“A nemzeti összetartozás eszméjét”, vagy éppen a figyelemelterelést szolgálja a főispáni tisztség és a vármegye elnevezés visszaállítása? Kiknek és mit üzen az ilyen szimbolikus ügyekkel a Fidesz? A pillanat uralása vagy egy saját korszak építése Orbán célja? A Fülke legfrissebb adásában a hvg.hu krónikásai a királyi udvar legújabb rendelkezéseit vitatták meg.
A megyék vármegyére átnevezését “a magyar demokrácia nemzeti karakterét erősítő” lépésnek szánja, míg a kormánymegbízottak főispánként szólítását “az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai” jegyében sürgeti friss törvényjavaslataiban a kormányoldal, de a hvg.hu közéleti podcastjában a hivatalos indoklás mögötti okokat keresték a hvg.hu újságírói, Lenthár Balázs, Lengyel Tibor és Nagy Iván László.
Az ilyen történelmi nosztalgiára az Orbán-rendszer mindig is fogékony volt: a Legfelsőbb Bíróságból Kúria lett, a törvényszékekből ítélőtábla, ilyen alapon a háznagy tisztsége után a csendőrséget is visszahozhatnák, vagy az Alaptörvényt is átnevezhetnék Alapbullára – a monarchia visszaállítása viszont politikailag kockázatosabb.
Az ilyen, és ehhez hasonló historizáló ötletek közéleti-politikai gumicsontként is működnek, hiszen remekül elterelik a fókuszt akár a rekordinflációról vagy éppen az “extraprofitadók” sikertelenségéről vagy más jogalkotási botrányokról, mégsem csak ez hívhatta életre őket, hiszen a Fidesz az újabb kétharmados győzelme birtokában talán nem is szorul már rá a figyelemelterelésre.
Az ilyen lépések inkább szimbolikus gesztusok, ezekkel a Fidesz-tábor egy részének kiszolgálása is lehetett a cél – hangzik el az adásban. Arról is szó esik, hogy a pillanat uralásán túl mindennek lehet hosszabb távú, gyakorlati haszna is, ráadásul segíthet az Orbán-rendszer ideológiai megalapozásában – az ilyesmi azonban nem feltétlenül garantálja egy rendszer hosszú élettartamát.
Gazdaságértékelő a Fülkében: Pánikhelyzet nincs, baj viszont van
