Végül a helyén maradt az MTA elnöke, de máig nem tudja, jól döntött-e. Az MTA szabadságát megcsonkították azóta, a hvg.hu forrásai szerint pedig az MTA elnöke elfogadta Palkovics jelöltjét az Akadémiáról leválasztott kutatóhálózatok élére. Lovász a 168 Órának adott interjút.
Hivatalosan meg nem erősített információink szerint Maróth Miklós vezeti majd az MTA-ról leválasztott kutatóhálózatokat, írtuk. A bejelentés csütörtökön meg is történik, úgy tudjuk. Akadémiai forrásaink szerint az MTA elnöke, Lovász László elfogadta Palkovics László miniszter jelöltjét
Ebben a miliőben jelent meg interjú Lovásszal a 168 Óra oldalán, amiben az elnök azt mondja:
A legelején, amikor az Akadémia finanszírozását megváltoztató törvény kijött, nagyon közel kerültem ahhoz, hogy tiltakozásképp lemondjak. Máig sem tudom, hogy jó vagy nem jó, de egyeztetve a többi választott vezetővel, azt mondtuk: ha felállunk, akkor nem képviseli senki az Akadémia érdekeit, hiszen hónapokba telik, amíg új elnököt választanak. Ezért a harcot választottuk. Azóta folyamatos lépéskényszerben vagyok.
Amikor Lovász 2014-ben elnök lett, már ereje teljében dübörgött a NER. A kérdésre, hogy volt-e olyan szándéka Lovásznak, hogy a tudományt megpróbálja megóvni, egész egyszerűen nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy „az Akadémia most egy rendkívül szerencsétlen helyzetbe csúszott bele, mert afféle ellenzéki központnak tekintenek bennünket. Holott az Akadémia tagságának a nagy része fönntartja magának a független gondolkodás jogát.”
A mostani támadást sokan sokféleképp értelmezték, voltak, akik uniós költségvetési pénzeket láttak a háttérben, de Lovász emlékeztetett, hogy az volt a kimondott cél, hogy „legyünk eredményesebbek. És van hová fejlődni, még ha joggal mondjuk is, hogy a többi volt szocialista ország gyöngébben muzsikál ezen a területen. Gondolom, a kormány szerint a feszesebb irányítással eredményesebbek lehetünk.”
A tárgyalásokra az elnök úgy emlékszik vissza, nehezek voltak, az egyik legméltatlanabb lépésnek pedig azt nevezte, amikor kormány a pénzügyi zsarolás eszközét is bevetette. „Egy ponton úgy döntöttünk, hogy a fő célt, vagyis azt, hogy a tudományos kutatás politikai befolyás nélkül működjön, nem szabad szem elől téveszteni. Ma is úgy néz ki, hogy csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a helyünkön maradunk, és harcolunk.”
