Óriási gazdagságot hozhat az ország egyik szegény vidéke: harminc éve nem találtak akkora olajmezőt Magyarországon, mint nemrég az Ormánságban. Helyszíni riportunkból kiderül, hogy a helyiek elég vegyesen fogadták a hírt, és nem rohanták meg a cowboykalapboltokat örömükben.
Monoton, tompa zaj hallatszik folyamatosan a Baranya megyei Gyöngyösmellék utolsó házainál. Olyan, mintha munkagépek dolgoznának a közelben, ám a hang irányába indulva kiderül, nem erről van szó: a fáklyák hangja ez, amelyekkel az olaj mellett talált földgázt égetik el. Abban az ormánsági térségben jártunk, ahol hatalmas, a helyiek szerint Balaton méretű olajmezőt találtak. 30 éve nem volt ekkora felfedezés, mégsem verték nagydobra, a G7 cikkéből értesült erről az egészről az ország. A kitermelés már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, de még bőven folyik az építkezés egy nagyjából 10 kilométeres sugarú körben.
Gyöngyösmellék határában ottjártunkkor épp a kukoricásban ástak egy hosszú árkot, hogy abba fektessék a gázcsöveket. Épülnek még a tartályok is, elég kezdetleges minden, a falut idővel olajkutakkal veszik majd körbe.
A helyeik már most panaszkodnak: óránként 1-2 kamion megy át a falun, a Gyöngyösmelléket Kétújfaluval összekötő út már romokban van, és aggódnak a házaik miatt is.
Repedeznek a falak, több ház mellett centikre mennek a kamionok
– panaszkodott egy a főút mellett lakó férfi, akinek a háza sarka szintén centikre van az úttól. Megkérdeztük, mit szól a jelentős lelőhelyhez, de elég szkeptikus volt.
Jónak jó, hogy olajat találtak, de meg kell csinálni az utakat is. Meg amúgy is, mi hasznunk van belőle nekünk, lakosoknak? Szerintem semmi.
Nem akarnak egyből Dallast játszani
Az már valami lenne – hallottuk –, ha a helyiek olcsóbban vehetnék az olajat vagy bevezetnék a gázt a házakba. Egy nő arra panaszkodott, állandóan rezegnek az ablakok, a cserére pedig nem kapnak támogatást. Ő örül az olajnak, de kérdés, hogy az iparűzésiadó-bevételt a polgármester mire akarja költeni.
"Annyit mondott, hogy szeretne majd dolgokat csinálni, de hogy konkrétan mit, azt nem tudom."
Mi sem tudtuk meg: a pénteki riportunkra készülve előzőleg kerestük a polgármestert, de az e-mailünkre nem jött válasz – ugyanígy jártunk más faluvezetővel is –, aznap pedig a hivatalt zárva találtuk.
A szomszédos Kétújfalu polgármestere, Klózer Gyula viszont egész lelkes. Nem bontott ugyan pezsgőt, mikor kiderült, hogy idén már 100 milliós iparűzésiadó-bevételük lesz – már tavaly is folyt be az olajkitermelésből pénz –, hanem elővette a költségvetést, hogy forintra pontosan megnézze, hogyan állnak. A 100 millió ugyanis nemcsak a 4 évvel ezelőtti 6-10 milliós adóbevételhez képest sok, hanem meghaladja a falu költségvetésének főösszegét is. Ormánság szegény vidék, ami több házon meg is látszik, a polgármester így óvatos duhaj.
Ez egy szegény vidék, ha ekkora lehetőség adódik, nem szabad elherdálni a vagyont. A települést akarom menedzselni, nem Dallast játszani.
Számolnia kell azzal, hogy a magas bevétel miatt az állami normatíva csökken, és még szolidaritási adót is kell fizetni. Bár Orbán Viktor miniszterelnök épp pénteken mondta azt a Kossuth rádióban, a magyar ember olyan, ha túl jól mennek a dolgok, hirtelen elkezd azon aggódni, hogy nem lesz-e ebből baj, Klózer Gyula polgármester így áll hozzá: "nem aggódni kezdtünk, hanem tervezni és felelősségteljesen gondolkodni. Pozitívan élem meg, ami történt, és örülök neki. Ha elengedem a fantáziám, akkor tudnék mondani egy víziót, de erre ráérek akkor, ha ezt a költségvetési évet lezártuk, és elkészültek a következő évekre vonatkozó tervek is.
Egy jó testületi munkával, a lakosság bevonásával és a költségvetés betartásával ez óriási lehetőség. A fejlesztési koncepciót már tavaly elindítottuk, ha a terveket folyamatában visszük végbe, őrületesen fejlődhet az infrastruktúra, a gazdaság, az oktatás és az egészségügy is.
Elárulta, a környékbeli polgármesterek közösen dolgoznak egy térségfejlesztési stratégián.
Nem verték nagydobra, hogy kincset találtak
Az egyik kétújfalui férfi – akit az ígéretek szerint biztonsági őrként, később karbantartóként is alkalmazhat majd az olajcég – emlékszik, az ő gyerekkorában, az ötvenes években is voltak már a környéken kutatások, de azok nem vezettek eredményre. Így önmagában az, hogy ott olaj lehet, nem lepett meg senkit, az már inkább, hogy mennyi.
Klózer Gyula kétújfalui polgármester azt mondja, a környéken 2016-ban jelentek meg a gépek, a következő évben voltak a próbafúrások. "Láttuk, hogy beindultak a fáklyák, talált olajat a cég. Azt, hogy mennyit, még ők sem tudták."
A beruházó cég, a TDE ITS Kft. műszaki igazgatója, Ördögh Balázs a hvg.hu-nak azt írta, az amerikai-magyar cégcsoport 2015 novemberében nyerte el a Lakócsa koncessziós területet, a korábbi kutatások adatainak újrafeldolgozása, illetve az általuk végzett geofizikai és geológiai vizsgálatok alapján kezdte meg a fúrást, ami a sikert hozta. Nem verték nagydobra a hatalmas lelőhely felfedezését, ám Ördögh szerint szó sincs arról, hogy titkolóznának. “Bárki szabadon hozzáférhet a különböző eljárások, engedélyeztetések adataihoz. Nem vagyunk tőzsdei cég, nincs PR- vagy sajtóosztályunk, és a továbbiakban sem látjuk szükségét.”
A beruházás tervezett értéke is üzleti titok, a tulajdonos az amerikai Aspect Holdings, a mezők üzemeltetését a TDE ITS Kft. végzi. A 2018. májusában bejegyzett cég az első évben 16,5 milliárdos árbevételt ért el.
Ördögh üzleti titokra hivatkozva nem árulta el azt sem, hogy most mennyi olajat termelnek ki, illetve csúcsra járatva mire számítanak, annyit írt, a következő 10 évre napi 5-6 ezer hordó olajjal kalkulálnak (2017-ben a napi átlagos kitermelés 14 ezer hordó volt), ahogy azt sem árulta el, milyen olajárral számolt a cég. Annyi biztos, az olaj most a MOL Dunai Finomítójába kerül.
Biztonsági őröket és takarítókat keresnek
A beruházás jóváhagyásakor a környezetvédelem fő szempont volt, Klózer Gyula szerint megnyugtató válaszokat kaptak, a környezetkárosító hatás szinte a nullával egyenlő. Ördögh Balázs azt írta, ahol tudják, kikerülik az erdőket. Korábban két kutat tényleg egy értékes erdőben jelöltek ki, ezeket kevésbé fájdalmas területre helyezték át, a munkálatokat a megyei kormányhivatalok felügyelik.
Jelen pillanatban – a gázvezetékek elkészültéig – a fáklyákon elégetett földgáz jelent a normálistól nagyobb környezeti terhelést az építkezési forgalmon kívül.
Ördögh nem tudta megmondani, mikorra érhetik el a teljes kapacitást, ugyanis még kutatási fázisban van a projekt.
A pettendi olajmező felszíni technológiai beruházásait tavaly kezdtük, a főgyűjtő – ahol a termelt olaj gyűjtése és előkészítése történik – várhatóan az év végére készül el, a gázhasznosításhoz szükséges beruházások a jövő év első felében.
A főgyűjtő Kétújfalu külterületén épül (ide fut be a környéken talált olaj, amely megy tovább Szigetvárra), néhány tartály van kész. A lezárt területre nem mehettünk be, fényképezni is csak az út mellől lehetett. A képeken így is ugyanaz látszik, de a biztonsági őr ragaszkodott a szabályokhoz.
A helyieket főként biztonsági őrként vagy esetleg takarítóként tudja majd alkalmazni a cég – az építkezéseknél is helyi vállalkozók dolgoznak –, a közelében lévő fáklyánál már egy kelet-európai angolt beszélő férfi jött oda hozzánk, hogy mit csinálunk ott. Mint kiderült, csak érdeklődött, nem elzavarni akart.
Csak egy kicsit legyen jobb
A kamionforgalmat Kétújfalu is megérzi, az imént már idézett, állásígéretet kapott férfi azt mondja, őt már nem zavarja a zaj, lecseréltette az ablakait. Azt nem tudja, mikor állhat munkába, és azt sem, mennyi lesz a fizetése.
A kevés nyugdíjamból nem tudok megélni, de nem a pénz számít, hanem az, hogy ne legyek itthon egyedül, áprilisban halt meg a feleségem.
A férfi eredetileg fűtésszerelő, azt mondták neki, később karbantartóként is dolgozhat. Nevetve válaszolt, mikor azt kérdeztük, szerette-e a Dallast.
Ilyennel nem foglalkozom. A fiatal lányokat szerettem, nem a Dallast.
Nem tudja, hova fejlődhet a falu, most annyi érdekli, a háza előtt lenyírják a füvet a közmunkások. Egy középkorú nő is örült az olajnak, bízik benne, hogy így talán a falunak is jó lesz, bár üvegpalotákat nem szeretne.
Csak egy kicsit legyen jobb. Ha másnak nem, legalább az unokáimnak.
Bömböl a tűz
Pettenden nincs mindenki tisztában azzal, hogy ott is találtak olajat. Egy idősebb nő eddig annyit érzékelt az egészből, hogy “bömböl a tűz, egész éjjel lehet hallani”. Ő a durván két kilométerre lévő gyöngyösmelléki tűz hangjára panaszkodott. A hangtól eleinte nagyon félt, majd a fia megnyugtatta, hogy ez az olajtűz. Most már amiatt aggódik, hogy valami baj lesz ebből a rengeteg olajból – azt, hogy pontosan mi, nem fejtette ki –, a biztonság kedvéért a kutakat messzire elkerüli, mikor gyöngyvirágot szedni megy.
Istvándiban a helyiek nem akartak szóba állni velünk, holott a G7 arról írt, a közmeghallgatáson egészen durva félelmek is felmerültek. A lakosok gázszagú vízre, repedező falakra és tönkremenő utakra panaszkodtak, és attól is tartottak, rákosak lesznek a kitermelés miatt. A gázszagú vizet más településen nem tapasztalták, a falu polgármestere, Kalányos Zoltán pedig azt mondta, a ráktól való félelem elmúlt. Belőle viszont nem áradt az a hurráoptimizmus, mint Klózer Gyulából. Arra a kérdésünkre, hogy mit hozhat ez a falunak, azt mondta,
ha úgy nézzük, semmit sem hozhat.
Az iparűzési adóbevétel összegét nem árulta el:
nem akarjuk az emberek nyugalmát megzavarni,
elmondása szerint a helyiek ugyanis nem értik, hogy működik ez az egész. A nagy bevétel miatt ugyanis az állami normatív támogatástól elesnek, szolidaritási adót is kell fizetni, így a falu semmivel sem áll jobban, mint korábban.
“Önfenntartók lettünk” – mondja, közben a falusiak arra panaszkodnak, nem éreznek az egész olajos pénzből semmit. “Ez nem igaz, abból fizetjük a települési támogatást.” Ez most havonta 5 ezer forint épületenként. Most emelték, de nem akarják tovább növelni a pénzt, nehogy később ne tudják fizetni.
Tavaly még jó volt: az akkor kapott iparűzési adóból felújították az utat. Bár vannak, akik szerint ez hiba volt, ő nem tartja annak. Azt mondja, ha milliárdokból nem lehet munkahelyet teremteni, akkor 100 millióból sem lehet.
