hvg.hu: Milyen az időjárás most Aleppóban?

Solymári Dániel: Az időjárás nagyon zord, fagypont körüli a hőmérséklet. Tegnap egész éjszaka ömlött az eső, mindenki elázott, mert az emberek nem mernek visszamenni a házakba. Félnek, hogy az épületek a szerkezetük instabilitása miatt rájuk dőlnek. Mindenki kint van az utcán, vagy sátrakban, ahol viszont nincs fűtés, mert nincs áram.

hvg.hu: Mennyire járhatóak a határok? A hírek szerint több határállomás is összeomlott.

S.D.: A Máltai Szeretetszolgálat részéről most már több mint egy évtizede itt dolgozunk, van tartózkodási engedélyünk, tudunk dolgozni. Viszont részint a nemzetközi szankciók, részint pedig a belépési korlátozások miatt nincsenek nemzetközi kutatócsoportok Szíriában.

Megnehezíti a közlekedést, hogy az országban még mindig aktív az an-Nuszra Front és az Iszlám Állam helyi szervezetei, ezért kerülőutakon lehet haladni és sok katonai átkelőhely is. Márpedig az eszközöket el kell juttatni a raktárokból a kárhelyekre.

Aleppóban a libanoni hadseregnek vannak emberei, illetve a helyi karitatív szervezetek, a Vörös Félhold is munkatársai is viszonylag jelentős számban dolgoznak, de a helyi katasztrófavédelem kapacitásai annyira limitáltak, hogy nem igazán vannak gépesített eszközök, egységes, szakértői koordináció. Az egyes kárhelyeken, amelyek elszórtan találhatóak a városokban, gyakran kézből-kézbe adogatják a köveket.

hvg.hu: Hogyan tudnak ezeken az állapotokon segíteni?

S.D.: A Szeretetszolgálat jelenléte nem elsősorban a kereső-kutató munkához kapcsolódik, hanem az azt kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat nyújtjuk – meg merem kockáztatni, hogy szinte egyedüliként.

Mobil orvosi eszközökkel vagyunk jelen Latakiában és Aleppóban, ami mentőautókat jelent és mobil konténereket, ahol kisebb műtéti beavatkozásokat is el tudunk végezni. Ezenkívül humanitárius hotspotokat működtetünk, ahol sátrakban élelmiszert, italt és egészségügyi higiéniés eszközöket adunk azoknak, akik elvesztették az otthonaikat, vagy nem mernek visszamenni egykori otthonaikba. Mi, a Szeretetszolgálat munkatársai a héten segítjük a két mobil orvosi helyszín elindítását. Latakiát néhány órával ezelőtt hagytuk el, ezekben a percekben érünk a kollégáimmal Aleppóba, itt is elindítjuk ezeket a szolgáltatásokat holnap reggeltől, amiket azután a szír kollégáink vesznek át és üzemeltetnek két hónapon keresztül.

hvg.hu: Milyen típusú sérülésekkel érkeznek elsősorban az emberek?

S.D.: A sérülések jellemzően az összedőlt épületek, az emberekre omló falak miatt szenvedett traumás sérülések, de nagyon jelentős az ellátás szempontjából a pszichoszomatikus és egyéb mentálhigiéniés tünetek kezelése is. Éppen ezért általános sürgősségi ellátás biztosítását végezzük.

hvg.hu: Lehet arról tudni, hogy hányan vannak még a romok alatt és meddig lehet még esélyük a túlélésre?

S.D.: Ez versenyfutás az idővel. A szír-magyar csoport szerdán, két nappal a tragédia után is talált még túlélőt a romok alatt. Én úgy tapasztaltam, hogy Szíriában jelenleg nem képesek regisztrálni az elhunytak számát. A sajtóban keringő számok egészen biztosan nagyon messze állnak a valóságtól, sokkal magasabb lehet a valós szám. Az én információm szerint csak Aleppóban 60 ezer, Latakiában 35-40 ezer ember érintett valamilyen módon.

hvg.hu: Mi most a damaszkuszi kormány által ellenőrzött területekről beszélünk, mi a helyzet Idlib tartománnyal, ami a lázadók ellenőrzése alatt áll?

S.D.: A tartomány, főleg a magja még mindig kiesik a kormányzati ellenőrzés alól, ráadásul Idlib rajta van azon a vonalon, amelyet a legjobban érintett a földrengés. Oda nem jut el innen segítség. Leginkább a szomszédos települések segítenek egymáson, amennyire tudnak.

 

Fegyveres törésvonalak találkozásánál történt a tömegkatasztrófa, és ez a mentést is nehezíti

Eddig több mint tízezer áldozata van a hétfő hajnali dél-törökországi és észak-szíriai földrengésnek, de szakértők szerint még jócskán növekedhet ez a szám. Az is látszik azonban, hogy nem jut mindenhová ugyanannyi segítség. A mentőcsapatoknak olyan helyszínekre kellene eljutniuk, ahol nemrég még fegyverek ropogtak.

hvg.hu: Egy többszörösen traumatizált társadalomról beszélünk. Hogyan viselik az emberek a katasztrófa utóhatásait? Hogyan tudjuk ezt innen Magyarországról elképzelni?

S.D.: Én nem vagyok biztos benne, hogy el tudjuk képzelni. A Máltai Szeretetszolgálat részéről már több mint 10 éve dolgozunk itt, a háború alatt is, de azt a mentális állapotot, ami most uralkodik, még én sem tudnám átadni szavakkal. Egy végtelenül elárult és elárvult nemzetről beszélünk. A szankciók még érvényben vannak Szíriával szemben, így nem tudnak a nemzetközi csapatok bejutni, nehéz vízumot szerezni, a bankrendszer jelenleg nem működik, nincs áram és üzemanyag sem. Nekünk is pillepalackokban kellett literenként beszerezni az üzemanyagot. Ebben a realitásban élik a mindennapjaikat a szírek.

Tragikus a helyzet, emberi ésszel nem nagyon lehetne ennél rosszabbat elképzelni.

A térségben kialakított szakmai tapasztalatokra és együttműködésekre alapozva a Máltai Szeretetszolgálat Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma és a Hungary Helps Program megbízásából, a karitatív szervezet szíriai partnerei bevonásával valósít meg azonnali humanitárius programot Aleppó, Latakia és Jableh városokban. A programot a magyar kormány 50 millió forinttal támogatja.