Elégedetlen a TASZ a ma hatályba lépő új egyházügyi törvénnyel, mert az nem tartja tisztában továbbra sem az állam semlegességét és az állam és egyház szétválasztását.
Elvileg azért jött létre a módosított egyházi törvény, hogy korrigálja a többször, több plénum előtt is elhasalt 2012-es elődjét, de a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint csak perekre számíthat a kormány. A régi törvény módosítása nagyon lassan ment, alkotmányos mulasztás állapotában volt sokáig a kormány, mert az alkotmánybírósági határidőket nem tudta-akarta betartani. Még kártérítést is kellett fizetnie százmilliós nagyságrendben, azaz erre kellett a lassúsága miatt közpénzt fordítani. Végül 2018. december 12-én elfogadták a módosítást (itt írunk róla bővebben), de a TASZ szerint nem segít a problémákon, sőt.
A TASZ sorolja a problémákat:
- -A törvény megszaporítja a kivételezett egyházi státuszok körét azzal, hogy bevezeti a a vallási egyesület mellett a nyilvántartásba vett egyház, a bejegyzett egyház és a bevett egyház státuszát, és továbbra is számtalan előjogot és mentességet biztosít a magasabb rendű egyházaknak.
- -Csak részben tesz eleget a törvény annak a korábbi panasznak, hogy nem politikai szervezet, hanem független bíróság döntsön az egyházi besorolásról.
- -A parlament továbbra is eldöntheti, mit tekint vallásnak, nem pedig a vallásgyakorlók döntenek erről.
- -A törvény ugyan végre minden egyházat feljogosít a személyi jövedelemadó egyházi 1%-nak gyűjtésére, de az adótörvényeket nem módosította a jogalkotó, így például mindeddig nem kaptak technikai számot az adóhatóságtól a jogfosztott egyházak.
- -A 2012-ben egyházi jogállásuktól megfosztott közösségek helyzetét sem oldja meg a törvény, mert csak úgy kaphatnák meg azt a státuszt, ami a tényleges működési idejük alapján megilletné őket, ha lemondanak arról, hogy közcélú tevékenységükre bármilyen támogatást igénybe vegyenek.
A TASZ szerint az országnak olyan egyháztörvényre van szüksége, ami az állam semlegességét, az állam és az egyház elválasztását, valamint az egyházak jogegyenlőségét tartja tiszteletben, és gátat szab annak, hogy a mindenkori kormányzat egyes egyházakat a saját kegyenceivé tegyen, más egyházakat pedig ellehetetlenítsen. Olyan törvényre, mely szerint a vallási közösségek azonos egyházi jogállást élveznek, és az állam bármelyikükkel azonos feltételek mellett köthet közcélú – nem hitéleti célú – megállapodást.