Ülök, hallgatom Robit. Egy néhány évvel ezelőtti történetet mesél. Busszal ment haza a külvárosba, telefonon beszélt valakivel, akinek azt mondta: „szeretlek.” Letette volna már, de eszébe jutott még valami – már nem emlékszik, mi, de arra határozottan emlékszik, hogy azt mondta: „jaj, Isti, figyelj, még valami…”

Amikor leszállt a buszról, egy társaság követni kezdte, ő elkezdett futni és félni. Senkinek nem coming outolt még akkor, magának is csak nagy nehezen tette meg. Utolérték, megverték, majd hazaérve azon gondolkodott, nem élet ez így.

Aznap felhívta a Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálatát. „Megmentették az életem. Pedig – idézőjelben – csak meghallgattak.”

Robi azóta boldog meleg férfi.

*

A szolgálat 1996 óta működik folyamatosan, jelenleg 33 operátorral, akiket minden nap este 6 és éjjel 11 között lehet hívni (hétfőnként és szerdánként chat-megkereséseket is fogadnak), elsősorban LMBTQI-témákban.

Képünk illusztráció

AFP / Phaine / Burger

Apli Erikával, az Információs és Lelkisegély Szolgálat vezetőjével, valamint T.-vel, egy önkéntes operátorral beszélgettem, aki az eddigi és a leendő hívók érdekében kérte, maradhasson névtelen.

Apli nyolc éve van a Háttér Társaságnál, T. két éve önkéntes. „Az LMBTQI emberek lelki egészségét szeretnénk támogatni azzal, hogy elérhető ez a szolgáltatás” – mondta T., aki hozzátette, semmilyen hívót nem utasítanak el. A kezdeti időkről Apli azt mondta, akik a Háttér Társaságot alapították, mind megküzdöttek saját melegségükkel, amíg elfogadták önmagukat.

Sokan pedig ma is úgy érzik, segítségre van szükségük az önelfogadásban és a coming outban. Az alapítók úgy érezték, jó lett volna, ha annak idején ők is tudnak kihez fordulni, valószínű, a saját motivációjuk is ott van az 1996-os szolgáltatásindítás mögött.

A Háttér operátorai – akik között vannak nem LMBTQI érintettek is – specifikus tudással rendelkeznek, melyet a majdnem egy évig tartó felkészítő képzésből és a rendszeres továbbképzésekből szereznek. Többször előfordult az is, hogy más lelkisegély-szolgálatról irányították át hozzájuk telefonálókat.

Jelenleg napi átlag tíz hívást fogadnak, de a mélység és a mennyiség nagyon változó, előfordulnak akár egyórás hívások is. (Tavalyelőtt 3429, tavaly 3004 hívást fogadtak a Háttér operátorai.) Mint minden segítő szakmának, így ennek is nagy veszélye a kiégés, amihez hozzájárulhat az is, hogy nem minden esetben tudnak segíteni a telefonálóknak.

A Háttérnél alapelv, hogy tanácsokat nem adnak, ők empátiával, hallgatással, odafigyeléssel, információval támogatják a telefonálókat, csetelőket. T. kiemeli, az együttgondolkodás az, ami a leghasznosabb tud lenni sok esetben. Az, hogy feltérképezik a hívó helyzetét (nehézségeit és erőforrásait), majd megpróbálják együtt keresni az előrelépés módját.

Azt nem mondjuk, hogy csináld ezt, vagy csináld azt, de megpróbáljuk elérni, hogy ő maga jöjjön rá, milyen lehetőségei vannak. De legtöbbször csak arra van szükség, hogy legyen valaki, aki figyel rájuk

– mondta T.

AFP / Patricia De Melo Moreira

A hívott és a hívó közötti kapcsolat teljesen anonim, mégis intim, óriási bizalom szükséges egy-egy ilyen beszélgetéshez. „A telefonálók akár a csendből is érezhetik már azt, hogy figyelünk rájuk és ez nagyon fontos” – mondta Apli Erika.

Előfordul, hogy provokáló, vagy épp maszturbáló ember hívja a lelkisegély-szolgálatot, ilyenkor megszakítják a beszélgetést az operátorok. „De még a provokáló hívót is ki lehet billenteni és el lehet vele beszélgetni. Nekem néhány éve volt egy maszturbáló hívóm, akit megkértem, ne csinálja ezt, végül elbeszélgettünk a motivációiról” – idézte fel a szolgálat vezetője. Ritkán, de előfordulnak úgynevezett krízishívások is, ilyenkor a hívó öngyilkosságot fontolgat, vagy nagyon kétségbe van esve, ebben a lelkiállapotban telefonál.

– Ilyenkor mit lehet tenni? – kérdeztem T.-t.
– Ezekben az extrém esetekben, ha például a hívó bevett valamit, feloldjuk az anonimitást, nevet és címet kérünk a telefonálótól és mentőt hívunk hozzá.

Kérdés, van-e egy ilyen munkakörben siker, illetve mi ennek az ismérve. „Már az siker, hogy a Háttérnél elérhetőek emberek a telefon másik végén” – mondta, majd hozzátette, őt akkor tölti el jóleső érzés, amikor azt érzi, elindulhat valami jó a hívó életében, miután beszéltek.

Azt látni, hogy emberek a boldogság felé elindulnak, felemelő érzés.

Az előbújás okozta nehézség nagyban jelen van a hívásokban, sokszor feladatuk az operátoroknak az, hogy segítsék kibogozni a hívóban felgyülemlett érzelmeket. Az operátoroknak minden hónapban kötelező szupervíziójuk van, ott teszik le azokat a lelki terheket, amik hívásról hívásra rájuk rakódnak. Ugyanis ehhez a munkához nagyfokú empátia, türelem, hitelesség, feltétel nélküli elfogadás, emberismeret és bizalom szükséges. Valamint az is fontos, hogy az operátor egyszerre élje bele magát a helyzetbe és tartson attól távolságot: „Együtt lenni vele, mégis távol tőle.”

T. azt mondta, több az olyan hívó, aki önmagától kezd beszélni, ez kezdetben meglepte őt, mert az elején azt hitte, neki kell majd a szavakat kicsikarni abból, aki a vonal túlsó végén van. „De olyan is van, aki nem szólal meg, csak azt hallod, sír. Az sokkal nehezebb.” A beszélgetéseknek nincs konkrét menetük, minden eset más és más, de az önkéntes úgy látja: a bizalomteremtés – feltérképezés – megoldáskeresés – lekerekítés menetrend a legtöbb esetben működik. De az nagyon változik, melyik etap mennyi időbe telik.

Képünk illusztráció

AFP / Altopress / James Hardy

A közélet olyan állapotban van, hogy 2019-ben odáig jutottunk, hogy árokszéli kutyapiszokhoz hasonlították a melegeket, de a hívók sokkal személyesebb problémákkal telefonálnak. „Nyomasztó egy olyan országban élni, ahol nem vesznek minket emberszámba, de aki minket felhív, ő nem emiatt érzi magát rosszul, hanem például azért, mert a családja kitagadta” – mondta Apli.

Az operátorok érzik, hogy mekkora felelősség van rajtuk, de ez többekben csak hívás után tudatosul, közben nincs idő ezen gondolkodni. „Én általában a hívások után tartok egy nagyon rövid szüntet, hogy átgondoljam, mi történt, kihagytam-e valamit, elmondtam-e, amit szerettem volna” – mondta Apli, hozzátéve, szerinte rossz operátorrá tenné, ha hívás közben „parázna” rá dolgokra. Ha görcsölne, el tudna süllyedni a hívóval együtt, pedig egy operátornak stabil pontnak kell lennie.

*

„Miért csináljátok?”

Apli Erika: „Azt gondolom, ha valakinek van az életben többlete, kötelessége, hogy abból visszaadjon a társadalomnak. Ez lehet pénz, idő, vagy akár lelki egészség is. Nekem elég sok időm van, lelkileg is stabil vagyok – ezt a formát találtam meg a segítésre.”

T.: „Nálam az egész azzal indult, hogy szerettem volna a közösséghez tartozni, és mivel előtte is lelki dolgokkal foglalkoztam, úgy gondoltam, ehhez van kompetenciám. Azóta megszerettem ebben a munkában, hogy hozzá tudok járulni más emberek életének jobbá tételéhez.