Nem először bukkan fel Orbán Viktor körül a Nagy-Magyarország szimbólum, megesett már korábban is. Sokak szerint ez csak egy történelmi szimbólum és a nemzet egységét jelképezi, felesleges revizionista ideológiát felfedezni benne. Mások megsértődnek miatta.
“A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek” – ezzel magyarázta Orbán Viktort, miért tartja érthetetlennek, amiért a nagy-magyarországos zászlóján, amit a focimeccsre vitt, felháborodott a román külügyminiszter.
Orbán körül nem először tűnik fel Nagy-Magyarországot ábrázoló jelkép. Először 2005 februárjában lett hír abból, hogy Orbán Viktor láthatóan nosztalgiát érez az egykori Nagy-Magyarország iránt. Tizenhét évvel ezelőtt Orbán még az ellenzékben lévő Fidesz elnökeként szerepelt a TV2 akkor rendkívül népszerű Napló című műsorában, a tévéstáb egy vidéki kampányútjára kísérte el.
A sajtó a felvételről kiszúrta, hogy amikor Orbán az ezüst színű Golf autójának a csomagtartóját lecsukta, pár másodpercig látható volt a kocsi hátuljára ragasztott Nagy-Magyarország matrica. Akkor azért lehetett belőle hír, mert magát a szimbólumot a szélsőjobboldali, revizionista nézeteket hangoztató pártokhoz, szervezetekhez kötötték. Ne felejtsük, hogy ekkortájt kezdett éledezni a Jobbik.
Tíz évvel később Orbán már miniszterelnök volt, amikor a 2015-ös tusnádfürdői fesztiválról több fotót is megosztott. Az egyik képen egy jelvényárus portékája volt látható, köztük Nagy-Magyarország térképet, székely zászlót, árpádsávos zászlót ábrázoló kitűzőkkel. Mivel a fesztivál Románia területén volt, a román külügyminisztérium Facebook-bejegyzésben kifogásolta a fényképet és közölték, a "revizionista jelképek népszerűsítése" a bukaresti diplomácia szerint ellentétes az 1996-os magyar–román alapszerződés és a 2002-ben megkötött 21. századi stratégiai partnerség szellemével, és "semmiképp sem járulnak hozzá" annak a bizalmi légkörnek a helyreállításához, amelyet a magyar miniszterelnök beszédében javasolt. A román kormánynak feltehetően az sem tetszett, hogy Orbán a kislányával közös fotót tett közzé, amelyhez azt írta, "Erdélyben, otthon". A román felháborodásra akkor Orbán nevében a szóvivője, Havasi Bertalan közölte:
történelmi, és nem revizionista jelképek azok, amelyeket a románok kifogásolnak.
Két évvel ezelőtt pedig, a koronavírus-járvány csúcsán egy Facebook-posztban kívánt sok sikert a miniszterelnök az akkor éppen történelemből érettségiző diákoknak. A fotón, amelyet a szöveg mellé illesztettek, minden jel szerint a miniszterelnök munkahelyén, a Karmelita kolostorban található földgömb látható, mégpedig Nagy-Magyarország jól kivehető körvonalaival.
Orbán fiatal, liberális politikusként még egyáltalán nem használt efféle szimbólumokat a politikában, és ez igaz volt az egész Fideszre. 1990-ben például Orbán kivonult egy antalli szellemiségű Trianon-megemlékezésről, egy évvel később pedig párttársa, Rockenbauer Zoltán azzal támadta Antall külpolitikáját, hogy a „Trianon-fóbia olyan szimbolikus gesztus, amely semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, ellenben annál nagyobb kárt okoz... Magyarországot a békétlen bajkeverő szerepében tünteti fel, mind a szomszédok, mind a Nyugat előtt”. A Fidesz csak azután fordult rá a jobboldali narratívára, hogy 1994 után felismerte a jobboldalon kialakult légüres teret, a szélsőjobboldali szimbólumrendszerhez pedig akkor nyúltak, amikor a tőlük jobbra megmaradt radikális kispárt, a MIÉP szavazóit kezdték el magukhoz csábítani.
A fordulat olyan jól sikerült, hogy már az első Orbán-kormányt is számtalan bírálat érte (elsősorban a környező országokból), mondván, revizionista szólamokon játszik. 2000 tavaszán például, amikor Orbán hivatalos látogatást tett Bukarestben, néhány román lap a magyar revizionizmus újabb provokációjaként értékelt egy sor olyan ügyet, amit a magyar kormányfő felvetett – noha valójában szó sem volt revizionizmusról. (Orbán a látogatáson felvetette a romániai magyar egyházaktól elkobzott ingatlanok kérdésének ügyét.) „Az Egyesült Államok elnökének vagy Németország kancellárjának hiszi magát... A világ ugyan változott, de nem annyira, hogy a picurka Orbán úr az 1940 őszén Erdély elfoglalására küldött honvéd képében jöjjön Bukarestbe" – írta személyeskedő és enyhén paranoid publicisztikájában például a Transilvania Jural című lap főszerkesztője.
Azt, hogy a környező országok tartanak valamiféle magyar revizionizmustól, az első Orbán-kormány idején Németh Zsolt, a Külügyminisztérium akkori politikai államtitkára is elismerte. “Komoly politikai erők emlegetik e vádat Magyarországgal szemben. Hogy ennek mi az oka, azt szociálpszichológusoktól és történészektől kell megkérdezni. De mindenképpen egy létező külpolitikai problémáról van szó, amelyet Magyarország nem hagyhat figyelmen kívül” – mondta Németh a Népszabadságnak adott egyik interjújában.
A magyar jobboldali, a Fidesszel szimpatizáló sajtó kikérte a revizionista vádakat, amelyek felerősödtek, amikor a parlament elfogadta az úgynevezett státustörvényt. “A balliberális sajtóban egyremásra jelennek meg az olyan cikkek, amelyekben nyíltan nacionalistának vagy irredentának és revizionistának bélyegezik a kormányt azért, mert törvényi alapon szeretné szabályozni a magyar-magyar kapcsolatokat” – írta például a Magyar Nemzet 2001-ben arra reagálva, hogy az SZDSZ-es Bauer Tamás “puha revizionizmusnak” nevezte a státustörvényt, amit egyébként egyedüli pártként csak a szabad demokraták nem szavaztak meg. Pedig a státustörvényt anno még Szűrös Mátyás, az akkorra már a baloldalon mellőzött, ezért a Fidesz irányában egyre inkább jóindulatúnak tűnő szocialista politikus is védelmébe vette, amikor a Demokrata című lapnak 2003-ban így fogalmazott:
“A törvény lényege a határokon átívelő nemzetegyesítés, mert azt mindenki belátja, hogy a határokat nem tudjuk módosítani. De a nemzetről, a nemzet egészéről gondoskodni kell. Ezt parancsolja a tisztesség.”
Az viszont bizonyos, hogy Trianon, mint politikai szimbólum rehabilitálását a kétezres évek közepétől egyre jobban megerősödő Jobbik kezdte el. Sőt, sokan a párt népszerűségének egyik sikerét éppen abban látták, hogy felismerték, mennyire népszerű ez a téma az akkori fiatalok között.
A Political Capital pár évvel azután, hogy a Jobbik már bejutott a parlamentbe, a szélsőjobboldali pártot és szavazóit vizsgáló kutatásában arra jutott: a fiataloknál az érzelmi mozgósítás nem áll meg a gyásznál, hanem kiterjed egy olyan történeti állapot, Nagy-Magyarország megidézésére, amely a mai „szégyellni való” jelennel szemben a dicsőséget, a nemzeti nagyságot, a büszkeséget hordozza.
Az akkori kutatás szerint a szélsőjobboldal a két világháború között használt politikai revizionizmus szimbólumait elevenítette fel, de kisajátított és a maga céljaira átalakított más nemzeti jelképeket is. Érdekes megállapítása a tanulmánynak, hogy a megkérdezett jobboldali fiatalok a kutatókkal készült interjúk során arra panaszkodtak: a nemzeti identitásuk kifejezésére, a nemzeti közösséghez való tartozás megélésére alig van vagy egyáltalán nincs lehetőségük azoknak, akik nem kívánnak azonosulni a szélsőjobboldallal kapcsolatban álló nacionalista szubkultúrákkal.
A Nagy-Magyarországot ábrázoló szimbólumok, legyen az zászló vagy térkép, ma már populárissá váltak és nem csak a szélsőjobb sajátja. Ez részben éppen Orbán Viktor politikai karakterének köszönhetően lett így, aki a korábban főleg a radikális jobboldali szubkultúrákban honos szimbólumokat a fősodorba emelte be. Azt nem tudni, hogy mindezt mennyire tudatosan tette vagy teszi, de az biztos, hogy milliónyian lehetnek azok a szavazók, akik ebbe nem látnak bele egy fikarcnyi revizionizmust sem, ellenben elfogadják, hogy ezek a szimbólumok tényleg csak a nemzet egységét jelképezik.
