Németországban a Fekete-erdőben hétfőn délután csak kevés jele volt az új koronavírus okozta járványnak, jóllehet Baden-Württenberg tartományban a március 16-án kora este frissített hivatalos adatok szerint már 1100 felett járt a koronavírussal diagnosztizált betegek száma. A városszéli bevásárlóközpont bejáratánál több kézfertőtlenítő adagolót is felállítottak, és a vásárlók közül egy-kettő törölgette is fertőtlenítő kendővel a bevásárlókocsik markolatát, de maszkot senki sem viselt. Persze a vécépapíros polc üres, és elég foghíjasak a konzerves sorok is. Innen indultam Magyarországra, hogy még pont a határ lezárásakor landoló géppel érkezzek meg Budapestre.

A járvánnyal kapcsolatos megelőző intézkedések első látványosabb jele egy, az autóút kellős közepén, a záróvonalon visszaforduló francia kocsi a francia-német határon. A német rendőrök fordították vissza, akik minden Franciaország felől érkező járművet ellenőriznek a Rajnán Weil am Rheinnél átívelő hídon, miután Németország lezárta a francia határt is. Aki nem ingázó, vagy nem német állampolgár, azt szigorúan visszafordítják, az ellenőrzőpont mögött több kilométeres már a torlódás.

A bázeli Euroairport három országot – Svájc, Francia- és Németország – szolgál ki, nyüzsgő, de nem túl zsúfolt hely. Az itt megforduló fapados járatokon sok olyan magyar utazik, akik a három ország – de leginkább Svájc – valamelyik közeli régiójában vállalnak munkát. A reptér viszont hétfőn – nem biztos, hogy csak az esti időpont miatt – kimondottan üresen kongott. A kijelzőkön a járatok körülbelül harmada-negyede mellett világított a “törölve” megjegyzés. Szerencsére a Budapestre induló késő esti Wizzair sorában nem volt ilyen.

Bezártak a hotelek, szélnek eresztették a felszolgálókat

A check in pult előtt – sokkal az indulás előtt – több utas várakozott nagy bőröndökkel, idegesen. Kati és Klaudia öt órát vonatozott a sedruni síparadicsomból, hogy elérjék a gépet. Nem síelni voltak. Két napja tudták meg, hogy felmondanak nekik és öt további magyar társuknak a hotelben, ahol felszolgálóként dolgoztak hosszabb-rövidebb ideje. Meglehetősen paprikás hangulatban mesélték, hogy félhavi fizetéssel, szezonvégi prémium nélkül küldte őket haza a tulaj a rendkívüli helyzetre hivatkozva, ráadásul olyan felmondási papírt íratott velük alá, amiben az állt, mintha végigdolgozták volna a hónapot. Amikor reklamáltak, közölte velük: hogy ha nem írják alá egyáltalán nem fizet. “Tudta, hogy megteheti velünk, kiszolgáltatott helyzetben voltunk. Nagyot buktunk” – mondta csalódottan Klaudia, aki nem is akar már visszamenni Svájcba. “Otthon megcsinálom a jogsit, aztán ha lecsengett ez az egész, akkor irány Málta vagy Ciprus.”

A hosszú, sok átszállásos vonatozást és a repülést azért vállalták, hogy valahogy hazajussanak. A szokásos módon, telekocsival ezt már nem lehet megtenni a lezárt határok miatt. Egyikük édesanyja felhívta magyar külügyet, ahol azt tanácsolták, hogy amint tudnak induljanak, mert zárulnak a határok, beszűkülnek a lehetőségek a hazajutásra.

Szabadságra indult, vissza már nem siet

Volt olyan utas, akit inkább érzelmileg érintett rosszul a helyzet. Egy fiatalember Svájcban élő barátnőjét látogatta meg, a korábban eltervezett közös hétvégén a genfi autószalonra szerettek volna kilátogatni. Az autószalon elmaradt, így filmet néztek és az erdőben sétáltak, majd a fiú, bár megfordult a fejében, hogy ott marad, mégis hazaindult. Mintha már bánná: az Európa szerte lezáruló határok miatt nem tudja, mikor fog megint találkozni a lánnyal.

A reptér földszinti, félreeső fapados termináljánál idegesen telefonálgatott egy másik fiatalember. József felszolgáló egy kisebb hotelben, a németországi Freiburg közelében fekvő egyik fekete-erdei turistaközpontban. Legalábbis fél órával beszélgetésünk előtt még az volt, és csak egy hét szabadságra indult volna haza. Már a reptéren volt, amikor felhívta a tulaj, hogy egy hónapig ne menjen vissza, mert bezár a hotel, de utána visszavárják. “Az, hogy mit ígér a főnök az egy dolog, de nem tudni, hogy mi lesz később, nem rajta múlik, senki nem tudhat biztosat. Mindenki mehet a levesbe is” – kesereg a fiatal férfi. József két és fél hónapja dolgozott a kis szállodában, elkeseredettsége még inkább érthetővé válik, amikor elmondja, felesége állapotos, nyáron születik a gyerekük.

A külföldieket lehagyták

A magyar határzárás előtti egyik utolsó Ferihegyre induló gépre várók között többen jártak hasonló cipőben. Jól fizető állásokat buktak el, idő előtt a tervezettnél kevesebb pénzzel kénytelenek hazajönni a bizonytalanságba. Az elkeseredett hangulatot páran alkohollal próbálták oldani, többen azt latolgatták, hogy mi lesz, ha karanténba kell vonulni, és egyáltalán, hogy vészelik át a következő heteket-hónapokat. “Majd hazaköltözöm anyámhoz, igaz csak 100 ezer forint a nyugdíja, de, vannak tyúkjai” – próbált viccelődni egy nő.

De ők legalább hazajutottak a géppel. Ezt nem mondhatja el magáról az a fél tucatnyi, nem magyar állampolgárságú utas, akik nem sokkal a gép éjjel fél tizenegyes indulása előtt tudják meg: már fel sem szállhatnak a menetrend szerint a magyar határ lezárásának kezdetekor, hétfő éjfél körül Budapestre érkező gépre. A néhány ukrán, egy horvát és egy román nő lázas telefonálgatásba kezdett, és a reptéri személyzetet próbálta győzködni, de hiába. Egy török nőnek, aki elmondása szerint Budapesten dolgozik és él, és ott van a lakása is, magyar tartózkodási engedélye sem volt elég, hogy felengedjék. A kis csoport tehetetlenül nézte, ahogy a magyar utasok kivonulnak a géphez induló buszokhoz.

A határzárat hétfőn rendelték el a magyar hatóságok, és a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre is érvényes. A reptér ugyan fogad járatokat, de külföldi utasokat nem engednek be az országba, a tranzit lehetősége fennáll, azonban nem segít azokon, akik Budapesten leszállva, autóval vagy busszal utaztak volna haza Magyarországgal határos hazájukba.

A lázmérés most elmaradt

A gépen nem volt zsúfoltság, a székek körülbelül fele-harmada üres volt, az út eseménytelen, az utaskísérők ugyanúgy kínálgatták a frissítőket és ropogtatnivalókat tologatós kocsijukból, mint máskor, csak gumikesztyűben.

Leszállás előtt nem sokkal a hangosbemondóban beolvasták a magyar egészségügyi hatóságok üzenetét: aki a közelmúltban Kínában, Olaszországban, Iránban, Izraelben, Koreában járt, és betegnek érzi magát, keresse fel a repülőtéri egészségügyi személyzetet!

Az utasok fele által tapssal és ujjongással üdvözölt leszállás után gyorsan ürült az amúgy sem zsúfolt gép. Az épületbe belépő utasokat rendőrök fogadták laza csatárláncban, mindenkinek megnézték az iratait, megkérdezték, járt-e az elmúlt két hétben a fent jelzett öt ország valamelyikében, de lázmérés nem volt. Ezt addig, míg kollégánk ott volt, nem mondta senki.