint korábban. Ez azért is furcsa, mert a Covid-járvány miatt egy 2020-ban bevezetett finanszírozási korlátozással befagyasztották az elvégezhető IVF-kezelések számát. Ráadásul hiába vették át a bezárt klinikák személyzetét az állami intézetek, a szektorban nem történt olyan jelentős kapacitásbővítés, ami magyarázná az ekkora növekedést.
Arra sem utal semmi, hogy ezek a kezelések csak az állami intézményekben történtek-e, vagy a korábbi magánklinikákat is beleszámolták. Mivel ez utóbbiak közül kettőt bezártak, a kezeléseket még kevesebb intézményben végzik, mint korábban – ez szintén nem segít annak megértésében, hogy történhetett ennyivel több asszisztált reprodukciós kezelés.
Erre vonatkozó kérdéseinket feltettük az adatokat szolgáltató Belügyminisztériumnak és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek is, de cikkünk megjelenéséig egyik helyről sem kaptunk választ.
Feleakkora esély
Ahhoz, hogy a magyar eredményeket megértsük, érdemes megnézni a nemzetközi adatokat is.
Fontos, hogy az összehasonlítás nem lehet teljes, hiszen minden országban más eljárásokkal dolgoznak, valamint az is különbözik, hány éves korig vehetnek részt a nők asszisztált reprodukciós eljárásban. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert 40 év felett bizonyítottan romlik a nők és férfiak termékenysége is – így azokban az országokban, ahol itt húzzák meg a korhatárt, jobb az eredményesség is.
Az ESHRE adatai szerint 2018-ban Európában átlagosan a lombikkezelések 32,1 százalékából jött létre terhesség, ugyanez az arány magasabb a fagyasztott embriótranszer esetében (34,1%), és hatalmasat ugrik, ha donorpetesejtet használnak (49,6%).
Gyermek az összesített kezelések több mint 30 százalékából születik.
Azt természetesen a szervezet is megemlíti, hogy a legnagyobb hatékonyság a 35 év alatti nőknél érhető el: Csehországban például 34 év alatt 30%, 35 és 39 között 21,6%, 40 év felett pedig 8,9% a sikeresség.
Magyarországon hiába ígérték már többször is, nem elérhető, hogy egyes klinikák milyen hatékonysággal dolgoznak. A G7 korábbi cikke szerint az azóta bezárásra ítélt Reprosys magánklinikán 2017-ben a 38 év alatti pácienseknél 48 százalékos sikeraránnyal dolgoztak, 39–40 évesnél 29 százalékossal, 41 év felett 14,5 százalékossal.
A fenti adatok is jól mutatják, hogy a teljes korosztályra vonatkozó 16,6 százalékos magyarországi hatékonyság jelentősen elmarad a várttól. Ennek oka több tényezőtől függ, de az általunk megkérdezett szakemberek mindenképpen problémásnak látják a 45 éves korhatárt, valamint ehhez kapcsolódóan azt, hogy az intézetek kortól függetlenül mindenkit felvesznek még akkor is, ha gyakorlatilag nulla százalék az esélyük.
Szakmai körökben felmerültek a csokkal kapcsolatos problémák is, egyre több helyről hallani ugyanis olyan párokról, akik
esély nélkül kezeltetik magukat csak azért, hogy meddőségre hivatkozva ne kelljen visszafizetniük az állami támogatást.
A korhatárral összefüggő problémák már a kormány figyelmét sem kerülték el, erre utal, hogy a hvg.hu-nak korábban Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter is megerősítette, hogy erről jelenleg is zajlik egy orvosszakmai vita, de döntés még nem született. Azt a politikus is elismerte, hogy erre azért van szükség, hogy hatékonyabban működjenek a meddőségi központok. Információink szerint a korhatárt első lépésben 42–43 évre csökkenthetik le.
Hogy ez mennyit segítene, egyelőre kérdéses, hiszen a kezelések hatékonysága nemcsak a résztvevő párok életkorától függ. Magyarországon például nagyon sok olyan eljárás, vizsgálat nem engedélyezett az asszisztált reprodukcióban, ami javíthatna a számokon. Ezek közé tartozik az embriók preimplantációs, vagyis beültetés előtti genetikai vizsgálata, amit csak nagyon indokolt esetben lehet elvégezni. Hasonlóan vitatott téma a petesejt-donáció, ez itthon csak közeli hozzátartozók között, vagy anonim módon lehetséges, és akkor is tilos érte pénzt fizetni, mert az szervkereskedelemnek minősül.
Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy évente több ezer magyar pár választja a külföldi klinikákat a siker érdekében, ahol nemcsak több eljárást végezhetnek el, hanem a versenyhelyzet miatt az intézményeknek is érdekében áll, hogy minél magasabb sikerrátával dolgozzanak. Eközben Magyarországon azt sem tudni, hogy egyáltalán ki garantálja a minőségkontrollt az állami intézmények felett.
Ha pedig a következő években is folytatódik a csökkenés, akkor az államnak mindenképpen el kell azon gondolkoznia, hogyan tudják orvosolni a jelenlegi számokat.
Változásokra készülhetnek a lombikozó párok
