Jelentős sikerként tálalja kedden a Magyar Nemzet, hogy a Visegrádi Négyek egyik politikusa az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője lehet, és ezzel betöltheti az EU négy legfontosabb pozíciójának egyikét. Így vezetik fel értesülésüket:
a választásokból megerősödve kikerült V4-ek megkerülhetetlen tényezővé váltak az unióban, ahol eddig jellemzően minden fontos kérdést Berlin és Párizs döntött el közösen.
Van azonban pár apró probléma a sikerjelentéssel:
- az uniónak három csúcspozíciója van, az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöki posztja. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő nem tartozik ezek közé;
- a kül- és biztonságpolitikai főképviselő eddig a nők "vigaszposztja" volt, amiért a három csúcspozíciót eddig rendre férfiak töltötték be;
- a V4-ek számára a főképviselői poszt megszerzése a maximum, különben nem ezzel a követeléssel utaznának Brüsszelbe, hanem magasabbra célozva;
- de az igazi probléma a nagy megerősödésben az, hogy jelenleg az Európai Tanács elnöke, és ezzel az unió kvázi államfője Donald Tusk, a V4-ek elmúlt évtizedének legsikeresebb európai politikusa;
- az pedig Orbán Viktor helyzetét mutatja, hogy a két V4-es jelölt egyike sem magyar, és egyik sem párttársa a Fidesznek.
A Magyar Nemzet tehát azt adja el sikerként, hogy
egy szocialista szlovák politikus akár még meg is csíphet egy olyan vigaszpozíciót, amely három polccal van lejjebb, mint a jelenleg Orbán párcsaládja, a néppárt által jelölt, a magyar kormányfő által is megválasztott Tusk posztja.
Mi lett volna, ha Orbán meggyengül?
