Nem szeretnék megvárni a kényszersorozást, így van, aki inkább az ismeretlenbe ugrik és Magyarországra jön az ukrán–magyar határon átlépő menekültek közül. A határon frissen érkezők túlnyomó többsége kárpátaljai magyar, azonban akadnak olyan ukrán fiatalok is, akiknek nem vonzó perspektíva az oroszok elleni háború.
„Az iskolánkban sem tegnap, sem ma nem volt tanítás. Tegnapelőtt a tanár mondta, hogy ma nem tanít, menjünk haza, bújjunk el, vagy ami még jobb, jöjjünk Magyarországra” – mondta a hvg.hu-nak a beregsurányi határátkelőnél egy 16 éves fiú. Mint mondta, azért döntött a Magyarországra menekülés mellett, mert nem akar katona lenni.
Nincs egyedül: a beregsurányi határon átkelő emberek közül a legtöbben fiatal fiúk vagy középkorú férfiak. Mindannyian a katonaság réme elől menekülnek, hiszen az ukrán törvények értelmében 16 és 60 év között bárkit, bármikor besorozhatnak harcolni a folyamatosan előre nyomuló orosz haderő ellen.
Az ukrán határon nagy a sor: mind a záhonyi, mind a beregsurányi, mind pedig a tiszabecsi határon órákat kell arra várni, ha az ember át szeretne lépni Magyarországra. Ennek ellenére folyamatosan érkeznek, a lapunk által megkérdezettek közül többen azért, mert reálisnak tartják, hogy a harcok elérhetik Kárpátalját is.
A beregsurányi Határ bisztrónál érkezésünkkor már közel ötven ember ácsorgott, beszélgetett, iszogatott, amikor egy nagy fekete furgon fordult be a bisztró elé. „Pest felé még van két helyem!” – szólt ki belőle egy középkorú, szemüveges nő. Ő sincs egyedül: egy fiú néhány perccel később – valószínűleg fotós kollégám és magam méretes hátizsákját látva hihette, hogy a határon túlról jöttünk – Nyíregyházára vitt volna minket. Mint mondta, nem pénzért. Szerinte egyszerűen csak embertelen dolog, ami Ukrajnával éppen történik.
A menekülők közül a legtöbben a rokonaikhoz jönnek. Egy nő arról számolt be, hogy órák óta várja a határon fagyoskodva Beregszászról érkező édesanyját, aki a kocsisorban araszol a számára biztonságot nyújtó Mátészalka felé. A legtöbben a dermesztő hideg ellenére gyalog jönnek át Magyarországra. „Van autónk, de inkább nem szeretnék kockáztatni. Most minden perc számít” – mondta egy férfi, aki két kisgyermekével – és óriási sporttáskákkal – kelt át a határon.
Van, akinek azonban Mátészalka vagy Magyarország sem jelent teljes biztonságot: fotós kollégám még egy kockát nem lőtt el, amikor már megkérték, hogy legyen szíves, a férfiakról ne készítsen képet. Az ok igen egyszerű: a Magyarországra érkező férfiak egy része tart attól, hogy ha az ukrán hatóságok a magyar újságok hasábjain találkoznak arcukkal, azonosítják őket, és otthon maradt családjuknak okoznak bajt később.
„Hogy mit fogok csinálni? Uram! Halvány fogalmam sincs! De még mindig jobb, mint a seregben, egy ismeretlen háborúban meghalni!” – mondta egy fiatal férfi, miközben a határtól gyalogolt a büféig. Ő az ismeretlenbe ugrik, és nincs egyedül: többen arról számoltak be, hogy bármit szívesebben csinálnának, mint hogy harcoljanak.
„Az oroszok ellen úgysincs esélyünk” – mondta egy ukrán gimnazista – „lassan Kijevbe érnek, nekem pedig nincs kedvem megvárni, hogy elkapjanak” – tette hozzá. Mint mondta, ő is tart attól, hogy be kell vonulnia az ukrán hadseregbe, ezért döntött amellett, hogy munkácsi otthonából taxival eljön a határig, azon pedig – a tüzetes ellenőrzés után – gyalog átjön. Hogy mit fog csinálni Magyarországon? Egyelőre nem tudta megmondani.
Munkácsról egy másik fiú rémtörténetbe illőt mesélt: mint mondta, előfordult olyan is, hogy az iskolapadból vitték el a hadköteles fiúkat katonának. Azonban ő ezt a saját szemével nem látta – mint mondta, pont ez elől menekült el Ukrajnából. Akad olyan, aki mindennek ellenére visszamenne: „megvárjuk, míg lecseng a dolog. Addig meg valahogy csak kihúzzuk itt” – mondta egy férfi, arra azonban nem tudott válaszolni, amikor rákérdeztünk, hogy meddig tervez Magyarországon maradni.
A határon pedig ugyanabban a bisztróban iszik egymás mellett a kárpátaljai magyar és az ukrán is. „Nincs nekünk egymással bajunk tulajdonképpen. Még az oroszokkal sem. Megélünk egymás mellett. A politika csinálja a bajt. Most is amiatt kell ide jönnünk” – részletezte egy gyermekével érkező férfi, aki szintén nem tudta megmondani, hogy mihez fog kezdeni Magyarországon. Egy apa, aki általános iskolás korú fiával lépett be éppen a bisztróba, már bizakodóbb volt: „Mi? Bármit dolgozunk. Tényleg bármit, csak haza ne kelljen már mennünk. Itt az egész család is, őket is hoztuk. Hallottuk, hogy Putyin szerint Ukrajna sem létezik. Mi akkor mire számíthatnánk?”.
A nyomás a határokon pedig egyre nő: az érkező autók között megjelentek kijevi rendszámúak is, a barabási határátkelő magyar őrei szerint pedig az ukrán kollégák egyre idegesebbek. A kishatár ukrán oldalán a magyar őrök szerint érthető az idegesség: több száz méteres kocsisor vár arra, hogy minél hamarabb Magyarországra jusson.
Az orosz–ukrán konfliktusról folyamatosan frissülő cikkünket ide kattintva olvashatja:
Putyin „különleges katonai művelet" végrehajtását rendelte el - percről percre az orosz-ukrán krízisről
Elfoglalni nem akarja Ukrajnát - állítja az orosz elnök.
