Tíz hónapja, hogy a kínai Vuhan tartományban megjelent az új típusú koronavírus, de tavaly december óta nemhogy csökkentek, sokkal inkább sokasodtak körülötte a kérdőjelek. Kutatók próbálnak versenyt futni az idővel, hogy választ találjanak rá: miként lehetséges, hogy egy 70 éves megússza náthaszerű tünetekkel, míg egy egészséges negyvenéves belehal, mi a gyerekek szerepe a terjedésben, vagy miért számolnak be hónapokkal később is súlyos mellékhatásokról az egyébként gyógyult emberek. A válaszok életeket menthetnek, de nincs belőlük elég.
„Két hete elmentem egy kisebb születésnapi összejövetelre, de akkor is nagyon vigyáztam, inkább a szórakozóhely előtt álldogáltam, és csak akkor mentem be, ha italt akartam venni. Öt-hat nappal később jelentkeztek a tünetek: hőemelkedés, levertség, izomfájdalom. Három nappal később már a teszt is kimutatta, hogy elkaptam a koronavírust, a buliban részt vevő körülbelül 20 ember közül hárman lettünk betegek.”
A Covid–19 fertőzést szerencsére enyhe tünetekkel átvészelő Ákos példája akár tankönyvi lehetne. Ami azonban ezután következett, az még az orvosokat is meglepte: a negyvenes éveiben járó férfi ugyanis – tünetek és bármilyen probléma nélkül – a buli utáni egy hétben rendszeresen bejárt a munkahelyére, ahol több tucat emberrel találkozott, feltehetőleg akkor is, amikor már fertőzött. A pozitív teszt után gyorsan PCR-tesztre küldött kollégái közül azonban senkinél nem mutatták ki a vírust, vagyis az igazoltan koronavírusos Ákost senkit nem betegített meg a budapesti nagyvállalat irodájában.
A szerencsés eset nyilván véletlen is lehet, mégis egyre több jel utal arra, hogy az új típusú koronavírus viselkedése még bőven okozhat meglepetéseket a tudósoknak. Ennek pedig jelentős hatása lehet arra, hogyan védekezünk ellene. Ha pontos információink lennének róla, hogyan terjed, kik fertőznek a legjobban, miért lesz valakiből szuperfertőző, és mi alapján lesznek látszólag teljesen egészséges emberek súlyos betegek, mások pedig enyhe tünetekkel vészelik át a betegséget, könnyebben lehetne megakadályozni a fertőzést és megvédeni azokat, akikre a legnagyobb veszélyt jelenti.
Valami működött, de mi?
A koronavírussal kapcsolatban mindenki hajlamos elfelejteni, hogy megjelenése óta még csak tíz hónap telt el, és bár azóta több mint 35 millió embert megfertőzött, és több mint egymillió ember bele is halt, ennyi idő egész egyszerűen nem elég arra, hogy egy új vírust megismerjenek a tudósok. Márpedig a kutatáshoz és a tapasztalatok felméréséhez időből sok kell: az emberiség legnagyobb modern kori járványairól – legyen az a SARS vagy az 1918-as spanyolnátha – sokszor csak évekkel azok lecsengése után sikerült pontos információkat kapni.
A Covid–19 esetében az is megtéveszthető lehet, hogy soha nem látott, világméretű összefogás alakult ki a vakcina és a gyógyszerek kifejlesztéséért: az Egészségügyi Világszervezet októberi adatai szerint jelenleg 42 oltóanyag van a klinikai fázisban, ezek közül pedig hetet több tízezer emberen tesztelnek. (Az Oroszországban már alkalmazott oltóanyag ezek között nem szerepel.) Sokan azt gondolják, hogy a felgyorsított fejlesztésekkel a vírust is hamarabb ki lehet ismerni, pedig ez egyáltalán nem így van. Arról nem is beszélve, hogy ebből a szempontból ironikus módon a tavasszal világszerte bevezetett lezárások sem hoztak sok hasznot.
A lezárások olyanok voltak, mint amikor egy beteget egyszerre kezelnek az összes elérhető gyógyszerrel. Valamelyik működött, de még nem világos, melyik”
– magyarázta a Time magazin hasábjain Adam Kucharski, az általános egészségtani tanulmányokra és a trópusi betegségek orvoslására szakosodott londoni kutatóegyetem, a London School of Hygiene & Tropical Medicine virológusa.
Hogyan is terjed pontosan a vírus?
Bár hasonló kérdéseket a végtelenségig lehetne feltenni, hazai és nemzetközi kutatók egyetértenek abban, hogy a koronavírusnak van néhány olyan alapvető tulajdonsága, amelyeknek megfejtése életbevágó lenne a sikeres védekezéshez. Ezek közül a legfontosabb, hogy feltérképezzék, miként terjed emberről emberre, és miért van az, hogy valaki azonnal elkapja, mások pedig akár napokat is eltölthetnek egy fertőzött közelében, mégsem lesz semmi bajuk.
Ez néha családon belül is megtörténik, a hvg.hu-nak például korábban nyilatkozott Anita, akinek férje és fia kapta el a vírust, ő azonban nem, pedig egy lakásban éltek. Ugyanerre az anomáliára hívta fel a figyelmet a Pécsi Tudományegyetem Jakab Ferenc vezette virológiai laboratóriuma, akik a PCR-tesztek jelentéséről szóló Facebook-posztjukban a tudományosan nyitott kérdések közé sorolták, miért van az, hogy
mint minden vírusfertőzésnél itt is vannak emberek, akik kevesebb vírustól is megfertőződnek, míg másoknak nagyobb dózis kell ugyanehhez.
De miért is lényeges ezt tudni? A fertőzés matematikai modellezésében mindig is fontos szerepet játszott az úgynevezett R-szám, azaz a reprodukciós ráta, amely azt mutatja, hogy egy fertőzött hány embernek adja tovább a vírust. Müller Cecília országos tiszti főorvos például egy héttel ezelőtt arról beszélt, hogy Magyarországon mostanra ezt sikerült leszorítani 1 közeli értékre és ott is tartani, ami azt jelenti, hogy egy pozitív ember többnyire csak egy másik embernek adja át a fertőzést. Ezzel a járvány ugyan nem szűnik meg, a járványgörbét azonban el lehet laposítani, így kevesebb teher hárul az egészségügyi rendszerre.
A Qubit idézett azonban olyan nemzetközi kutatásokat, melyek szerint a fertőzések többsége nem egyik emberről a másikra történik, sőt vannak olyan adatok, melyek azt mutatják, hogy
a fertőzöttek 10-20 százaléka felelős az összes új fertőzés kialakulásáért.
Ők az úgynevezett szuperterjesztők, akik nálunk is felbukkantak: Pápán például egy fertőzött óvónő vett részt egy értekezleten, néhány nappal később pedig már 22 embernél mutatták ki a vírust. Sopronban pedig egy 70 fős társaság tartott bulit, ahonnan 36-an fertőződtek meg.
Vannak olyan elméletek, mely szerint az átadáshoz az is kell, hogy valakiben nagymértékű vírus legyen jelen, legyenek tünetei, és olyan tevékenységet végezzen, ami kilégzéssel, cseppfertőzéssel jár együtt (nem véletlenül volt rengeteg szuperfertőző kóruspróbákon). Ha tehát sikerülne teljesen feltérképezni a járvány terjedésének dinamikáját, akkor egyértelmű szabályokkal sokkal könnyebb lenne megelőzni az olyan eseteket, amik a fenti fertőzési láncokat előidézik.
Mi a gyerekek szerepe?
A terjedéssel kapcsolatos egyik legfontosabb – a mai napig megválaszolatlan kérdés – az, hogy veszélyes terjesztőnek számít-e a fiatalabb korosztály. Tavasszal Magyarországon ezt nem lehetett kideríteni, hiszen a kormány – kisebb tétovázás után – hamar úgy döntött, hogy bezárja az iskolákat, és digitális tanrendre tér át. Az igazi próbatétel szeptemberben érkezett, amikor megkezdődött a tanév, és több tízezer gyerek áramlott az intézményekbe.
Az már az első hetekben világossá vált, hogy a járvány korai szakaszában állított feltételezés, mely szerint a gyermekek nem, vagy alig terjesztik a betegséget, nem igaz. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatai szerint itthon jelenleg 25 óvodában és iskolában van érvényben rendkívüli szünet, de mint ahogy a Lauder Javne iskola példájából is látszik: a vírus rendkívül gyorsan elterjedhet (ami abból derült ki, hogy letesztelték a diákokat). Arra sincs sajnos garancia, hogy a fiatalabb korosztályból nem kerülnek ki súlyos betegek, egy nemrég publikált amerikai tanulmány szerint
az Egyesült Államokban növekszik a kórházi kezelésre szoruló, koronavírussal fertőzött gyermekek száma, közülük pedig minden harmadik intenzív osztályra kerül.
Különösen aggasztó, hogy több fertőzött gyermeknél alakult ki több szervet érintő gyulladás, ami már halálesetet is okozott.
Tíz hónappal a járvány kitörése után egyelőre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számára sem teljesen világos, milyen szerepet játszanak a gyerekek a fertőzés terjedésében, és őket mennyire veszélyezteti a koronavírus (az eddigi adatok alapján a gyerekeknél jellemzően nem súlyos a betegség lefolyása). Az biztos, hogy ha a gyerekek szuperterjesztők lennének, akkor már minden tanár és óvónő kidőlt volna, de arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán ne adnák át a vírust másoknak.
„A bizonyíték ezzel kapcsolatban még mindig gyenge, így a kérdést sem lehet teljes komplexitásában megválaszolni” – mondta Olivier Le Polain, a WHO epidemiológusa.
Amíg viszont erre nem találnak választ a kutatók, addig azt sem lehet eldönteni, mi történjen az óvodákkal és az iskolákkal a megfelelő oltóanyag kifejlesztéséig, és ami ugyanilyen fontos: kell-e tőlük védeni az idősebb korosztályt.
Mitől függ, hogy valaki súlyosan megbetegszik-e?
Akárhány ember is hal meg egy nap Magyarországon, az biztos, hogy a kormányzati tájékoztató oldalon – szinte kivétel nélkül – társítanak hozzájuk valamilyen alapbetegséget. Tény, hogy a koronavírus miatt különösen veszélyeztetett kategóriába tartoznak az idősek és a krónikus betegséggel élők, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egészségeseket ne érintené súlyosan a vírus. A járvány kezdete óta több olyan 50 év alatti halálos áldozat is volt Magyarországon, akiknél semmilyen alapbetegséget nem diagnosztizáltak, és a közösségi médiában is többen számolnak be arról, hogy semmi bajuk nem volt, mégis nagyon súlyos állapotba kerültek.
A saját állítása szerint rendszeresen sportoló, mindig helyesen táplálkozó Balázs például majdnem az intenzívre került a vírus okozta kétoldali tüdőgyulladás miatt.
„A jó fizikai állapot sajnos becsapott mindenkit, engem is, mert a tüdőm nagyon rossz passzban volt, kétoldali, heges, Covid-tüdőgyulladás volt, amire a doki nem tudta eldönteni intenzívre tegyen, vagy nem. A terápia 5 napos, 2 kritikus napban állapodtunk meg, amit mozdulatlanul, maximum oxigénen kellett töltenem. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag pár óra alatt jutottam oda, ahova, az érzelmi összeomlás itt elkerülhetetlen volt” – írta bejegyzésében.
Tudósok jelenleg is tanulmányozzák, milyen okok állhatnak fiatal, egészséges felnőttek halála vagy súlyos megbetegedése mögött. Arra azonban nincs pontos válasz, miért ússza meg egy 70 éves enyhe, náthaszerű tünetekkel, míg egy 35 éves kétoldali tüdőgyulladást kap. Egyelőre a genetikai különbségeket és a vércsoport szerepét vizsgálják, egy másik teória szerint azonban nem elképzelhetetlen, hogy a népesség felében olyan T-sejtek találhatók, melyeket az egyszerű nátha koronavírusra hozott létre a szervezet, de felismerik a SARS-CoV-2 vírust is. Ezek a T-sejtek pedig akkor is működésbe lépnek és megvédik az immunrendszert, ha az új típusú koronavírus támad.
Nem tudni azt sem, meddig fertőz a vírus. Jakab Ferenc múlt héten arról beszélt, egyre gyakrabban találkoznak olyan esetekkel, hogy a betegség már lecsengett, de hétről hétre pozitív eredményt produkál a páciens a nagyon érzékeny PCR-teszt miatt. Most azt kutatják, hogy olyankor egyáltalán fertőz-e még a vírus. Falus András immunológus szerint is a fertőzőképesség a perdöntő, nem pedig magának a vírusnak a jelenléte.
Mik a vírus hosszú távú hatásai?
Világszerte rengetegen számolnak be ijesztő fejleményekről a koronavírus-fertőzés után, ezekre pedig a mai napig nem talált megfelelő választ a tudomány. Sokan ugyanis gyógyulásuk után hónapokkal is súlyos tünetekkel küzdenek, melyek között a szívkárosodásig sok minden szerepel: Nagy-Britanniában például volt olyan beteg, akin agyműtétet kellett végrehajtani, egy 55 éves nőn pedig csak az antidepresszáns segített, amikor kényszerképzetei lettek.
Lapunk azóta azt is kiderítette, hogy Magyarországon is létezik egy orvoscsoport, mely protokollt dolgozott ki az intenzív ápolásra szorult, lélegeztetett betegek utánkövetésére és rehabilitációjára. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológiai osztályának főorvosa pedig azt mondta: tapasztalataik szerint
az esetek 40 százalékában a kigyógyult embereknél szívbetegség, izomrendszert érintő fáradtság, különböző alvászavarok és általános gyengeség jelentkezik.
„Ez is mutatja, hogy ez a vírus nemcsak a tüdőt támadja, hanem szinte valamennyi szervrendszert” – mondta a szakember.
Ahhoz azonban, hogy az orvosok valós képet kapjanak a koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásairól, valószínűleg még hosszú évek kellenek. Erre viszont mindenképpen szükség van ahhoz, hogy megfelelően felkészítsék az egészségügyet a betegek hosszú távú kezelésére. És akkor még mindig marad a kérdés, mit kezdenek azokkal, akiket többször is megfertőz a vírus. A legújabb kutatások szerint ez is egyre gyakrabban előfordul, így valószínű, hogy a járvánnyal kapcsolatos kérdések egy ideig nem csökkenni, hanem szaporodni fognak.
Szlávik: Majdnem minden második betegnél szövődményeket hagy hátra a koronavírus
