A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökségi ülése ma arról dönt, hogy ragaszkodik-e a jelenleg még hozzá tartozó kutatóintézetekhez, illetve az intézetek egyben tartásához, vagy engedve a kormány nyomásának lemond róluk. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, úgy tudjuk, hogy az MTA vezetői nem csak a saját javaslatukról tárgyalnak.
Arról vitázik jelenleg az MTA kibővített elnöksége, hogy elfogadják-e Innovációs Technológiai Minisztérium (ITM) követelését az MTA intézeteinek leválasztásáról. A tét nagy, mert a most elfogadott javaslat kerül a legfőbb akadémiai fórum, a májusi közgyűlés elé. Úgy tudjuk, a kormány – ha csak lehet – nem akarja erőszakkal, azaz törvénymódosítással elvenni az intézeteket, ezért azon dolgozik, hogy az MTA önként menjen bele kompromisszumos megoldásba, hasonlóba, mint amiről Palkovics László miniszter Lovász László MTA-elnökkel megegyezett, és amiről később az elnök azt mondta, zsarolás eredménye volt.
Úgy tudjuk, az utóbbi napokban közeledtek az álláspontok, és a Palkovics–Lovász-megállapodásnál egy kicsit jobbat sikerült kialkudnia az MTA-nak. Két fontos vitapont van még. A kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az intézethálózat kikerüljön az MTA alól, és egy új köztestület fennhatósága alá kerüljön. Sokan vannak az elnökségben akik hajlanak erre, s azt mondják. „menjünk bele, de kérjük meg az árát”. Például azt kérnék, hogy a 9 fős operatív irányító testületben 3 főt a kormány delegálna, 3 főt az MTA, 3 főt a kutatóhelyek küldenének, olyan módon, hogy három különböző tudományterülethez tartozzanak, és a testület maga választaná az elnökét.
Az MTA részvétele az új köztestületben lehetőséget biztosít az MTA „brand”, valamint az MTA vagyonelemeinek használatára. Az intézetek alapfinanszírozást kapnának, és csak kétharmados döntéssel lehetne megszüntetni, vagy összevonni őket – legalábbis ez áll a lapunk birtokába jutott tervezetben, amit az intézetek főigazgatói jegyeznek. Ennek a megoldásnak a legnagyobb rákfenéje forrásaink szerint az, hogy egy törvénymódosítással egyik napról a másikra átszabható a kormány szája íze szerint. A kormány eddigi magatartásából nem elhamarkodott erre következtetni.
Ezért az elnökség elé kerül az a javaslat is, hogy belemennek abba: létrejönne az új irányítási struktúra „amelyben a kutatóhálózat távolabb kerülne az MTA köztestületétől, és kormányzat nagyobb beleszóláshoz jutna a kutatóhálózat irányításába, ám formálisan a jelenlegi akadémiai köztestület része maradna, és a költségvetése is az MTA költségvetési fejezetében jelenne meg”. Tehát az MTA nem mondana le az intézethálózatról.
Bár egy törvénymódosítással így is új helyzet teremthet a kormány, de az MTA mégis az Alaptörvényben is nevesített és védett köztestület, nem pedig egy új testület. Forrásaink szerint az is elképzelhető, hogy mindkét opciót a közgyűlés elé terjesztik. Ha így lesz, akkor valószínűleg – különösen ha név szerint szavazás lesz – az utóbbi javaslat kap többséget, esetleg azzal megtoldva, hogy tovább kell tárgyalni a tárcával.
