Azt még a Fidesz kommunikációja is elismeri, hogy a melegellenes törvény már kezelhetetlen hullámokat vet az EU-ban. Abban még reménykedhetnek, hogy a nemzetközi támadásra hivatkozva itthon profitálnak belőle, ám szakértők ennek az ellenkezőjét állítják: szerintük többet árt a kormánynak, mint használ. Valószínűleg Orbán most óvatosan kihátrál az ügyből, miután látja, hogy nem ez lesz a nyerő téma a 2022-es választásra.
Nem is a melegellenes törvény miatt küszöbön álló EU-s kötelezettségszegési eljárás következményeiért érdemes Orbán Viktornak aggódnia, hanem ezért, mert a német belügyminiszter már az uniós pénzek visszatartását is felvetette, ráadásul a homofóbtörvény olyan széleskörű politikai összefogást hozott létre Orbánnal és kormányával szemben az unióban, aminek kezeléséhez már nem lesz elég az általa Brüsszelben sokszor előadott “pávatánc”. Már “hazai pályán”, itthon is védekező állásba kényszerült a kínos magyarázkodás után a törvényt végül aláíró Áder János és a ma már magát a “homoszexuális fickók jogaiért küzdő” emberként beállító Orbán Viktor, bár a másodvonalig még nem jutott el a visszavonulási parancs: Szijjártó Péter külügyminiszter még harcosan védi a törvényt, ahogy Novák Katalin családügyi miniszter is, a kormányhű sajtó pedig tovább ontja a homofób tartalmakat, a melegellenes törvényt szerintük indokló cikkeket. Elemzőket kértünk arra, vonják meg a témában az elmúlt időszak politikai mérlegét.
Vízválasztó lett az Európai Unióban a magyar melegellenes törvény, mert emiatt szélesebb körben is világossá válhatott, hogy az Orbán-kormány vezette Magyarországon már nemcsak a médiaegyensúly borult fel, nemcsak a fékek és ellensúlyok rendszerét bontották le, hanem odáig jutottunk, hogy alapvető emberi jogok sérülnek – mondta a hvg.hu-nak a német fővárosban élő Hegedűs Dániel politológus, a berlini German Marshall Fund munkatársa. Úgy vélte, “ha a magyar kormány nem hátrál meg és nem módosítja a törvényt, biztosan számolhat azzal, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarországgal szemben”, végső soron pedig az Európai Unió Bíróságától kérheti a törvény megsemmisítését. (Az eljárás Ursula von der Leyen bizottsági elnök csütörtöki nyilatkozata alapján akár már a jövő héten elindulhat.) Azt Hegedűs Dániel is elismeri, hogy ennek lehetősége önmagában aligha ijeszti meg a magyar kormányt, hiszen nem ez lenne az első és nem is az utolsó kötelezettségszegési eljárás, jelenleg is több ilyen zajlik Magyarország ellen, de ezt a jogi csatát szerinte nem nyerhetik meg Orbánék.
Hegedűs emlékeztetett azokra az indokokra, melyeket Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a belga miniszterelnökkel, Alexander De Crooval közösen ismertetett. Jelezték: a törvény nyílt megkülönböztetést alkalmaz a szexuális irányultság alapján, és ellentétes az alapvető uniós értékekkel, az emberi méltósággal, az egyenlőséggel és az emberi jogokkal. Az Európai Bizottság aztán a múlt héten Varga Judit igazságügyi miniszternek küldött levelében is világossá tette, hogy a törvény megsérti az EU Alapjogi Chartájának 21. cikkében foglaltakat, miszerint tilos a nemi irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés, továbbá az EU egyik legfontosabb alapértékét, az uniós belső piac szabadságát is sértheti a jogszabály azzal, hogy indokolatlanul korlátozza a médiaszolgáltatások tartalmát, ami pedig kihat a vállalkozás szabadságára is, hiszen változtatásra kötelezné a magyarországi szolgáltatókat.
A politológus szerint azonban nem is a kötelezettségszegési eljárás a legfenyegetőbb Orbán számára, mivel az számos ponton, mint például a szexuális felvilágosító programok tilalma esetében vonatkozó uniós joganyag híján nem lesz képes érdemben számonkérni az alapjogok törvény általi sérelmét. Sokkal inkább az EU-n belüli széleskörű politikai összefogás lehet aggasztó, hiszen 17 tagállam ítélte el a magyar törvényt. Ez ugyan még mindig nem 22 tagállam, amely a 7-es cikk szerinti eljárás jelenlegi szakaszának lezáráshoz kellene, de sokkal több annál a 4 tagállamnál, amelyik még 2013-ban követelte a jogállamiság fokozottabb uniós védelmét, nem utolsósorban az Alaptörvény negyedik módosítása okán. Ezzel egyértelművé vált a politológus szerint, hogy “Orbán elszámolta magát, nem jól mérte fel, mekkora rizikót vállal.” Talán azt hihette, hogy ha tavaly a nemváltást, majd az egynemű párok örökbefogadását ellehetetlenítő törvényekre, továbbá “az anya nő, az apa férfi” kitétellel módosított Alaptörvény-változtatásra sem érkezett ilyen éles EU-s reakció, akkor
ezt is megússza jelentős nemzetközi botrány nélkül, miközben learathatja a lépés belpolitikai babérjait, ám nem ez történt.
Hegedűs szerint ráadásul a Jobbiknak a törvény mellé állításával elért, átmenetinek tűnő ellenzéki megosztottságon kívül az akár a bizonytalanok szavazataiban is mérhető belpolitikai előnyhöz aligha jut ezzel a Fidesz, hiszen a közelmúltban publikált Ipsos-kutatás szerint az elmúlt 8 évben jelentősen elfogadóbbá vált a magyar lakosság az LMBT emberekkel, különösen, ami az azonos neműek közti házasságkötést és az örökbefogadást illeti. Hegedűs Dániel hozzátette: ugyanígy legfeljebb a Fidesz törzsszavazóinak egyben tartására lehet jó, új szavazók bevonzására nem, hogy az EU ellenállását Orbán megpróbálja előnyére fordítani a Brüsszellel szemben szabadságharcot vívó államférfi képében tetszelegve.
Intő jel, hogy a reakciók ezúttal túlmutatnak a gyakran lassú és nehézkes EU-s jogi lépéseken, elég csak arra gondolni, hogy az Európa Tanács ülésén is mennyien bírálták szokatlanul keményen és szemtől szembe a magyar miniszterelnököt a törvény miatt – ezt már Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója mondta a hvg.hu kérdésére. “Széles európai összefogás látszik egyrészt Orbán Viktor ellen, de méginkább az EU alapeszméi mellett” – állapította meg, hozzátéve: “Orbánnak ráadásul nemcsak a politikai, hanem a gazdasági válaszlépésekkel is szembe kell néznie, gondoljunk csak a tiltakozó multicégekre, akik a Puskás Stadionban is mindenhol szivárványszínben helyezték el a reklámjaikat”. Úgy véli, Orbán Viktor nem sejtette, hogy ekkora ellenállásba ütközik a törvény, ráadásul a reakciók azt is jelzik számára, hogy az európai vezetők a magyar miniszterelnök itthoni pozíciójának gyengülésével, egy esetleges kormányváltással is számolhatnak.
Pulai András szerint a melegellenes és “genderőrületet” emlegető kormányzati retorika elsődleges célja nem is az ellenzék megosztása volt, sokkal inkább azt jelzi, hogy
a Fidesz keresi a nyerő témát a 2022-es választás kampányára.
Éppúgy, ahogy tették azt néhány éve a halálbüntetés visszaállításának bedobásával vagy a romaellenesség szításával – tette hozzá. Csakhogy – hívta fel a figyelmet – a melegellenes törvénynél a Jobbik amúgy is “félszívvel” való támogató szavazása nem okozott komoly törést az ellenzékben, ráadásul a melegellenesség a társadalomban éppen most, a nemzetközi reakciók hatására látszik másodszor is megbukni. Először a Szájer-ügyön bukott ugyanis el, azóta, a “poszt-szájeri időszakban” már nemcsak a bizonytalanok megszólítására nem jó, de “mióta van egy közismert fideszes meleg vezető, még ha látványosan hátrébb is léptették”, már a Fidesz saját szavazóbázisában “sem fut jól a téma”. Pulai András úgy véli,
Orbán elszámolta magát, és úgy tűnik, ezzel sem találta meg a 2022-es nyerő témát, ezért most óvatosan kihátrál majd mögüle, az ilyenkor szokásos kettőt előre, egyet hátra elv mentén.
Ezen pedig már az sem segít, ha az EU-val szembeni szabadságharcra próbálja itthon használni a melegtémát, mert “ebben már zéró innováció van, így zéró új szavazót lehet csak megnyerni vele” – állapította meg Pulai András.
Pedig kezdetben erre a szabadságharcos imázsra épített a Fidesz, és néhány nappal a törvény elfogadása után Orbán Viktor is magabiztosan úgy nyilatkozott, hogy szerinte nem talál Brüsszel olyan fogást a jogszabálycsomagon, ami miatt megindíthatnák a kötelezettségszegési eljárást. Mint arról nem sokkal a törvény elfogadása után írtunk, a Fidesz-recept megint egyszerűnek tűnt: az elmúlt 10 évben a magyar szuverenitást meg kellett védeni az IMF-től, Sorostól, a migránsoktól, a migránskvótával erőszakoskodó EU-tól, a rezsidémontól – ezek mellesleg szó szerint köszönnek vissza most, a legújabb nemzeti konzultációban is.
Ezek a témák mindig is inkább eszközök voltak a kormány számára, mint célok. A melegellenes törvény is ebbe a sorba illeszkedett, a kormány pedig hivatkozhatott arra: a nyugati liberális demokráciák nagykövetségei, a multinacionális cégek és persze az ősellenség Brüsszel áskálódik, hogy aláássa a kétharmaddal megválasztott magyar kormány gyermekeket védelmező jogalkotását. Gáspár Kristóf, a Paradigma Intézet elemzője a hvg.hu-nak akkor emlékeztetett:
az, hogy külföldi államok, szervezetek, csoportok időnként elítélően nyilatkoznak a magyar kormány döntéseiről, mára tulajdonképpen identitásképző elemek a Fideszben.
Cathrine Thorleifsson norvég antropológus és politológus, az Oslói Egyetem extrémizmus kutató központjának munkatársa is azt mondta, a magyar kormány mostani döntése egyértelműen illeszkedik a lassan 11 évre visszavezethető gyakorlatba, ráadásul – jegyezte meg – hasonló politikát követ szerinte a térségben Lengyelország is. Igen ám, csakhogy mint arra Szentpéteri Nagy Richard politológus, alkotmányjogász felhívta a figyelmet, ezt a témát a Fidesz a jobboldali lengyel kormánypárttól, a PiS-től vette át, ám itthoni sikere mérsékelt, mivel a lengyeleknél valóban lehet építeni a mélyen hívő, keresztény lakosságra, Magyarországon azonban ez a réteg nem jelentős.
"Soha nem jöttünk volna el Magyarországról, ha normálisan tudtunk volna párként élni"
Magyar LMBTQ emberek, akik úgy döntöttek, hogy a velük szemben fokozódó politikai hangulatkeltést nem tűrik tovább itthon. Emberek, akik már semmi pénzért nem jönnének haza, mert külföldön nemcsak elfogadják őket, de nemük, szexuális orientációjuk nem kérdés a munkahelyen, a bankban és az iskolában sem. Angliában, Dániában, Németországban és Ausztriában élő szivárványmenekültekkel beszélgettünk.
Forgatókönyvek Orbánra: Mit tehet az Európai Unió a magyar kormányfővel?
Egy betű eltéréssel igaz, amit Orbán Viktor Brüsszelben mondott arról: védi a melegek jogait
Ha egy német kocsmában meghívnak, kiderül, hogy neonácik – a külföldön élő magyarok a homofóbtörvényről
