Vajon mire utal az, hogy visszamenőlegesen adnak ki karanténhatározatot a hazai egészségügyi hatóságok? És az, hogy sokkal több regisztrált koronavírusos eset van, mint elrendelt hatósági karantén? A kormány friss törvényjavaslata felér egy beismeréssel.
Csütörtökön Magyarországon 34 016 koronavírussal fertőzött embert tartottak számon, míg hatósági házi karanténban mindössze 25 203 ember volt. A többezres különbség nem egyszeri eset, hetek óta jelentősen eltér az aktív (vagyis jelenleg is) fertőzöttek száma azokétól, akik karanténban vannak.
Ráadásul közülük sem mindenki beteg: naponta több százan egy külföldi út után kerülnek automatikusan karanténba, még ha nincsenek is tünetei, illetve a koronavírusos beteg szoros kontaktjai is karanténba kerülhetnek, bár a tapasztalatok alapján nem mindig történik így. A matek akkor sem jön ki, ha "jóindulatból" az egészhez hozzávesszük a kórházban ápoltak számát, akik a csütörtökön publikált adatok szerint 2023-an voltak.
A hatóság annak ellenére sem tudja behozni ezt a lemaradást, hogy a Kiss Róbert rendőr alezredes által naponta ismertetett adatok szerint jóval több karantént rendelnek el, mint ahány új igazolt fertőzött van.
Szerdán például (az aznapi informatikai hiba miatt) 989 új fertőzöttet jelentettek be, míg Kiss Róbert az operatív törzs tájékoztatóján elmondta, aznap 4283 "korlátozó intézkedést" rendeltek el, ebből 418-at a határátkelőknél.
Azt, hogy a fertőzöttek és a karanténban lévők közti többezres különbséget mi okozza, egy hete nem árulja el sem az operatív törzs (a sajtótájékoztatón a vonatkozó kérdéseinket be sem olvassák), sem a Müller Cecília országos tiszti főorvos vezette Nemzeti Népegészségügyi Központ.
| A rendszer |
| Ha valaki a jellemző tüneteket észleli magán, akkor a háziorvoshoz kell fordulnia, aki telefonon kérdezi ki, és ha felmerül a fertőzés gyanúja, akkor jelzi az Országos Mentőszolgálatnak, hogy menjenek ki tesztelni – erről a döntéséről elvileg jó, ha egyeztet az illetékes tiszti főorvossal. Van, hogy a tesztelésre is napokat kell várni. Az eredményt a háziorvos kapja meg és küldi az érintettnek, illetve jelenti a járványügyi hatóság – a lakóhely szerint illetékes járási (Budapesten a kerületi) kormányhivatal népegészségügyi osztálya – felé. A karantént már ők rendelik el, betartását pedig a rendőrség ellenőrzi. |
Hivatalos válasz híján csak találgatni lehet: vajon a különbség azt jelenti, hogy több ezer ember ül otthon, saját vagy a vele egy háztartásban élő hozzátartozója, esetleg szoros kontaktja pozitív vírustesztjének tudatában, karanténhatározat nélkül úgy, hogy saját belátására van bízva, mit tegyen, vagy azt, hogy adminisztrációs okokból azonnali karanténhatározat híján csak késve jelennek meg az adatok, esetleg azt, hogy az egészségügyi hatóságok nem tudják tartani a lépést a vírus terjedésével, és nem győzik nyomon követni az egyre több fertőzöttet, illetve a szoros kontaktusukat. Utóbbira több példát is hallottunk, a maga nemében szórakoztatóakat is.
Az egyik fővárosi gimnáziumi osztály tanulói ősszel már másodszor álltak át digitális oktatásra, mert fertőzött diákot találtak közöttük. Az első körben senki sem kereste őket, most viszont a diákok szülei (bár egyelőre nem mindenki) sorra kapják a telefonokat és az e-maileket a kormányhivatalok egészségügyi főosztályaitól, hogy a gyerekeik hatósági házi karanténba kerülnek.
Igaz, az október 20-án telefonon vagy e-mailben érkező határozatok többnapos késésben vannak, hiszen a dokumentumokban október 15-24. közötti időszakra rendeltek el karantént.
Mindezt úgy, hogy a fertőzés tényét 18-án vasárnap tudták meg az osztályfőnöktől az érintettek, addig tehát mindenki élte a megszokott életét: iskolába, edzésre, egyéb programokra járt annak ellenére, hogy valójában akkor már három napja karanténban kellett volna ülniük otthon.
Ennél is extrémebb egy másik olvasónk esete – kérésére álnéven, Istvánként szerepeltetjük –, aki egy héttel a karantén lejárta után kapta meg a karanténhatározatot. Azt mondta, a háromtagú családból ketten, a párja és a gyereke szeptember elején kezdte a vírusfertőzés tüneteit mutatni. Ötödikén magántesztet végeztettek, másnapra kiderült, hogy párja és gyermekük is fertőzött, harmadnap pedig hívták a rendőrök kontaktuskutatás miatt, mint gyereke gondviselőjét.
“Röhejes volt” – mondta olvasónk.
Meg sem kérdezték, hova jár iskolába, csak az, hogy voltak-e a fertőzést megelőző 14 napban külföldön vagy egészségügyi intézményben.
De legalább kiderült, hogy regisztrálták a hatóságok a fertőzöttségüket. Karanténra viszont csak a gyereket kötelezték egy szeptember 21-i dátumú levélben (amit 3-4 nappal később vitt ki a postás), szeptember 5-től 14-ig tartó időszakra. Vagyis a karantén elméletileg aznaptól élt, ahogy elmentek teszteltetni.
A felesége és ő azóta sem kapott semmilyen hivatalos iratot. “Egészen abszurd volt” – mondta a visszamenőleg karantént megállapító határozatra. “Nem értem, miért hozták meg egyáltalán azt a határozatot.”
István azt gyanítja, hogy sok múlhat azon, hogy mennyire leterhelt a lakóhely szerint illetékes népegészségügyi főosztály. Erre utalhat szerinte az is, hogy fertőzött gyereke osztályában a diákoknak csak körülbelül kétharmadát küldték karanténba, a többieket nem.
A cikkben említett gimnáziumban sem egyértelmű, hogy kiket helyeztek karanténba az osztálytársak közül: volt, akit annak ellenére odasorolt a XX. kerületi hatóság, hogy egyáltalán nem volt szoros kontaktusban fertőzött társával, és volt, akit – konkrétan e cikk szerzőjének a gyerekét, aki szintén osztálytárs – senki nem kereste ezzel kapcsolatban a hivatalok részéről egy másik budapesti kerületben.
Egy XIV. kerületben élő olvasónk azt mesélte, államilag elrendelt teszten lett pozitív eredménye szeptember közepén, otthon maradt, bár karanténhatározatot azóta sem kapott. A háziorvosa mondta is, ne számítson arra, hogy küldenek a piros figyelmeztető plakátokból. Olvasónkat a rendőrség sem kereste – jóllehet a kontaktuskutatás címén őt felhívó állami hivatalnok szerint erre számítania kellett volna. A kontaktuskutató sem vitte ugyanakkor túlzásba a munkáját: megkérdezte, kik voltak vele közvetlen kapcsolatban, és kért hozzájuk elérhetőséget, illetve elkérte az összes kollégája elérhetőségét (amit arra hivatkozva nem adott meg, hogy mindenkit leteszteltek és eredményük negatív lett). A tudomása szerint a megadott közvetlen kontaktusait sem kereste fel senki.
A szintén álnevet kérő, ezért a cikkben Lászlóként szereplő olvasónk október elején került karanténba, mert a fia tüneteket mutatott. Az egész családot – részben magánúton – letesztelték, az apa és fia tesztje pozitív lett, így 10 napra otthon kellett maradnia az egész családnak.
Ezután – múlt pénteken – a fiú visszatérhetett az iskolába, viszont Lászlót a munkahelye csak negatív teszt után engedte volna ismét be dolgozni. László magánúton végeztetett tesztje viszont megint pozitív lett, noha tünetei nincsenek. Ez múlt szombaton derült ki, viszont ehhez képest kedden hívták fel az egészségügyi hatóságok, hogy előző naptól, vagyis hétfőtől ismét karanténba került az egész családjával együtt. A fia eközben már megint járt iskolába – ezért őt még aznap haza kellett hívni onnan –, a felesége pedig nyugodt lelkiismerettel ment munkába és bevásárolni az előtte lévő napokon, hiszen neki két tesztje is negatív lett korábban.
Falus Ferenc korábbi országos tiszti főorvos a hvg.hu-nak azt mondta,
a pozitív koronavírusos esetek jelentős részét nem helyezik hatósági karanténba, mert a kormányhivatalok népegészségügyi főosztályainak működési rendje már hetekkel ezelőtt felborult. Túl sok a munka, és nem tudják ellátni a feladatukat.
Szerinte a múlt pénteken benyújtott, a járványügyi szabályokkal kapcsolatos törvény is ennek a beismerése.
Egy jól működő rendszerben nem helyeznek senkit karanténba anélkül, hogy letesztelnék és pozitív eredményt kapnának, és ugyanúgy nem engednek ki senkit karanténból anélkül, hogy negatív tesztet produkálnának.
Bár kérdéseinkre hivatalosan nem kaptunk választ, a múlt pénteken benyújtott törvényjavaslat – ami többek között jelentősen megemeli a karanténszabályok megsértéséért kiszabható bírság összegét is – valójában felér egy beismeréssel, és nem csak azért, mert Falus Ferenc mondja, hanem mert a törvény indoklásban is szerepel.
A karanténkötelezettséggel kapcsolatban gyakorlati nehézséget okoz, hogy azt valamennyi esetben önálló eljárásban, formalizált határozattal kell elrendelni
– olvasható a dokumentumban, amiről most szerdán vitázott, és várhatóan a jövő hét elején szavaz majd a parlament. Az indoklás szerint “az ügyek tömegessé válása szükségessé teszi", hogy azok, akik beutaznak az országba, döntéshozatal nélkül karanténba kerüljenek –, illetve egyszerűbben hozhassanak döntést azok esetében, akiknél felmerül a fertőzés gyanúja vagy fertőzöttek kontaktjai. A törvényjavaslat – mint írják –
olyan kivételes döntéshozatali rezsimet alakít ki, amellyel tömegesen, egyszerűen és azonnal intézhetők a karanténügyek.
A javaslat értelmében – ami már módosítás nélkül (az ellenzéki próbálkozásokat leszavazták) átment a honvédelmi és rendészeti bizottságon – így a külföldről beutazók automatikusan karanténba kerülnek, a többiek esetében pedig a karantén elrendeléséről szóló döntést elég lesz szóban vagy “rövid úton” – e-mailben is – közölni. Írásbeli döntést pedig csak akkor fognak küldeni, ha ezt valaki 15 napon belül külön kéri.
Ez persze még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jelentősen felgyorsul az ügyintézés. A határokon belépők és onnan karanténba kerültek száma például csupán hatoda-negyede az összes adott napon kihirdetett karanténintézkedéseknek, vagyis az ügyek jelentős többségében továbbra is egyedi döntést kell hozniuk a hatóságoknak, még ha erről nem is lesz kötelező írásbeli határozatot postázni.
Az ellenőrzést könnyítheti az, hogy kötelezővé teszik a karantén ellenőrzését egyszerűsítő mobilapplikáció telepítését azoknál, akiknek van erre alkalmas készülékük, a karanténra kötelezetteknek csak a töredéke élt ezzel az eddig önkéntes lehetőséggel. A rendőrségi karantén-ellenőrzések számába egyébként beleértik az elektronikus ellenőrzéseket is.
A kormány közben úgy tesz, mintha a járvány terjedésének fő veszélye a vírus külföldről behurcolása volna, jóllehet virológus és járványügyi szakértők többször is jelezték, hogy az utazási korlátozások aránytalanok, és könnyű kijátszani őket. Erről beszélt például Jonas Schmidt-Chanasit, a WHO-val közös kutatásokat végző hamburgi kutatóintézet igazgatója a közelmúltban a Die Weltnek.
Orbán Viktor kormányfő ugyanakkor még legutóbbi pénteki rádióinterjújában is arra figyelmeztetett, hogy senki ne tervezzen külföldi utazásokat a közeljövőben, és a már említett törvényjavaslat is a külföldről beutazókra vonatkozó szabályokat rendezi elsősorban – jóllehet, mint fentebb is írtuk, ezek az összes karanténesetnek csak töredékét jelentik – és a további hazai eseteket pedig csak mintegy mellékesen.
